Gyönyörű regény a lányról, akinek két anyja volt

Gyönyörű regény a lányról, akinek két anyja volt

Nehéz Donatella Di Pietrantonio könyvéről anélkül beszélni, hogy ne említenénk meg Elena Ferrantét. Mégis igazságtalan a párhuzam, hiszen előbbi saját jogán is eredeti és magával ragadó szerző, magyarul elsőként megjelent könyve (olvass bele!) ugyanakkor önkéntelenül játékba hozza a Nápolyi regények-sorozat motívumait. Viszont nem ezért fogunk rá emlékezni: a Todero Anna fordításában megjelent A visszaadott lány az egyik legerősebb könyv, amelyet az elmúlt időszakban olvastam az anyaságról, lírai szépségű, mégis kegyetlenül őszinte szembesítés elhagyásról és elhagyatottságról, érzelmi hullámvasutakról és ellentmondásokról, a sokszor egekbe emelt, ugyanakkor megkérdőjelezett sisterhoodról.

Ruff Orsolya | 2021. április 05. |
A szerző.
Donatella Di Pietrantonio az Abruzzo tartománybeli Pennében él, gyerekfogorvosként dolgozik. Első regénye, a Mia madre è un fiume 2011-ben jelent meg, és elnyerte a Tropea-díjat. Második regénye, a Bella mia 2014-ben bekerült a Strega-díj jelöltjei közé, és megkapta a Brancati-díjat. A visszaadott lány 23 nyelven jelent meg, és 2017-ben elnyerte a Campiello-díjat. Magyarul ez az első könyve. Donatella Di Pietrantonio regénye amúgy szerepelt azon a negyvenes listán is, amelyen Elena Ferrante kedvenc női szerzői által írt könyvek sorjáznak - olyan könyvek mellett, mint a Fehér fogak Zadie Smith-től vagy Az ajtó Szabó Magdától. Legutóbb akkor írtunk róla, amikor nyilvánosságra került az olasz Strega-díj hosszú listája, amelyen Donatella Di Pietrantonio a Borgo Sud című könyvével szerepel (ez az a díj, amelyre a magyar származású Bruck Edith is esélyes).

Gyerekként valószínűleg nincs nagyobb trauma annál, minthogy valaki nem kell – hogy nincs rá szükség. Pontosan ezzel szembesül Donatella Di Pietrantonio mindvégig névtelenségbe burkolózó narrátora. A lány mindössze 13 éves, amikor egy szép napon az állítólagos apja kézen fogja, elviszi egy idegen családhoz – azt mondja neki, hogy az igazihoz –, és közli vele, hogy mostantól ezzel az idegen családdal kell élnie. Az érzelmin kívül valóságos kultúrsokk éri a lányt: a tisztes középosztálybeli életből, ahol van balett, délutáni úszás, gondosan vágott frizura és délutáni zsúr a barátnőkkel, egy olyan közegbe kerül, amely alulról súrolja a munkásosztályt. Egy olyan családba, ahol a gyerekek a vacsoraasztalnál versenyeznek a falatokért, ahol minden ragad a kosztól, és ahol az sem tűnik fel, ha valamelyik nagyobb fiú kimarad éjszakára.

Donatella Di Pietrantonio
A visszaadott lány
Ford.: Todero Anna, Park, 2021, 224 oldal
-

Az ágyát is a húgával kell megosztania („úgyis soványak vagytok”), aki éjszakánként rendszeresen bepisil, és csak fejtől és lábtól férnek el egymás mellett:  

„Finoman arrébb toltam a lábát, és az olcsó szappantól frissen illatozó talpához simítottam az arcom. Csaknem egész éjjel hozzásimultam az érdes bőrhöz, követtem a lába minden mozdulatát. Az ujjaimmal kitapogattam töredezett körmei szabálytalan szélét. Van kisolló a bőröndömben, gondoltam, reggel majd odaadom neki.”

A lány egy érzelmi senki földjére kerül: a nő, akit anyámnak hív („városi anyám”, tengeri anyám”), eltaszította magától, és a másikhoz, aki életet adott neki („a nő, aki megszült”, „az első anyám”, „a falusi anyám”), semmi sem köti.

A lányt egy kommunikációs vákuum veszi körül:

senki nem ad neki magyarázatot, és később is töredékekből rakja ki az igazságot. Mint ahogy fragmentumokból áll össze az is, hogy a két nő, a két anya, akikben az égvilágon semmi közös sincs és különösebben nem is szívelik egymást, nagyon is tartják egymással a kapcsolatot: a két különálló halmaz közös metszetében álló lány a szükségesnél is jobban összeköti őket. Donatella Di Pietrantonio narrátora ugyanakkor minden támaszát elveszíti egyetlen nap alatt. Bekerül egy durva közegbe, ahol a húga, Adriana lesz a legfőbb támasza és bizalmasa, aki még a veréseket is szívesen veszi, ha azzal megkímélheti az égből pottyant – és egy távoli, idealizált világot megtestesítő – nővérét. 

-

Donatella Di Pietrantonio (kép forrása)

A titok mindenesetre befészkeli magát a lány mindennapi életébe. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy egy szép napon majd minden visszatérhet a régi kerékvágásba, és csak lassan döbben rá a folyamat visszafordíthatatlanságára. Igazán egyik világhoz sem tartozik: ami az egyik családban természetes, az a másikban ismeretlen. A lány szinte sokkot kap a mindennapi erőszaktól, és néha még azt sem érti, hogy mit mondanak neki. A tájnyelv sokszor elválasztja őt rokonaitól, és szégyelli új családját, holott ők – mint idővel kiderül – nagyon is büszkék rá, csak éppen ezt nem tudják artikulálni. Mint ahogy az édesanyja is sokszor képtelen kifejezni magát:

nincsenek szavai arra, hogy elmondja a lányának azt a fájdalmat, amit az elveszítése okozott.

A lány pedig nem tud kötődni hozzá, megszólítani sem tudja igazán: „Amióta visszaadtak neki, az ’anya’ szó úgy beragadt a torkomba, mint egy béka, amelyik nem akar többé kiugrani”. 

A családban Adriana mellett fiatalabbik bátyja, Vincenzo válik szövetségesévé. A két kamasz között izzik a levegő, egy nagyon vékony mezsgyén egyensúlyoznak: „Nem fogtuk fel, hogy testvérek vagyunk, és nem is nagyon hittük el”. Vincenzo maga a nagybetűs titok, akiről sejteni lehet, hogy örökké tilosban jár, aki kimarad éjszakára, és aki – megkérdőjelezve az apa családfői szerepét – valamiféle támasz akar lenni a családja számára. Vincenzo kivételével a család férfitagjai ugyanakkor végig a partvonalon mozognak, érzelmileg nem igazán tudnak közel kerülni a lányhoz, talán a kisöccse, Giuseppe kivételével, akinek fogyatékosságában az orvosok szerint környezeti tényezők is szerepet játszottak: „Kicsi korában minden bizonnyal hiányt szenvedett valamiben”. 

A hiány fontos motívuma A visszaadott lánynak, legyen szó akár emberekről, érzelmekről vagy szavakról.

Donatella Di Pietrantonio narrátora erős érzelmekkel reagál minden hiányhelyzetre, de ez nem jelenti azt, hogy ez egy dühös regény lenne. A csalódáson, az elhagyatottságon túl ugyanis egy nagyon erős női kötelék bomlik ki, amely a felszínen tartja a lányt (és leginkább ezeken a pontokon kúszik be Elena Ferrante nápolyi története). Ennek a hálónak a szövésében a két anya ugyanúgy részes, mint a tragédia sújtotta családot megsegítő özvegy szomszédasszonyok, a lány továbbtanulását lényegében kikövetelő tanárnő vagy a nővérét makacs szeretettel vissza-visszaváró Adriana. A visszaadott lány gyönyörű történet a női erőről és az anyaságról, ami sokszor tökéletlen,

mégis olyan kötelék, amely minden harag és bántás ellenére eltéphetetlen, megbonthatatlan.

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Visszaadható-e egy gyerek?

Egy kiskamasz egyik napról a másikra elveszít mindent - az otthonát, a legjobb barátnőit, a szülei feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. Olvass bele A visszaadott lány történetébe!

...
Hírek

Olasz irodalmi díjra jelölték a magyar származású Bruck Edithet

Összesen tizenkét név szerepel Olaszország egyik legrangosabb irodalmi elismerésének, a Strega-díjnak a hosszú listáján. A nyertes nevét júliusban hirdetik ki.

...
Hírek

Ferrante kedvencei között magyar könyv is akad

Negyven címet tartalmaz az a lista, melyet Elena Ferrante a kedvenc női szerzői által írt könyvekből állított össze. Az összeállításban vannak 20. századi klasszikusok és kortárs szerzők művei, nem mellesleg pedig egy magyar szerző könyve is.

Hírek
...
Szórakozás

Ezeket a könyvadaptációkat nézzük 2022-ben!

...
Hírek

Az afrikai szerzők domináltak a 2021-es irodalmi díjak nyertesei között

...
Hírek

Könyvesblokk: King, Knausgard, Murakami

...
Hírek

Ma indul az eddigi legnagyobb szabású Harry Potter-kvíz, a Roxforti Házak Bajnoksága

...
Szívünk rajta

Hagyományos és kortárs népmesék az év utolsó napjaira

...
Könyves Advent

A kamasz lányokhoz szólnak Takács Zsuzsa versei

...
Hírek

Pilinszky-verset dolgozott fel a Meg Egy Cukorka

...
Hírek

Az izlandiak még mindig sokat olvasnak, de a statisztikát a nők húzzák fel

...
Nagy

Austen hősnőjének pusztán szórakozás, ami másnak az élet maga [Az Austen-projekt]

Gyerekirodalom
...
Szívünk rajta

Hagyományos és kortárs népmesék az év utolsó napjaira

Az év utolsó, hosszúra nyúlt estéi tökéletesek a nagy közös mesélésekre, ezért most olyan könyveket választottunk a Szívünk rajta matricásai közül, amelyek a hagyományos vagy újramesélt népmesék közül válogatnak.

...
Gyerekirodalom

Zalán Tibor a Mesemúzeum új kulcsőre

Zalán Tibor személyében november 27-én új kulcsőrt avatnak a Mesemúzeumban.

...
Szívünk rajta

Mourlevat a fekete humort franciás könnyedséggel elegyíti

Jean-Claude Mourlevat könyveiben nem riad vissza a szokatlan vagy épp meghökkentő témaválasztástól, a Szívünk rajtában a hónap könyvének választott Putifár tanár úr visszavág is egy nyugdíjba vonult tanár bosszújáról szól. A kötet László Kinga fordításában és Rofusz Kinga illusztrációival jelent meg magyarul – a fordítót a könyvről és az íróról, az illusztrátort pedig a Putifár képi világáról faggattuk.

A hét könyve
Kritika
Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát
...
Szórakozás

Lady Gaga golyóval tesz pontot a Gucci család botrányos történetének a végére

„Amit meg kell értenie a Guccikkal kapcsolatban, hogy teljesen őrültek, hihetetlenül manipulatívak és nem túl okosak. Muszáj, hogy ők irányítsanak, de amint megszerzik, amit akarnak, tönkre is teszik! Pusztító fajták, ez ilyen egyszerű!”, sommázza a véleményét Paolo Gucci neje, Jenny Garwood a Sara Gay Forden által írt A Gucci-ház című könyvben, amely Ridley Scott filmjét ihlette. Jenny ebben a három mondatban tulajdonképpen nagyszerűen össze is foglalja Scott produkciójának lényegét.

Még több olvasnivaló
...
Nagy

„Olyan vagyok, mint egy függő, az írás az ajzószerem”

Jón Kalman Stefánsson és Sigrídur Hagalín Björnsdóttir az izlandi irodalom aktuálisan legizgalmasabb power couple-ja, az őszi Margón az új regényeik mellett a versekről és a hiányzó apafigurákról beszélgettünk velük. Közben kiderült, miért okosabbak a könyvek, mint az íróik, és miért igazi történetmesélő nép az izlandi.

...
Kritika

Nem az életkorunk, hanem a stigmatizáció ellen kellene küzdenünk

Hogyan érhető el a kiegyensúlyozott időskor? Milyen folyamatok zajlanak bennünk az életközép során és utána? Miért szükséges mindenképpen szembemenni az életkorral kapcsolatos előítéletekkel, az ageizmussal? Ezeket a kérdéseket járja körbe Tisza Kata új könyve, amelynek témája a szerethető öregedés.

...
Nagy

Kreatív Európa: Megunt szerelmek, kihűlt kapcsolatok Ciprustól Norvégiáig

Sorozatunkban ezúttal szerelmi csalódások, párkapcsolati unalom, kihűlt házasságok és újrakezdés a téma más-más perspektívából, különböző stílusban, Európa legjobb kortárs szerzőinek tollából.

...
Nagy

Karen Dionne: Sokaknak lehetett már dolga pszichopatával anélkül, hogy tudtak volna róla

A lápkirály leányának írója, Karen Dionne az új regényében, A bűnös nővérben a gyermekkori pszichopátiát a családtagok nézőpontjából vizsgálja. A szerzőt inspirációkról, motivációkról, váltott nézőpontokról és a pszichopátiáról kérdeztük.

...
Alkotótárs

André Ferenc: Antropocén ima [Mastercard® – Alkotótárs]

Czakó Zsófia és André Ferenc nyerte az első alkalommal átadott Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíjat. Levelezésbe kezdtek, aminek negyedik darabját olvashatjátók most, mégpedig André Ferenctől.

...
Kritika

Annie Ernaux irodalmi fényképalbumba sűrítette az élet illékonyságát

„Eltűnik majd az összes kép” – ezzel a mondattal nyit Annie Ernaux Évek című könyve, amely akár egy régi fényképalbum, úgy tárja elénk egy élet szakaszainak változásait és az elmúlt évtizedek nagy korszakváltó pillanatait. A kortárs francia irodalom egyik legjelentősebb írójának rendhagyó önéletírása a hét könyve.