Gyönyörű regény a lányról, akinek két anyja volt

Gyönyörű regény a lányról, akinek két anyja volt

Nehéz Donatella Di Pietrantonio könyvéről anélkül beszélni, hogy ne említenénk meg Elena Ferrantét. Mégis igazságtalan a párhuzam, hiszen előbbi saját jogán is eredeti és magával ragadó szerző, magyarul elsőként megjelent könyve (olvass bele!) ugyanakkor önkéntelenül játékba hozza a Nápolyi regények-sorozat motívumait. Viszont nem ezért fogunk rá emlékezni: a Todero Anna fordításában megjelent A visszaadott lány az egyik legerősebb könyv, amelyet az elmúlt időszakban olvastam az anyaságról, lírai szépségű, mégis kegyetlenül őszinte szembesítés elhagyásról és elhagyatottságról, érzelmi hullámvasutakról és ellentmondásokról, a sokszor egekbe emelt, ugyanakkor megkérdőjelezett sisterhoodról.

Ruff Orsolya | 2021. április 05. |
A szerző.
Donatella Di Pietrantonio az Abruzzo tartománybeli Pennében él, gyerekfogorvosként dolgozik. Első regénye, a Mia madre è un fiume 2011-ben jelent meg, és elnyerte a Tropea-díjat. Második regénye, a Bella mia 2014-ben bekerült a Strega-díj jelöltjei közé, és megkapta a Brancati-díjat. A visszaadott lány 23 nyelven jelent meg, és 2017-ben elnyerte a Campiello-díjat. Magyarul ez az első könyve. Donatella Di Pietrantonio regénye amúgy szerepelt azon a negyvenes listán is, amelyen Elena Ferrante kedvenc női szerzői által írt könyvek sorjáznak - olyan könyvek mellett, mint a Fehér fogak Zadie Smith-től vagy Az ajtó Szabó Magdától. Legutóbb akkor írtunk róla, amikor nyilvánosságra került az olasz Strega-díj hosszú listája, amelyen Donatella Di Pietrantonio a Borgo Sud című könyvével szerepel (ez az a díj, amelyre a magyar származású Bruck Edith is esélyes).

Gyerekként valószínűleg nincs nagyobb trauma annál, minthogy valaki nem kell – hogy nincs rá szükség. Pontosan ezzel szembesül Donatella Di Pietrantonio mindvégig névtelenségbe burkolózó narrátora. A lány mindössze 13 éves, amikor egy szép napon az állítólagos apja kézen fogja, elviszi egy idegen családhoz – azt mondja neki, hogy az igazihoz –, és közli vele, hogy mostantól ezzel az idegen családdal kell élnie. Az érzelmin kívül valóságos kultúrsokk éri a lányt: a tisztes középosztálybeli életből, ahol van balett, délutáni úszás, gondosan vágott frizura és délutáni zsúr a barátnőkkel, egy olyan közegbe kerül, amely alulról súrolja a munkásosztályt. Egy olyan családba, ahol a gyerekek a vacsoraasztalnál versenyeznek a falatokért, ahol minden ragad a kosztól, és ahol az sem tűnik fel, ha valamelyik nagyobb fiú kimarad éjszakára.

Donatella Di Pietrantonio
A visszaadott lány
Ford.: Todero Anna, Park, 2021, 224 oldal
-

Az ágyát is a húgával kell megosztania („úgyis soványak vagytok”), aki éjszakánként rendszeresen bepisil, és csak fejtől és lábtól férnek el egymás mellett:  

„Finoman arrébb toltam a lábát, és az olcsó szappantól frissen illatozó talpához simítottam az arcom. Csaknem egész éjjel hozzásimultam az érdes bőrhöz, követtem a lába minden mozdulatát. Az ujjaimmal kitapogattam töredezett körmei szabálytalan szélét. Van kisolló a bőröndömben, gondoltam, reggel majd odaadom neki.”

A lány egy érzelmi senki földjére kerül: a nő, akit anyámnak hív („városi anyám”, tengeri anyám”), eltaszította magától, és a másikhoz, aki életet adott neki („a nő, aki megszült”, „az első anyám”, „a falusi anyám”), semmi sem köti.

A lányt egy kommunikációs vákuum veszi körül:

senki nem ad neki magyarázatot, és később is töredékekből rakja ki az igazságot. Mint ahogy fragmentumokból áll össze az is, hogy a két nő, a két anya, akikben az égvilágon semmi közös sincs és különösebben nem is szívelik egymást, nagyon is tartják egymással a kapcsolatot: a két különálló halmaz közös metszetében álló lány a szükségesnél is jobban összeköti őket. Donatella Di Pietrantonio narrátora ugyanakkor minden támaszát elveszíti egyetlen nap alatt. Bekerül egy durva közegbe, ahol a húga, Adriana lesz a legfőbb támasza és bizalmasa, aki még a veréseket is szívesen veszi, ha azzal megkímélheti az égből pottyant – és egy távoli, idealizált világot megtestesítő – nővérét. 

-

Donatella Di Pietrantonio (kép forrása)

A titok mindenesetre befészkeli magát a lány mindennapi életébe. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy egy szép napon majd minden visszatérhet a régi kerékvágásba, és csak lassan döbben rá a folyamat visszafordíthatatlanságára. Igazán egyik világhoz sem tartozik: ami az egyik családban természetes, az a másikban ismeretlen. A lány szinte sokkot kap a mindennapi erőszaktól, és néha még azt sem érti, hogy mit mondanak neki. A tájnyelv sokszor elválasztja őt rokonaitól, és szégyelli új családját, holott ők – mint idővel kiderül – nagyon is büszkék rá, csak éppen ezt nem tudják artikulálni. Mint ahogy az édesanyja is sokszor képtelen kifejezni magát:

nincsenek szavai arra, hogy elmondja a lányának azt a fájdalmat, amit az elveszítése okozott.

A lány pedig nem tud kötődni hozzá, megszólítani sem tudja igazán: „Amióta visszaadtak neki, az ’anya’ szó úgy beragadt a torkomba, mint egy béka, amelyik nem akar többé kiugrani”. 

A családban Adriana mellett fiatalabbik bátyja, Vincenzo válik szövetségesévé. A két kamasz között izzik a levegő, egy nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoznak: „Nem fogtuk fel, hogy testvérek vagyunk, és nem is nagyon hittük el”. Vincenzo maga a nagybetűs titok, akiről sejteni lehet, hogy örökké tilosban jár, aki kimarad éjszakára, és aki – megkérdőjelezve az apa családfői szerepét – valamiféle támasz akar lenni a családja számára. Vincenzo kivételével a család férfitagjai ugyanakkor végig a partvonalon mozognak, érzelmileg nem igazán tudnak közel kerülni a lányhoz, talán a kisöccse, Giuseppe kivételével, akinek fogyatékosságában az orvosok szerint környezeti tényezők is szerepet játszottak: „Kicsi korában minden bizonnyal hiányt szenvedett valamiben”. 

A hiány fontos motívuma A visszaadott lánynak, legyen szó akár emberekről, érzelmekről vagy szavakról.

Donatella Di Pietrantonio narrátora erős érzelmekkel reagál minden hiányhelyzetre, de ez nem jelenti azt, hogy ez egy dühös regény lenne. A csalódáson, az elhagyatottságon túl ugyanis egy nagyon erős női kötelék bomlik ki, amely a felszínen tartja a lányt (és leginkább ezeken a pontokon kúszik be Elena Ferrante nápolyi története). Ennek a hálónak a szövésében a két anya ugyanúgy részes, mint a tragédia sújtotta családot megsegítő özvegy szomszédasszonyok, a lány továbbtanulását lényegében kikövetelő tanárnő vagy a nővérét makacs szeretettel vissza-visszaváró Adriana. A visszaadott lány gyönyörű történet a női erőről és az anyaságról, ami sokszor tökéletlen,

mégis olyan kötelék, amely minden harag és bántás ellenére eltéphetetlen, megbonthatatlan.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Visszaadható-e egy gyerek?

Egy kiskamasz egyik napról a másikra elveszít mindent - az otthonát, a legjobb barátnőit, a szülei feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. Olvass bele A visszaadott lány történetébe!

...
Hírek

Olasz irodalmi díjra jelölték a magyar származású Bruck Edithet

Összesen tizenkét név szerepel Olaszország egyik legrangosabb irodalmi elismerésének, a Strega-díjnak a hosszú listáján. A nyertes nevét júliusban hirdetik ki.

...
Hírek

Ferrante kedvencei között magyar könyv is akad

Negyven címet tartalmaz az a lista, melyet Elena Ferrante a kedvenc női szerzői által írt könyvekből állított össze. Az összeállításban vannak 20. századi klasszikusok és kortárs szerzők művei, nem mellesleg pedig egy magyar szerző könyve is.

Hírek
...
Alkotótárs

Mastercard® Alkotótárs: új alkotói ösztöndíj indul el

...
Nagy

10+1 új verseskötettel ünnepeljük a költészet napját

...
Hírek

Gyűjtsd össze a veszprémi régió verses könyvjelzőit!

...
Hírek

Az erkélyen és a földön fekve is verseket mondanak a Katona József Színház színészei

...
Hírek

99 éves korában elhunyt Fülöp herceg

...
Hírek

Dokumentumfilm-sorozat készül Fekete Istvánról

...
Hírek

Újra szavalt a volt brit nagykövet: "szeretlek én, míg életem homokja elpereg"

...
Hírek

Kiss Tibor Noé tanodás gyerekeket segítene a legújabb licitjével

...
Hírek

Ismét lehet pályázni az Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíjra

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

A középsulis lány milliárdos lesz, csak előtte meg kell fejtenie egy rejtélyes ház titkait

Az Örökösök viadala bár címében kissé Suzanne Collins sorozatát idézi, cselekménye inkább olyan, mintha a Neveletlen hercegnőt egy merész mozdulattal a Tőrbe ejtve filmmel mosták volna össze. Ha lehántjuk a tini szappanoperás sallangokat, mindenesetre egy jó kis nyomozós-rejtvényfejtős ámokfutást kapunk. U18.

...
Gyerekirodalom

Süvöltő és gólyatöcs – Gyönyörű, játékos verseskötet vezet be a madarak világába

A madárnak szereplőként és motívumként is óriási hagyománya van a magyar (gyerek)irodalomban, elég csak Lázár Ervin seregélyére és feketerigójára vagy Tandori Dezső verebeire gondolni.  Ezt a hagyományt folytatja új könyvében Balázs Imre József: a MadárÁBÉCÉ egyszerre madárhatározó, versgyűjtemény, ábécéskönyv és gyönyörű lapozgató.

...
Gyerekirodalom

A francia Mourlevat nyerte az Astrid Lindgren-emlékdíjat

Jean-Claude Mourlevat lett 2021-es Astrid Lindgren-emlékdíjasa. A francia szerzőnek az elmúlt években több könyve is megjelent magyarul.

A hét könyve
Kritika
Gyönyörű regény a lányról, akinek két anyja volt
...
Podcast

Morcsányi Géza: “Az irodalom a szívre mért kibírhatatlan csapás” [Kötelező: Sorstalanság]

A kötelező olvasmányok közös könyveink, amiket aligha tudunk elkerülni életünk során. A Kötelező podcast legújabb részében Kertész Imre Sorstalanságáról beszélgetünk Morcsányi Gézával.

Film / Színház / Muzsika
...
Nagy

10+1 kötelező, amit meg tudsz nézni online színházban

...
Nagy

Margaret Atwood okosabb volt, mint bárki a Harvardon

...
Nagy

25 adaptáció, amit látnod kell az évtizedből

Még több olvasnivaló
...
Kritika

James Patterson és J.D. Barker első közös krimijükben rögtön bevágják az olvasót a mélyvízbe

A madártollas gyilkosságokban a nyomok minduntalan egyfelé mutatnak, és a mocskos kis titkok szép lassan mind napvilágra kerülnek.

...
Nagy

Királynak lenni sosem volt életbiztosítás

Király! – A magyar uralkodók véresen komoly históriája címmel írt könyvet a magyar királyokról Benedek Szabolcs. Interjúnkban szóba került az uralkodással járó kockázat, a nők szerepe és a Trónok harca, és kiderült az is, vajon melyik királyunkat mellőzi az utókor emlékezete.

...
Nagy

A pandémia alatt csak a pandémiáról lehet írni?

Milyen lesz az életünk, ha egyszer vége lesz a pandémiának? Mennyire lesz hangsúlyos a vírus és a karantén témája az irodalomban később? Ezeket a kérdéseket járták körbe a Dekameron-projekt című novelláskötet bemutatóján. 

...
Kritika

Jü Hua regénye megmutatja, milyen volt az élet fél évszázada Kínában

Kína egyik legismertebb kortárs írójának könyve egy kínai parasztember tragédiákkal teli életének bemutatása. Az Élni az elmúlt idő, a vissza nem térő ifjúság, az elherdált lehetőségek, az elveszített családtagok, a keserves tapasztalatok derűs, belenyugvó, mégis torokszorító összegzése.

...
Nagy

Simon Stålenhag: A technológia a túlélés eszköze lehet, de meg is ölhet minket

Kérdeztük a műveiben fellelhető gyerekkori emlékekről, arról, hogy lehet valami egyszerre retro és futurisztikus, hogyan kapcsolódik könyve az E.T-hez és azt is megtudhatjuk, szerinte mi kell ahhoz, hogy megbirkózzunk a klímaváltozással. Interjú.

...
Nagy

Sorsválasztás az irodalomban – Könyves válaszok Popper gondolataira

Az életünk determináltságát, az irányításban nekünk jutó részt vizsgálta Popper Péter Hogyan választunk magunknak sorsot? című könyve, a témában ugyanakkor rengeteg szépirodalmi mű is íródott, ezek közül mutatunk meg most párat!