A roma szerzők, romákról szóló versek, regények, novellák nem szerepelnek az irodalom tankönyvekben, pedig amit olvasunk, az alakítja a gondolkodásunkat, új szemszöget ad vagy közös pontokat villant fel. A Nemzetközi Roma Nap alkalmából arra kértünk roma írókat, kutatókat és nem roma szövetségeseket, hogy válasszanak ki egy számukra nagy hatással bíró művet, amelyet bemutatva reflektálnak a roma irodalom és reprezentáció kérdéseire, problémáira, hagyományaira. Ayhan Gökhan költő, újságíró Marlen Haushofer A fal című regényét ajánlja. (Az első részben Fehér Renátó írt Holdosi József Fogoly című regényéről, a második részben Eredics Lilla Balogh Attila egyik verséről.)
Marlen Haushofer: A fal
A választásom melyik könyvre essen, a felkérésnek eleget téve, hogy azon keresztül azonosítsam a roma reprezentációt érintő kérdést, problémát, hagyományt? Jobbnál jobb könyv, írás jut eszembe, néhány közülük, ajánlóként: Seneca: Oedipus, Georg Büchner: Lenz, Pier Paolo Pasolini: Egy erőszakos élet, Borbély Szilárd: Az olaszliszkai, Vágvölgyi B. András: Arcvonal keleten, Kele Fodor Ákos: A szív vége. Tartozzon bármelyik kisebbséghez az olvasó, a saját kisebbségét érintő probléma, a kisebbségével járó egzisztenciális nehézség felbukkan ezekben a rendkívüli (én rendkívüliségük felől olvasom mindegyiket) írásokban. Semmi újdonság nincs ebben, egy jó szöveg ezt tudja.
Az, hogy Marlen Haushofer A fal című, 1963-as regényét választottam, nem meglepetés, az osztrák író megragadta létállapot kisebbségiként nem idegen tőlem. Ezen a kisebbségiségen gondolkodom,
ezen a kisebbségiségen, amely változatlanul kisebbrendűséggel párosul, kötelező gondolkodnom.
Haushofer regényében az ismerős, kapitalista rendbe ágyazott világ egyszeriben megszűnik létezni, szereplője az emlékeivel, a természettel és az állatokkal együtt egyedül marad. Hogy mit kezd, kezdhet ezzel az egyén, a sokféle irányba ágazó, a mai napig aktuális kérdéseket pedzegető regény fő témája.
Vizsgálhatom kisebbségi szemmel a regényt: benne a Camus-i idegenség, a kívülállóság, a sehová nem tartozás markánsan képviselteti magát, a megszokott kapaszkodók, kötelékek felbomlottak, a jóléti társadalom kínálta kényelmes szerep eltűnt. Az Erving Goffman szociológus vizsgálódása (Az én bemutatása a mindennapi életben) tárgyául választott szerep jószerével végérvényesen megsemmisült. Az alany megmutatkozása, bemutatkozása oda. Az egyén önmagára utaltan kényszerűen vállalja a szembenézést, kicsoda ő valójában, mit jelent az Én, embertársai nélkül mi maradt, marad belőle?
Mit jelentene a cigányságból származó identitás, ha a kisebbségben élést felváltaná a többséghez (akármerre néz, akárhová megy, ő egy személyben az emberiség képviselője) tartozás megélése, hogyan formálódna át a többségi társadalomban eltöltött múlt?
Veszítene-e súlyából a sérelem, a sértődés, hibáinkért a szignifikáns másik okolása?
A társadalmi kívülállás mennyire tűnne enyhén múló tünetnek a létezés peremére helyeződés után? Melyik cigány hagyomány, szokás fenntartása erősödne fel, hogyan alakítaná, milyen formához igazítaná a kivetettségben eltöltött hétköznap a személyiséget, milyen jegy, tulajdonság törne elő, és az előtörő jegyért, tulajdonságért mennyiben okolhatnám a cigányságom, mintsem azt, ami vagyok, ember?
Aki békétlenségben él a társadalomban, környezetéhez ellenségesen fordul, nem egyezett ki a megmásíthatatlan ténnyel, hogy ő kisebbségi, mintegy tehertételként, nyugtalansága felelőseként éli meg, olvassa el Marlen Haushofertől A fal című regényt.
(Fotó: Vas Viktória)
