Fotó: Valuska Gábor
Hogy miért érdemes egy kudarc után tovább próbálkozni, arra jó példa Barabási Albert-László, mivel őt és kutatótársait is éppen egy csalódás vezette el a sikerhez. A képlet ugyanis nem születhetett volna meg, ha előtte nem a katasztrófák témájával foglalkoztak volna, és ne övezte volna – az egyébként izgalmas eredményeiket – teljes érdektelenség a tudományos szaklapok részéről. Viccnek indult, hogy akkor inkább a sikert kéne kutatni, de aztán valóság lett belőle, és – nem mellesleg – igazi siker.
Barabási Albert-László: A képlet - A siker egyetemes törvényei
Fordította: Bujdosó István, Libri Könyvkiadó, 2018, 280 oldal, 3990 HUF
A magyar származású fizikust és hálózatkutatót mindig is érdekelte a társadalom szövete alatt meghúzódó matematika. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor csapatával a siker mögött álló mechanizmusokat kezdte el vizsgálni. A kíváncsiság hajtotta őket, hogy válaszokat találjanak arra, mitől lesz valaki sikeres, például min múlik, hogy melyik művész nyeri meg a tehetségkutatót, hogy egy munkahelyen kit léptetnek elő, mitől lesz egy könyv szenzáció vagy kinek az alkotásait állítják ki a világ leghíresebb galériájában.
Bár elsőre talán meglepőnek tűnik, de a matematika segítségével sok ilyen, és ehhez hasonló kérdésre megtalálták a választ. A több éves munka eredményeként pedig megszülethetett a siker egyetemes törvényeit összefoglaló kötet, A képlet, amiben Barabási szórakoztató stílusban adta közre, hogy milyen eredményekre jutottak, azaz milyen általános törvényszerűségeket figyeltek meg a siker természetével kapcsolatban.
Az adatok
Bár A képlet alapvetően több évnyi adatgyűjtés-, és elemzés eredménye, nem hasonlít a vaskos, száraz és nehezen érthető tudományos kötetekre. Ugyanakkor távol áll azoktól az önsegítő könyvektől is, amelyek mindenféle – kevéssé megalapozott – „légy önmagad”-típusú tanáccsal próbálják eladni magukat. Barabási Albert-László a legszívesebben „science-helpnek” nevezi könyvét, jelezve, hogy van benne segítő szándék is, de nem a levegőbe beszél, hanem érvekkel, adatokkal és rengeteg példával világít rá, hogy mik azok a dolgok, amiket befolyásolni tudunk a siker érdekében (és mik azok, amiket sajnos nem).
Ő és kutatótársai előszeretettel foglalkoznak olyan témákkal, amelyeket korábban mások még nem vizsgáltak tudományos szempontból. Ilyen szűz terület volt a sikerkutatás is, talán azért, mert eddig nem volt egyértelmű, hogy miként lehetne úgy definiálni a sikert, hogy az számokban kifejezhető legyen. Ráadásul a tudomány területén sokan tartják gyanúsnak, vagy egyenesen szakmaiatlannak az ilyen típusú témákat, így ez a kérdésfelvetés eddig elég ingoványosnak számított.
Barabási Albert-László: A sikernek nincs korhatára
Fotók: Németh DánielMi a siker legfontosabb komponense: a tehetség, a kapcsolati háló, a kitartás, vagy a csapatmunka? - tette fel a kérdést Al Ghaoui Hesna tegnap este a CEU nagy előadótermében. A kutatás talán nem volt olyan alapos, mint az éppen bemutatott A képlet című könyv mögött álló...
Hogy miként fogadja majd a tudományos világ a kutatásokat, az még Barabásinak sem volt egyértelmű, de mindent megtett, hogy megalapozza A képlet állításait: „Természetesen tartottam a reakcióktól, éppen ezért a kutatásban és a könyvben is próbáltam azokra az eredményekre koncentrálni, amelyek univerzálisan mérhetők. Nem magamból indultam ki, amikor ezt a könyvet írtam – bár rengeteg személyes vonatkozás van benne –, hanem csak olyan eredményeket tárgyalok, amelyek különböző területeken egyformán mérhetők voltak.”
A számok
Hogy mégis hogyan mérhető a siker, az nem olyan egyértelmű. Vannak ugyanis olyan területek, ahol egészen könnyű számadatokat találni, mint például a sport, de akadnak sokkal nehezebben megragadható közegek is, például a művészet. A kutatás kulcsa a mérhetőség szempontjából az volt, hogy teljesen különválasztották a siker és a teljesítmény fogalmát. A sikert tehát nem individuális, hanem kollektív dologként határozták meg, minden esetben a környezet elismerésének mértékét vizsgálták és számszerűsítették.
Az adatgyűjtés évekig tartott, de a feltételezés, hogy a sikernek vannak egyetemes törvényei, és hogy ezeket tényleg meg lehet találni, még így is elég kockázatos volt. „Egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy lesznek belső matematikai törvények. De amit láttunk, és ami bizalmat adott, hogy egyre több adatunk volt. Egy idő után világossá vált, hogy haladunk, lehet kutatni ezt a témát. A tapasztalatom az, hogy amennyiben az adatok elég megbízhatók, akkor általában lehet találni belső törvényszerűségeket. Így történt itt is.”
Amikor elkezdték a kutatást, az első feltételezésük az volt, hogy a siker receptje a teljesítmény, a tehetség és a szerencse valamilyen keveréke lesz, idővel azonban kirajzolódott, hogy vannak más szempontok is, amik közrejátszanak. Lassan pedig az is világossá vált, hogy a teljesítmény ugyan szükséges, de sok esetben önmagában nem elégséges a sikerhez. „A probléma az, hogy nem tudjuk megkülönböztetni objektíven a nagyon jól teljesítő egyéneket. Nagyon sok mérőszáma van a teljesítménynek, de nagyon kevés területén tudjuk pontosan mérni. A tudomány szerepe pont az, hogy feltárja a mechanizmusokat, amelyek hozzájárulnak – ebben az esetben – a sikerhez. Azáltal, hogy ezeket sikerül feltárni, eszközt adunk a jól teljesítő egyéneknek, hogy a munkájukat sikerre tudják váltani.”
A törvények
Barabási a kutatások alapján végül arra jutott, hogy a sikernek tíz egyetemes törvénye van. Ezek köré építette fel a könyvét, de nagyon sok példával, kísérlettel, személyes tapasztalattal támasztotta alá és magyarázta meg az egyes törvényszerűségek mögött álló okokat. Közben pedig többszörösen bebizonyította azt is, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a kemény munka önmagában egyszerűen nem elég. Például az olyan területeken, mint a művészet, ahol a teljesítményt nem lehet objektíven mérni. „ A kapcsolatépítésnek és a hálózatnak van nagyon fontos szerepe azokban az esetekben, amikor nem mérhető a teljesítmény.”
A képletből összességében azt lehet leszűrni, hogy a kitöréshez „csak” az első igazi sikernek kell beütnie, ugyanis a folyamat ezután már önmagát gerjeszti, a siker sikert vonz. Hogy ezt az áttörést hogyan lehet elérni, az a könyv legnagyobb kérdése. Barabási szerint ebben többek közt szerepe lehet a tehetségnek, a teljesítménynek, a hozzáértésnek, a kitartásnak, a kapcsolatoknak és – nem utolsó sorban – a véletlennek is. A törvények azonban segíthetnek abban, hogy ha ránk talál egy ilyen szerencsés véletlen, akkor tudjuk élni a lehetőséggel. „A különböző helyzetekben mindig másik törvényt kell alkalmazni. Például más az, amikor valaki egyedül dolgozik, és más, ha csapatban. Ahogy az sem mindegy, hogy teljesítmény-, vagy sikerorientált csoportban dolgozunk, tehát valami újat akarunk felfedezni, vagy egy létező problémát szeretnénk hatékonyabban megoldani. Igazából egy eszközt, egyfajta gondolkodásmódot akartam adni arra, hogy a különböző körülmények között mely törvényszerűségek a fontosak. Az olvasónak magának kell rájönnie, hogyan fogja a saját életére alkalmazni ezeket.”
A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2018/3. számában jelent meg.
