Cecilia Klein, azaz Cilka a 20. század talán legnehezebb évtizedeiben született és nőtt fel, és ez visszavonhatatlanul megpecsételte a sorsát. A fiatal lány mindössze tizenhat éves volt, amikor gyerekkorának egyszerre és végérvényesen véget vetettek: 1942-ben őt és a teljes családját is deportálták származása miatt. Cilka, ahogy a legtöbb szlovákiai zsidó, az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba került, ahol aztán megpróbáltatások és traumák hosszú sorozata várt rá. Egy magas rangú náci tisztnek ugyanis megtetszett az egyik szelekciónál, és kiválasztotta magának. Cilkának így esélye nyílt a túlélésre, ugyanakkor innentől kezdve rendszeresen ki volt téve a kegyetlen tiszt minden kényének-kedvének.
A lánynak nem volt választása, ha ellenált volna, megölik, így rendszeresen szenvedett el szexuális erőszakot, ami ellen semmit sem tehetett. Mindennek ellenére azonban lélekben erős maradt, és bizarr módon privilegizáltnak számító helyzetét arra használta, hogy másoknak segítsen életben maradni.
Cilka, ahogy minden fogoly, a nácik áldozata volt. A fiatalságát elvették, ahogy a sorsa és a teste fölötti hatalmat is, közben pedig a teljes családját meggyilkolták. Ennek ellenére, amikor 1945-ben az oroszok felszabadították a tábort, őt nem engedték el. Azzal vádolták, hogy prostituálta magát a túlélésért és emiatt kollaboránsnak bélyegezték. Tizenöt évnyi kényszermunkára ítélték, áldozat helyett bűnösnek kiáltották ki. Így történt meg, hogy tizennyolc évesen újból egy emberekkel teli zsúfolt vagonban utazott: ezúttal Szibériába tartott.
Második börtönében, Vorkutában hasonló nehézségek közepette találta magát, mint amiben korábban kellett élnie: újra fogoly lett, megint egy tábori hierarchiában kellett léteznie, és újra napi szinten meg kellett küzdenie a túlélésért.
„Mindent elveszített. Átélte, amit átélt, és aztán elítélték érte. Hirtelen súlyosnak érezte a tűt, mintha egy nehéz tégla lenne. Hogy folytathatná tovább? Hogy dolgozhatna most egy új ellenségnek? Éljen, hogy lássa, ahogy körülötte ezek a nők kimerülnek, éheznek, elfogynak, meghalnak. De ő, Cilka… Ő élni fog.”
A lány, akit Auschwitzból a Gulágra vittek - Könyves magazin
A Cilka utazása egy olyan lány történetét meséli el, akit már távolról megismerhettünk Lale Sokolov visszaemlékezéséből, az Az auschwitzi tetoválóból. A fiatal, tizenhat éves lányt az otthonából hurcoltak el Auschwitzba 1942. április 19-én. Később, 1945-ben kollaboránsnak ítéltéék, és egy szibériai Gulag-táborba deportálták. Olvassatok bele a történetébe!
Cecilia Klein sorsa korábban teljesen ismeretlen volt, a történetét közvetlen hozzátartozóin kívül szinte senki sem ismerte. A nevét Lale Sokolovnak, Auschwitz egykori tetoválójának visszaemlékezése révén ismerhette meg a világ. Lale egy csodaszép, törékeny, mégis elképesztően bátor nőként írta le őt:
- „Meséltem már Cilkáról?
- Nem, még nem, Lale. Ki volt ő?
- A legbátrabb ember, akivel valaha találkoztam Nem a legbátrabb lány vagy nő, hanem a legbátrabb ember.
- Miért?
- Megmentette az életemet. Gyönyörű, apró kis teremtés volt, és én az életemet köszönhetem neki.”
Heather Morris Az auschwitzi tetováló című könyvében tehát már felvázolta Cilka történetét, mindaz alapján, amit Lale mesélt róla. Viszont már írás közben tudta, hogy külön regényt is fog szentelni neki, ugyanis megígérte Lalénak, hogy emléket állít a lánynak. Hosszas kutatómunkával próbálta kideríteni, milyen lehetett Cilka élete azután, hogy a vorkutai kényszermunkatábor foglya lett. Elutazott Szlovákiába, megnézte Kassát, ahol Cilka a férjével élt a szabadulásuk után. Járt a házban, ahol lakott, beszélt az egykori szomszédaival, barátaival. De kutatott Moszkvában is, ahol különböző dokumentumok, beszámolók alapján próbálta rekonstruálni, milyen lehetett nőként Szibériában raboskodni.
A könyve így valós pillérekre épült: Cilka ténylegesen ápolóként dolgozott a tábori kórházban, valóban ott ismerte meg a leendő férjét, és tényleg olyan gondoskodó, önzetlen, életrevaló személyiség lehetett, mint amilyennek a regényben látjuk.
Heather Morris: Meglepő, milyen kevés személyes történet maradt fenn a Gulágról - Könyves magazin
Heather Morris új regényének főhősével, Cilkával futólag már találkozhattunk a szerző előző könyvében, Az auschwitzi tetoválóban, amely Lale Sokolov történetét mesélte el. Cilka szintén a koncentrációs tábor foglya volt, a felszabadítás után viszont nem haza, hanem a Gulágra küldték, ahol tíz évet töltött. A Cilka utazásából az ő rendkívüli túléléstörténetét ismerhetjük meg.
A Cilka utazásának legfőbb célja azonban nemcsak az, hogy az ő különleges túléléstörténetét megismerjük, hanem az is, hogy végre kimondjuk: a koncentrációs táborokban, valamint a Gulag-táborokban rendszeres szexuális erőszak is történt.
Heather Morris a Margó Irodalmi Fesztiválon beszélt arról, hogy a kutatómunkája során azzal szembesült, hogy a holokauszt tárgyalásakor a történészek eddig kerülték a zsidó lányokkal szembeni szexuális erőszak témáját. „Mintha erről nem akartak volna beszélni, mintha ezt nem akarták volna kutatni. Ez engem nagyon dühített” – mondta. Úgy vélte, ebben az is közrejátszhatott, hogy azok a nők, akiket megerőszakoltak a táborban, szégyelltek beszélni erről, mert féltek attól, hogy senki sem veszi feleségül őket, ha ez kitudódik. De annak is szerepe lehetett a hallgatásban, hogy a legtöbb tanúvallomást férfiak vették fel, akik előtt nem tudtak megnyílni.
„A kinti keresőreflektor fénye a barakkra vetül, némi hó kíséretében. Nyílik az ajtó. Páran felemelik a fejüket, körülnéznek, hogy mi történt. Fiúk és férfiak, öregek és fiatalok nyomulnak be a barakk ajtaján. Sok nő felsikolt, a takarójuk alá bújnak. (…) Cilka nekiáll, hogy kigombolja a blúzát. Tudja, mit kell tennie. A nők sikolyából és a férfiak kiáltásaiból kiderül, miért jöttek ide: legyőzni, leigázni őket. Egy pillanatra Cilka reménykedik, hogy a hangzavarra talán odajönnek az őrök és megmentik őket. De nem jön senki. Valószínűleg az őrség épp ugyanezt műveli valahol.”
A könyv amellett, hogy felhívja a figyelmet az eddig elhallgatott szexuális erőszak témájára, arra is lehetőséget ad, hogy tisztába kerüljünk azzal, mik voltak a különbségek és a hasonlóságok a koncentrációs és a kényszermunka-táborok között.
A könyvbeli Cilka folyamatos emlékbetörésekkel küzd a Szibériába való érkezését követően. Ráadásul az író rövid flashbackekben azt is megmutatja, Auschwitzban milyen traumákat szenvedett el a lány. Az elbeszélői technika révén a két helyszín óhatatlanul párhuzamba kerül. És bár nem minden tekintetben ugyanúgy működnek a táborok, az világossá válik a regény olvasásakor, hogy mindkét táborrendszer az emberiség által létrehozott legsötétebb, legkegyetlenebb helyek közé tartozik.
Heather Morris a könyvében hűen mutatja be Vorkuta Gulag világát: a tábori hierarchiát, az elképzelhetetlenül nehéz fizikai munkát, a könyörtelen környezeti viszonyokat, és az emberi kapcsolatokat, amelyek a barakkokban születtek. Mindeközben nagy hangsúlyt fektet a lélektani folyamatokra is. Végigkövethetjük, mi mindent élt át Cilka abban a tíz évben, amelyet a Gulag rabjaként kellett letöltenie, kezdve a beilleszkedés pillanatától, a mindennapivá váló küzdelmeken át, egészen a teljes elkeseredés időszakáig. És közben azt is látjuk, hogy ezzel párhuzamosan hogyan küzdött a saját emlékeivel, valamint a múltjából hozott szégyennel és fájdalommal.
A Cilka utazásából egy elképesztően erős nő történetét ismerjük meg, egy olyan nőét, akinek több életre elég traumát gyászt és igazságtalanságot kellett elszenvednie, de aki a legsötétebb pillanatokban is az életet és a reményt választotta.
