Tudod, mi a nőgyűlölet lényege? Claire Keegan novellákban mesél róla

„Máskor ilyenkor előveszi a mobilját és megnézi az üzeneteit, de most úgy érezte, hogy nincs felkészülve rá – és eltűnődött, vajon bárki bármikor fel van-e készülve a nehéz vagy fájdalmas dolgokra.” Talán ez az a pillanat, amikor Claire Keegan elbeszélésének hivatalnok főszereplője a legközelebb jut az önreflexióhoz.

A férfi tragédiája – miszerint hiába magányos, nem sok esélye van rá, hogy megértse, miért történt vele az, ami – persze ennél nagyobb keretrendszerbe illeszkedik. „Történetek nőkről és férfiakról”, jelöli ki a szerző az alcímben a novellák tematikáját. Analízis és kiáltvány ez, amiben Keegan elég határozott véleményt formál arról, hogy szerinte miért ennyire elcseszettek a férfi-női viszonyok.

Claire Keegan
Már későn
Ford. Nemes Anna, 21. Század, 2024, 111 oldal
-

A novellista, akit nem ismertünk

Keegan első regényével robbant be itthon a köztudatba 2023 vége felé (az év könyve listánkra is felkerült), és az Ilyen apróságok karácsonyi slágerajándék lett, úgy, ahogy korábban az angol olvasók számára. A Booker-shortlistes könyvből azóta film is készült Cillian Murphy és Emily Watson főszereplésével.

Míg az Ilyen apróságokban egy empatikus, a kegyetlen/képmutató társadalmi normákkal szembeszegülő, azok ellen növekvő morális bátorsággal fellépő apát ismerünk meg, a novelláskötet férfialakjai mások. Keegan itt a nőgyűlölet aspektusait tárja fel: egyszerre rajzolja meg a szuverén, de csalódott, illetve áldozattá váló nők portréit, valamint

a szeretetlenségből fakadó sérültséget, az irigységet, illetve a jogosultságtudatot a felbukkanó férfiak mozgatórugóiként.

Az angol nyelvterületen novellistaként évtizedek óta elismert ír szerző három történetet válogatott új kötetébe, ezek a publikálás idejéhez képest fordított sorrendben szerepelnek benne. A Már későn új, a Hosszú, gyötrelmes halál eredetileg a Walk the Blue Fields (2007) című kötetben jelent meg, az Antarktisz a legrégebbi, már Keegan 1999-es debütálásában szerepelt.

A kicsinyesség fokozatai

A címadó novella a spoileres Misogynie (Nőgyűlölet) címmel jelent meg Franciaországban, szerencsére a magyar és az eredeti is (So Late in the Day) visszafogottabb ennél. (Ha meghallgatnád a történetet angolul a szerző felolvasásában, a The New Yorkeren megteheted.)

A felütésben egy rosszkedvű férfit ismerünk meg, majd a novella végére összeáll, miért olyan lehangolt valójában azon a napon: Cathal az irodából hazafele, visszaemlékezések formájában idézi fel kibontakozó, majd zátonyra futó kapcsolatát a galériában dolgozó, francia Sabine-nal.

Cathal elejtett megjegyzéseiből, reakcióiból eleinte finoman rajzolódik ki egy olyan férfi személyisége, aki tulajdonképpen nem tiszteli a nőket, nem tud kapcsolódni hozzájuk. Azért olyan jó, ahogyan Keegan építkezik itt, mert ezek a jelzések nem sztereotipek,

és hagyja, hogy az olvasóban álljanak össze az ismerős benyomások, az egyre kellemetlenebb érzések.

Személyes kedvencem Cathal találkozása Vermeer van Delft festményeivel, amelyeken a 17. századi, németalföldi művész gyakran nagyon hétköznapi, meghitt helyzetekben (levelet olvasnak, számolnak) ábrázolt a korábban csak a férfiaknak fenntartott pszichológiai árnyaltsággal nőket. Tette mindezt egy olyan korban és helyszínen, ahol a polgárság körében a nők elődeiknél tanultabbak lehettek. És akkor Cathal reakciója: „Bár Sabine el volt ragadtatva Vermeer nőalakjaitól, Cathal többnyire lustának látta őket: úgy üldögéltek, mintha várnának valakit vagy valamit, ami talán sose jön el, vagy magukat nézegették a tükörben. Még a vaskos cselédlány is, mint akinek nincs jobb dolga, csak passzióból öntötte a tejet.”

Az élvezetesen építkező novellát aztán Keegan érthetetlen gesztussal üti agyon, mikor Sabine egy vacsora után kimondja a kötet kulcsállítását:

„– Tudod, mi a nőellenesség lényege? Ha már itt tartunk.
– Szóval akkor nőellenes vagyok?
– Az, hogy mindent sajnáltok tőlünk – mondta Sabine. – Mindegy, hogy szerintetek nem kell nekünk szavazati jog, vagy hogy nem segítetek mosogatni, a kettő egy tőről szakad.
– Fakad – mondta Cathal.
– Mi?
– Nem »egy tőről szakad«, hanem »egy tőről fakad« – magyarázta Cathal.
– Látod? Ez is erről szól – felelte Sabine. 

– Pontosan tudod, mit akarok mondani, de muszáj, hogy tiéd legyen az utolsó szó.”

Cathal reakciója bicskanyitogatóan életszerű, a jelenet összességében mégis ront a szövegen, mert annyira direkt, hogy leplezetlenül kiáltvánnyá teszi a novellát. Pláne, amikor pár oldallal később, a szerzőtől kiábrándítóan banális pszichologizálással feltárja Cathal viselkedésének gyerekkori, családi okait az érzéketlen apával és fivérrel, akik gyötörték a férfi anyját.

A kötet és az olvasó szerencséjére, ezt követően Keegan a novellában visszaemelkedik a saját színvonalára, és ugyanezt kapjuk a két másik elbeszélésben is: éleslátó megfigyelésekkel, az olvasót egyenlő intellektuális partnerként kezelve vizsgálja a két nem közötti viszonyokat.

A határok kijelölése

Női elbeszélőnk ebben a történetben alkotói ösztöndíjjal érkezik Heinrich Böll egykori házába, a nyugat-írországi parthoz közeli Achill-szigetre. Első reggele egybeesik a születésnapjával, és éppen ennek menetrendjét tervezgeti, amikor felhívja egy magát német irodalomprofesszoként bemutató férfi, aki azonnal látni akarja Böll házát – már ott is áll a kapuban. 

Ahogy annyi nőnek, narrártorunknak is nehezére esik nem kedvesnek lenni és karakánul kijelölni a saját határait,

így ugyan nem engedi be azonnal a férfit, de megígéri neki, hogy ha visszajön este, körbevezeti.

A határok motívuma aztán többszörösen megjelenik a novellában, legyen szó a másik intimitásának tiszteletben tartásáról vagy arról, amikor mindkét szereplő azt gondolja a másikról, hogy ő „tört be” a házba. Az irodalmár ugyanis valóban visszatér, majd az is kiderül, mennyire mélységesen irigy a nőre, amiért az a Böll-ösztöndíjat élvezheti.

Keegan itt elemében van, magabiztosan kezeli a kimondatlanságokban robbanásig sűrűsödő feszültséget.

Kinek szabad

Az egymás után szerkesztett történetek egyre zártabbak. Az első nő, Sabine szuverén személy, eleve kívülről, valaki más emlékeiből ismerjük csak, már maga mögött hagyta a számára rossz helyzetet.

A második novellában eggyel beljebb lépünk: E/1 elbeszélésbe. A ház és a test/én nagy hagyományú, szimbolikus analógiájában viszont a megtörténő határsértés rendeződik, a narrátor revansot is vesz azáltal, hogy beleírja készülő művébe a professzort. 

Az Antarktiszban a szuverenitás már teljesen elveszik, ez a kötet legfojtogatóbb darabja. A sztori a „nő veszélyben” thrillertípust idézi, a happy end hiánya erőteljes társadalomkritikát fogalmaz meg. Utóbbi pedig attól függetlenül is univerzális érvényű, hogy a három történet közül ez köti magát legerősebben az ír katolikus valósághoz és értékrendhez. 

„Valahányszor elment hazulról, a boldog házassában élő asszony arra gondolt, milyen lenne lefeküdni egy másik férfival.”

Egyértelműen a legjobb nyitómondat a kötetben, viszont a gunyorossága félrevezető, több humor nem lesz a történetben. A rémálommá váló félrelépés leírása látlelet a nők elleni erőszakról, de a kötetbe rendezve hangsúlyossá válik az is, hogy a női test szabadsága, a szexuális szabad(os)ság, az olyan normaszegések, mint a lerészegedés, a megcsalás vonja maga után a legkeményebb megtorlást – ha nő vagy. 

Ami az enyém

A tárgyiasítás, a birtoklás és birtokolhatóság folyamatos kritikája átszövi a kötetet. Cathal teljesen vak a saját anyagiasságára és fukarságára. A pénzhez való viszonya az egyik, ami tönkreteszi a párkapcsolatát, Keegan pedig nyitva hagyja a kérdést (bár nem tűnik optimistának), hogy a férfi képes-e erre valaha rádöbbenni.

A második történetben idézett, A menyasszony című Csehov-novellában a vőlegény mintha jobban rajongana a házért, ami az övé lehet, mint a nőért, aki a társa. Utóbbi a férfi helyett végül inkább az intellektuális függetlenséget választja.

A harmadik elbeszélésben a fizikai gondoskodás, az élvezet, a táplálás fordul teljesen a visszájára, a szabadság megélése annak totális felszámolásába – 

mindez a szeretetre hivatkozó, torz logikával.

Keegan meglátásai pontosak, éppen ezért olyan kíméletlenek és felzaklatóak – vagy akár tételszerűek. Mariana Enríquezhez vagy a napokban a mozikba került A szer rendezőjéhez, Coralie Fargeathoz hasonlóan nem udvariaskodik, nem fél hangot adni a női haragnak. Nem egyenletes színvonalú, de mindannyian tudjuk, miről beszél.



Címlapi fotó:  Frédéric Stucin/Pasco&Co/21. Század kiadó

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Az Ilyen apróságok trailerében Cillian Murphy szeme szomorúbb, mint valaha

A Claire Keegan bestsellere alapján készült filmet, amelynek Cillian Murphy nemcsak a főszereplője, hanem a producere is, az Egyesült Királyságban és Amerikában novembertől vetítik a mozik.

...

A Booker-jelölt Ilyen apróságok adaptációjával indul a Berlinale filmfesztivál

A hírhedt Magdolna-mosodákról szóló film főszereplője Cillian Murphy.

...

Mariana Enríquez: A menopauzával a női test a halált hordozza magában

Az argentin Mariana Enríquez egy interjúban beszélt a félelmek horrorjaiban betöltött szerepéről, köztük azokról, amelyek az öregedéssel és a menopauzával kapcsolatosak.

Hírek
...

A Metallica Budapesten két koncertet is ad – ezekkel a könyvekkel segítheted felkészülésedet!

...

Tudtad, hogy a Büszkeség és balítélet cím nem is Jane Austentől származik?

...

Már el is készült az első magyar könyv XIV. Leó pápáról

...

Elhalasztották a Trónok harca spin-off sorozatának bemutatóját

...

Elle Fanning csatlakozik az Éhezők viadala előzményfilm stábjához

...

Először lett novellagyűjtemény Nemzetközi Booker-díjas – Banu Mushtaq Heart Lamp című kötete az idei nyertes

SZÓRAKOZÁS
...

József Attila a pszichológusok rémálma volt: Nem jobb egy hasfájás,mint egy elszabadított elmebaj?

A Gyermekké tettél kegyetlen múzsájának rehabilitálása, ami nem minden József Attila-rajongónak fog tetszeni.

...

Nemes Jeles László Az idol és az Eufória sztárjaival rendezi meg Cormac McCarthy regényét

Vérfertőzés, félelmetes idegenek, zord tájak.

...

Péterfy Bori és Beton.Hofi rövidfilmeket ajánl

Itt a Friss Hús rövidfilmfesztivál nemzetközi programja Péterfy Bori, Beton.Hofi, Reisz Gábor és Buda Flóra Anna válogatásában.

Polc

„Meghalni is csak állva lehet” – Vérfagyasztó látlelet Hitler Németországáról

...

Knausgard bejárja a harmadik birodalmat, a Szentlélek korát

...

Önmagunkba zárva élni nem azt jelenti, hogy magányosak vagyunk

...

Hány generációra hat egy trauma? - A Long Island-i kompromisszum

...