A 2030-as évek összeomló, természeti és gazdasági katasztrófáktól és a végtelen mértékű emberi és ipari kizsákmányolástól, valamint járványoktól sújtott Amerikájában egyetlen dolog állandó: a változás. Az emberiségnek pedig egyetlen eszköze lenne a túlélésre: a folyamatos adaptáció és az összefogás. Ehelyett az amerikaiak falakat húznak maguk köré és megváltóként üdvözölnek egy elnökjelöltet, aki a „Make America great again!” szlogen mögé bújva ígér békét és nyugalmat. A sosem létezett múltba való visszanyúlás és a Keresztény Amerika koncepciója mögött viszont valójában kirekesztés és boszorkányüldözés zajlik: „Az ő szemükben a boszorkány fogalmát kimerítik a muszlimok, a zsidók, a hinduk, a buddhisták, sőt az ország egyes részein a mormonok, a Jehova Tanúi vagy akár a katolikusok is. De lehet boszorkány egy ateista, »kultista« vagy jómódú különc is.” A vallás és a politika összekapcsolódik, a Keresztény Amerika egyházának feje megnyeri a választásokat,
az analfabéta tömegek és a stabilitásra éhező középosztály bedől a hálózatokon terjesztett hangzatos ígéreteknek és prédikációknak,
Jarret elnök pedig innentől radikális hívei, az elektromos nyakörvek és a virtuális valóság eszközeinek segítségével uralja Amerikát. Az eredmény a kiváltságosok még kiváltságosabbá tétele, a vallási fanatizmus legitimálása és az erőszakkultusz növekedése a keresztény Amerika felemelkedése nevében. Butler 1998-as regénye megjósolta Trump választási szlogenjét, valamint a klímakatasztrófa olyan elemeit, mint a hőhullámok, az emelkedő tengerszint, a fogyó ivóvíz, a szélsőséges időjárás, az elsivatagosodó környezet – és nagyobb figyelmet kapnak az ebből eredő társadalmi feszültségek, valamint a felpörgetett fegyverbiznisz miatti krízis, továbbá a designer drogokba és virtuális valóságba menekülő tömegek is. A regény népszerűségét mutatja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times bestseller lett.
A többszörös Hugo- és Nebula-díjas szerző tanácsai műfajtól függetlenül hasznosak lehetnek azoknak, akik írásra adják a fejüket - ezek közül válogattunk ki most ötöt.
Tovább olvasokA szegény, fekete családból származó Octavia E. Butler 1947. június 22-én született a kaliforniai Pasadenában. A kultikussá vált sci-fi írónak 2006. február 24-én bekövetkezett haláláig több mint tíz regénye és két novelláskötete jelent meg. Butlert a legrangosabb fantasy- és sci-fi-díjakkal tüntették ki; 1984-ben legjobb novella, 1985-ben pedig legjobb kisregény kategóriában is Hugo-díjat nyert, ezenkívül kétszer kapott Nebula-, egyszer Locus-díjat. Butler műveinek fókuszában a hatalom természetének vizsgálata, valamint a társadalmi egyenlőtlenségek állnak, a kirekesztés minden formája, a rasszizmus, az elnyomás, a szexuális kizsákmányolás, ezen témákat azonban általában
meglepő és új, általában a túlélő kisebbség perspektívájából mutatja be.
Fekete tudományos-fantasztikus irodalmi hősnőivel Butler az afrofuturizmus egyik korai előfutára is lett egy olyan zsánerben, ahol korábban szinte csak a fehér férfi írók, valamint a világot megmentő szintén fehér férfi hőseik domináltak. Az afrofuturizmus a jövő művészeti, tudományos és technológiai újragondolása fekete szemüvegen keresztül, témái között egyszerre jelenhet meg a rabszolgaság, alávetettség, kizsákmányolás kérdése, valamint a technológiai újítások vagy az időutazás, űrutazás, melyen keresztül az egész emberi faj újradefiniálása a kérdés. Az 1979-ben megjelent Kindredben például egy fekete nő utazik vissza az időben a polgárháború előtti délre, hogy megmentse az egyik fehér, rabszolgatartó őse életét, aki a későbbiekben megerőszakolja dédanyját, lehetővé téve az ő létezését. A Földmag-duológia nemcsak profetikus ereje miatt különleges az életműben, hanem mert a két regény sokkal inkább disztópia, mint sci-fi annak ellenére, hogy a sorozat zárlata az űrbe vezet.
Octavia E. Butler 1993-as disztópiája nyomasztóan ismerős napjainkból: klímakatasztrófa, járványok, állandósult erőszak, nemi elnyomás, egyre szélsőségesebb vagy érdektelenebb politikusok. A magvető példázata a hét könyve.
A magvető példázatában (ami a hét könyve volt nálunk) még csak 15 éves, majd a folytatásban már fiatal felnőtt Lauren Oya Olamina szintén rendhagyó hős a fantasy műfajában: egy küldetéstudattal megáldott, fanatikus afroamerikai lány, aki vallás- és közösségalapítóként, vagy ahogy a Földmag mozgalmán belül hívják, formálóként akarja megváltoztatni az emberiség történelmét a késő-kapitalizmus széthulló Amerikájában.
Olamina apja lelkész, míg vér szerinti anyja olyan gyógyszerfüggő, aki belehalt lánya születésébe, nehéz hagyatékot hagyva maga után: a hiperempátiát. „Szó sincs telepátiáról, varázslatról, mélyen tudatosult spiritualitásról. Mindössze neurokémiai eredetű tévképzetek miatt érzem a másokon látott szenvedést és örömöket” – írja naplójában az „osztozó” Lauren. A hiperempátiában szenvedők nagy része nem éli meg a felnőttkort sebezhetőségük és kiszolgáltatottságuk miatt, a vallási vezér médiummá válása viszont valamilyen módon összekapcsolható „fogyatékosságával”, mintha az egész bolygó fájdalmát érezné át, összekapcsolódva a teljes emberiséggel. Osztozóként nem csak társai fájdalmát éli át, hanem szinte elviselhetetlen módon az őt erőszakolók kéjét is.
Octavia E. Butler Földmag-duológiájának befejező kötete szédületes látomás és egyben komoly figyelmeztetés a jövőnkre nézve. Olvass bele!
Tovább olvasokA talentumok példázata nagyrészt Olamina naplórészleteiből és vallási tanaiból, írásaiból, valamint lánya visszaemlékezéseiből áll. A két nézőpontot együtt olvasva árnyalt képet kapunk a Földmag megálmodójáról: az elsőből a vízióinak élő, fanatikus, elkötelezett és legyőzhetetlen nő rajzolódik ki, a másodikból egy anya, aki sokszor túl sokat kockáztat és akinek fontosabb a közössége és az ideái, aki többet tesz szellemi gyermekéért, mint a saját gyermekéért. Az egyik szemében a Földmag a legmagasztosabb cél és küldetés, míg a másiknak egy ostoba szekta, amely léte nélkül teljes családban nőhetett volna fel. A hittérítő-prédikátor-túlélő-író Olamina Jézus-szerű figurája a regényben megsokszorozva jelenik meg, az ő elferdített tükörképe a vele ellentétes oldalon álló öccse, a virtuális valóságban létező fekete keresztény hősnő és a róla elnevezett lánya is, akinek legfőbb tehetsége szintén a történetmondás. Butler ezekben a karakterekben nagyon érzékletesen mutatja be, hányféle teljesen különböző életút lehetséges úgy, hogy a belső mag és motiváció, valamint a tehetség nagyon hasonló.
A férfiak világában helytálló, tagbaszakadt, különc, az írástól soha elszakadni nem tudó, abból erőt merítő Olaminában felfedezhetjük magát Butlert is.
Az Olamina által létrehozott alternatív közösség, a Makk egyfajta kísérleti projekt, melyben a fejlett technológiai eszközöktől elzárt, a huszadik századba visszavetett, világtól elszigetelt csapat önfenntartásra törekszik. Mivel Olamina nagyon fiatalon rájön, hogy az emberek, akik megváltoztatták a klímát, csak várják a csodát és a „régi szép idők” visszatérését, nemcsak egy gazdasági és közösségi modellt hoz létre, hanem egy hitrendszert is Földmag néven, melynek alapja a változás.
„Amit megérintetek,
azt megváltoztatjátok.
Amit megváltoztattok,
az megváltoztat titeket.
Nincs más igazság,
csak a változás.
Isten:
a változás.”
‒ írja Az élők első könyvében. Olamina tanításainak lényege, hogy az Isten nem az állandóságot és stabilitást képviseli, mert a változás az univerzum egyetlen elkerülhetetlen, ellenállhatatlan, folyamatosan jelen lévő valósága, tehát Isten maga a változás. A Makkban egy kicsi, szűkölködő, de szabad és működő alternatív közösséget hoznak létre kiszolgáltatott, csonka családokból, menekültekből, színesbőrű, nyomornegyedekből vagy a rabszolgasorból szökött emberekből. Ezt a közösséget aztán csírájában fojtják el az új elnök radikális hívei a kereszténység nevében, a megalázás és kínzás középkori formáit bemutatva az ultramodern nyakörveken keresztül. A talentumok példázata sok szempontból párhuzamba állítható A szolgálólány meséjével, hiszen közös pont nemcsak a klímaválság, a háború, a vallási fanatizmus, az újfajta rabszolgaság és prostitúció, a tömegek elnyomása egy szűk elit által, de Butler fikciója a jelenünkhöz jobban közelítő disztópia, melyben napjaink politikai trendjei és azok következményei is erősebben körvonalazódnak.
„Ez nem a próféciának szánt könyv” – mondta Butler A talentumok példázatáról.
„Ez egy figyelmeztető mese, bár az emberek azt mondták nekem, hogy sokkal inkább prófécia. Ehhez csak annyit kell hozzáfűznöm: remélem, hogy nem.”
