Az időpont tehát a hatvanas évek, a helyszín pedig New England, pontosabban X-ville (a valóságban feltehetőleg Moshfegh szülővárosa, Boston), egy tengerparti, téli város, amit beborít a rezzenéstelenség.
Itt él a regény 24 éves főhőse, Eileen, de a narrátor nem ő, hanem időskori önmaga, aki már mindent tud és fiatalkori énjével szemben elég jól érzi magát.
Ebből a mindentudásból az olvasó is hamar megtudja, hogy előbb-utóbb történik majd valami sötétebb árnyalatú dolog, mint Eilenn szürke élete, aki úgy jár munkába, hogy felrakja a “halotti maszkját”, önmagát nem becsüli, boldogtalan. Az hamar egyértelművé válik, hogy Eileen lelép a városból, az viszont, hogy miért és hogyan, csak a legutolsó lapokon derül ki.
A lánynak számtalan oka van a távozásra, anyja meghalt; egyedül él erőszakos, alkoholista, beteg apjával, akinek egykori rendőrként még mindig elnéznek minden ittas ügyet; ő pedig még mindig szűz. Eileen szülei helyzete miatt félbehagyta a főiskolát, de munkája egyáltalán nem szívderítő: egy nevelőintézetben titkárnősködik, két nyomasztó asszony felügyelete alatt.
Az időskori Eileen sokszor elmondja, hogy a fiatalkori énje mennyire boldogtalan és szégyelli magát;
hogy mennyire észrevehetetlen és nem vonzó; és hogy mennyire dühös mindenre. Szinte minden részletet megtudunk az életéről, azt is, hogy hogyan nyúl magához és hogyan szagolja meg a kezét utána, és azt is, hogy hogyan pisil egy befőttes üvegbe a padlásszobában, amíg az apja odalent részegen randalírozik. Eileen egy antihős, aki nem illik a világba, aki nem mindig akar élni, de nem készül megölni önmagát - valaki, akitől kényelmetlenül érzi magát az olvasó, de nagyon is érdekli a sorsa.
Eileennek vannak vágyai ugyan, de ezek nem teljesednek be, van ugyan egy szerelme, az egykori bentlakó, jelenlegi munkatárs Randy, aki nem nagyon veszi észre a lányt, így az sem tudja, hogy az titokban kémkedik utána.
Amikor aztán egy új munkatárs, a vörős hajú Rebecca feltűnik, akkor úgy tűnik, hogy ez a smink nélkül is tökéletes nő, aki úgy beszél, mint senki más a városban, lesz Eileen számára a gyógyír, illetve a partner a szökésben. Persze ő sem egyértelmű karakter, csak először tűnik egy majdani világmegváltó leszbikus szeretőnek,
az ellentmondásos miliő és a szexuális motiváció váratlan helyzeteket eredményez.
Rebecca az egyetlen Eileen mellett, akit részletesebben megismerünk, mindenki más elhalványodik a háttérben, és ez nem is áll annyira jól a törénetnek.
A kiszámíthatatlanság és a feszültség viszont nagyon jól áll neki, és ezeket elég jól adagolja a szerző, aki nem is tagadja, hogy egy olyan könyvet akart írni, amire felfigyelnek a nagy kiadók. Ez mindenképpen sikerült Ottessa Moshfegh-nek, és az is biztos, hogy főhőse nem mindennapi. Végülis ez a lényeg: egy nyugtalanító, vészjósló, perverz és helyenként vicces történet egy nőről, akit senki nem szeret.
