Fotó: Valuska Gábor
A fizikusként és íróként egyaránt elismert Paolo Giordano (A prímszámok magánya, Az emberi test) Olaszországban, a tömegtragédia közepén él. Hamarosan magyarul is megjelenő művében tudományos szempontból vizsgálja a kialakult helyzetet, és a globális járvány kapcsán felmerülő kérdésekre keres közérthető válaszokat. Mindeközben alapvető fontosságú gondolatokat fogalmaz meg a társadalom és a kultúra átalakulásáról is.
A Covid–19-járvány tükrében szembesülünk azzal, milyen sokféleképpen kapcsolódunk egymáshoz, függetlenül attól, hogy hol élünk; láthatjuk világunk összetettségét, működésének társadalmi és gazdasági logikáját. Ez túlmutat a politikán, a nemzeteken, a vallási és egyéb identitásokon, a kultúrákon. Olyan erőfeszítést kíván a képzeletünktől, amilyenhez normális körülmények között nem vagyunk hozzászokva: látnunk kell, hogy megbonthatatlanul kötődünk egymáshoz, és az egyéni döntéseinkben is tekintettel kell lennünk másokra. Most egyetlen közösséget alkotunk, közösséget, amely a teljes emberiséget magában foglalja. Járvány idején a szolidaritás hiánya mindenekelőtt a képzelet hiányossága.
Nem attól félek, hogy megbetegszem. Akkor mitől félek? A járvány következményeitől. Hogy a civilizációnk csupán kártyavár. Félek a lenullázódástól, de az ellenkezőjétől is: hogy hiábavaló lesz a félelem, elmúlik, és utána nem változik semmi.
Mindnyájunknak szükségünk van megnyugtatásra ebben az embert próbáló időszakban – ebben segítenek a tények. A fizikus végzettségű szerző higgadtan gondolkodik arról, hogy mi történik most a világban, erre késztetve minket, olvasókat is. Mindeközben arra int, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy – megőrizve jelenlegi tapasztalatainkat – ez a katasztrófa ne maradjon tanulságok nélkül.
Paolo Giordano a könyvből származó bevétele egy részét az egészségügyi veszélyhelyzet tudományos kutatására és kezelési intézkedéseire ajánlotta fel. A szerzővel korábban Az emberi test könyve kapcsán interjúztunk, ITT elolvashatjátok.
