Az óceánok közel 80 százaléka a mai napig ismeretlen számunkra, pedig a bolygónk meghatározó részét teszi ki. Természetesen az óceánkutatás igen összetett, nehéz és költséges folyamat, ami mellett az űrkutatás sokkal nagyobb lehetőségekkel kecsegtet a jövőt elképzelő befektetők számára. Viszont az idén 99 éves David Attenborough, a világ egyik legismertebb és legnépszerűbb természetfilmese, aki filmein és könyvein keresztül már számos helyre elkalauzol minket a Földön, most az óceánokat vette fókuszba, hogy az utolsó nagy vadont is meghódítsa.
A természetfilmeshez számos fontos projekt kapcsolódik, az Egy élet a bolygónkon című filmmel megmutatta, hogy a világunk éppen egy kihalás felé tart, figyelmeztetett, hogy cselekednünk kell, amihez egy új ipari forradalom lehet a megoldás. Korábban a Föld bajnokává kiáltották ki, zöld Nobel-díjat is alapított. Pár éve összegyűjtöttük róla a legérdekesebb dolgokat.
Az Óceán – Földünk utolsó vadonja egy részletes áttekintése az óceánok múltjának, jelenének és jövőjének.
Ahogyan Attenborough is fogalmaz a könyv bevezetőjében, az elmúlt 100 évben sokat változtak az óceánok. Megannyi szennyeződés, szemetelés, túlhalászat és kizsákmányolás területeket tett élhetetlenné és fajokat pusztított el. De a klímaváltozás mellet ez a kötet tele van rengeteg érdekes és inspiráló történettel, meghökkentő tényekkel, sőt még olyan példákkal is, ahol éppen nem pusztul, hanem javul az óceánok jövője. 5 érdekességet gyűjtöttünk a könyvből.
1. „Ringat a víz, ringat a víz!”
Bár azt gondolhatnánk, hogy a halak világa unalmas, rengeteg érdekes, furcsa vagy éppen hihetetlen dolgot találhatunk a vizekben. Ez nem a szokásos állatkertben tett séta, ahol a majom és a tigrisek ketrecei között unottan átrohanunk az akváriumok között, hanem a vad természet.
Az egyik érdekesség, hogy a bohóchalak (akiket a világ leginkább Némóként ismer) és a korallzátonyokon található rózsafajok között egy igen különleges kapcsolat alakult ki az evolúció során.
A tengerirózsa tapogatói csalánsejtekkel van tele, amik fájdalmas vagy éppen halálos csípéseket tudnak okozni, lényegében ezekkel védi magát. A bohóchalak idővel megtanulták egyfajta menedékként használni, bőrükön kialakult egy nyálkaréteg, ami megvédi őket a csípésektől. A tengerirózsa sok ételt nyújt az állatnak, cserébe az megtisztítja a rózsa testét. A két állat kapcsolata a Némó film elején is látható:
Más vizekre evezve egy másik izgalmas vízi élőlény az igen vicces nevű gránátos sügér.
Ez a hal az Atlanti- és Indospecifikus-térség vizeiben található, és mintegy átlagosan 150 évig él, ami a halaknál igen ritka.
Ellenpéldaként ott a szardínia, ami éppen csak el szokta érni a 10 éves életkort. A sügér különlegessége, hogy a fején az evolúció során egy nyálka alakult ki, ami a víz csatornaszerű elvezetésével könnyen tudja érzékelni a táplálékot és a ragadozókat.
A sügérre először akkor fordult nagyobb figyelem, amikor az emberek asztalára került. Az alapvetően mélytengeri állat az évtizedek alatt fejlődő halászati módszerek miatt egyszercsak a nagy, modern halászhajók hálójába került. Mivel igen sokáig fejlődnek és sokáig élnek, a halászat hatalmas károkat okozott, és azok a tengeri ökoszisztémák (korallzátonyok), amiket fenntartott életmódjával, gyakorlatilag teljesen elpusztultak.
2. A víz alatt élő fejetlen csirkeszörny
A tengerek és óceánok a szépségek mellett igen sok furcsa és akár sokak által rondának tartott élőlényt is magukba foglalnak. Erre talán az egyik legjobb példa az interneten mém formájában keringő Blobfish (aminek nincs hivatalos magyar elnevezése, néha kocsonyahalként nevezik). De Attenborough még ezen is túl tud lőni..
A mélységben olyan élőlények húzódnak meg, mint a csontfaló zombiféreg, a vámpírtintahal, a vérhasú fésűsmedúza vagy a fejetlen csirkeszörny.
Balról jobbra: Fejetlen csirkeszörny, vámpírtintahal, csontfaló zombiféreg
Utóbbi egy tengeriuborka, ami más rokonaihoz képest teljesen egyedülálló, mivel sajátos uszonyfélékkel képes a vízben úszni és felemelkedni. Sötétvörös színe miatt leginkább úgy néz ki Attenborough szerint, mint egy úszkáló emberi szív.
A legérdekesebb mégis az, hogy amikor veszélyt sejt, akkor úgy menekül el, hogy hátrahagyja a saját kísértetét.
Ez a kísértet valójában a csillogó bőre, amit hirtelen levet magáról.
3. Az egyik legdrágább parfüm egy hal beléből jön
Az talán senkinek nem újdonság, hogy a tengerek és óceánok sokáig (és még ma is) úgy működtek az emberek számára, mint a kincsesládák. Az élelem mellett megannyi dísz-, használati- és szuvenírtárgy került ki és vált elérhetővé a vízek kizsákmányolása miatt. Ennek egyik extrém példája az egyik legdrágább parfüm összetevője, ami szintén egy halból származik.
A lebegő aranynak is hívott ámbra az ámbráscetek emésztőrendszeréből kerül elő, leginkább egy kődarabra hasonlít, sötétbarna színe miatt nehezen észrevehető a vízben, de fényre érve kivilágosodik és pézsmaillatot áraszt. Szinte évszázadokig nem tudták az emberek, hogy honnan is származik ez az anyag.
Az 1800-as években derült ki, hogy az ámbráscetek megesznek olyan állatokat, amiknek az emészthetetlen csőre véletlenül összetorlódik és elakad a beleikben.
Ekkor az állat emésztőrendszere kiválasztja az ámbrát, ami segít megvédeni a beleket a sérülésektől. Ez távozik később az állatból, majd a feldolgozás során parfümalapanyag válik belőle.
4. Wisdom, az albatrosz
Az Északnyugati-Hawaii-szigetek igen gazdag korallzátonnyal bírnak. Itt található Papahānaumokuākea, az őslakos hawaii kultúra szerinti szent hely, a Csendes-óceán közepén fekszik és a világ számtalan élőlényének otthont ad. Ez viszont nem volt mindig háborítatlan.
Az 1900-as évektől ezerszámra érkeztek ide vadászok, hogy kizsákmányolják a területet, összesen 1500 fókát öltek le és 150 ezer gyöngykagylót gyűjtöttek be. Ez a levelesteknősökre is kihatott, akiket az 1800-as évek vége óta vadásztak vagy éppen a kiterjedt halászat miatt kerültek veszélybe, egészen az 1970-es évekig, amikor a kihalás szélére kerültek. A szigetcsoportot a 2000-es években természetvédelmi területté nyilvánították, ami után felvirágzott.
Wisdom, az albatrosz az egyik kicsinyével 2011-ben. Fotó: Wikipédia
Ennek pedig egy szemtanúja van, Wisdom a Laysan-albatrosz, akiről mai napig nem tudják pontosan hány éves, de több évtizede visszajár a szigetekre, hogy újabb tojásokat rakjon. A kutatók még 1956-ban gyűrűzték meg és arra tippelnek, hogy 70 felett kell lennie az életkorának. Az érdekesség, hogy Wisdom mindig ugyanarra a pontra tér vissza, ahol eddig az évek során legalább 35 tojást rakott. Aulani Wilhelm őshonos hawaii természetvédő szerint az egyik legszebb madár a Laysan-albasztrosz:
Egy kicsit olyan, mint egy óriási sirály, elbűvölő Kleopátra szemekkel: a világ egyik legfenségesebb teremtménye”.
5. Amikor az emberek visszahúzódnak, a természet gyógyul
A mai világunk tele van elpusztult vagy éppen pusztulásban lévő természeti területekkel, de még léteznek csodás, sőt olyan történetek, amelyben az emberi összefogás képes megmenteni egy egész élővilágot. Attenborough Mexikóba, Cabo Pulmóba vezet minket, ahol mélykék lagúnák és színes korallvidékek terülnek el. Szinte egy eredeti állapotú, érintetlen vidéknek tűnik, azonban ez mind emberi összefogás eredménye.
Az 1980-as években Cabo Pulmo teljesen felborult, a színek eltűntek, az állatok visszahúzódtak vagy máshova vándoroltak, szinte már semmi nem maradt a vízben. Egy helybéli halász, Juan Castro viszont még emlékezett arra, milyen is volt egykoron ez a vidék, és végignézte, ahogyan az évtizedeken át tartó túlhalászat tönkre tette.
Castrónak tehát az az ötlete támadt, hogy összefogással megmenti az élővilágot.
A feladat nagynak ígérkezett, de idővel a korallzátonyt védetté nyilvánították, a férfinak még a javarészt halászatból élő családokat is sikerült meggyőznie, hogy ne folytassák munkájukat. Cabo Pulmo végül 1995-ben halászatmentes övezet és természetvédelmi terület lett.
A zátony összesen 10 év alatt szinte teljesen újjáépült, a halak száma 400 százalékkal nőtt, visszatértek a cápák és a bálnák, terjedt a korall és számos visszatérő faj jelent meg.
Vagyis van remény még arra, hogy akár máshol is képesek vagyunk megmenteni az óceánokat és tengerket.
Fotó: Pexels
