Miért holt a Holt tenger? Valóban járt Jézus a vízen? Ettek-e a zsidó gyerekek tökfőzeléket? Ilyen és még ehhez hasonló több száz kérdést válaszol meg ez a könyv, amelyben Nemes Anita gyönyörű illusztráció igazán élvezhetővé teszik ezt az örök témát.
A kézikönyv főbb fejezeti: Földrajzi környezet, élővilág; Országok, birodalmak, népek; Városok, falvak, utak; Mesterségek, munka; Lakás, öltözködés, divat; Család, gyerekek, ünnep; A Könyv és a Törvény népe.
Miklya Luzsányi Mónika: Bibliai Kisokos - Mai kérdések a Szentírás titkairól (részlet)
Illusztrálta Nemes Anita
Az Ígéret földje
A bibliai időkben hol volt Izrael? Ugyanott, mint ma?
Nagyobbrészt igen. Izrael mindig a Földközi-tenger keleti partvidékén terült el. Izrael Állam ma a Közel-Kelet országai közé tartozik, fővárosa Jeruzsálem. Persze a történelem során Izrael területe is változott: hol kisebb, hol nagyobb lett. Sőt! Volt olyan időszak is, amikor teljesen megszűnt az ország, vagy amikor megmaradt ugyan, de lakosainak egy részét elhurcolták. És volt olyan időszak is, amikor két részre szakadt: az északi terület vitte tovább az Izrael nevet, a déli területet pedig a legfontosabb törzsről nevezték el Júdának. Ráadásul Izraelben is, Júdában is más király uralkodott.
A bibliai történetekben az emberek mindig gyalog járnak, esetleg szamáron. Akkor is, ha egyik városból el kell menni a másikba. De mégis, mekkora Izrael? Milyen messze van, mondjuk, Názáret Betlehemtől?
Izrael kicsi ország. Legnagyobb szélessége körülbelül akkora, mint a Bakony és a Mecsek távolsága, területe kisebb, mint a Dunántúlé. A domborzata is hasonló: hegyeken, völgyeken, lankákon és kaptatókon vezetnek az utak Izraelben.
Názáret és Betlehem távolsága kb. 160 kilométer. Ez ma autóval közelítőleg két óra az izraeli útviszonyok között. Ha repülővel utazunk, nincs tíz perc, amit a levegőben töltünk. A bibliai korban – az ókorban – azonban közel hatnapos gyalogutat jelenthetett Józsefnek és Máriának, hogy eljussanak Betlehembe. Hasonló távolságra fekszik Názárettől Jeruzsálem is. Jeruzsálem és Betlehem között alig tíz kilométer van. Hasonló távolságra feküdt Jeruzsálemtől Emmaus, amit oda-vissza akár 6-7 óra alatt is megtehettek a tanítványok.
Persze a Biblia korában jóval nagyobb nehézséget jelentettek ezek a távolságok, hiszen a domborzat döntő szerepet játszott, amikor gyalogoltak, vagy szamárháton utaztak. Napi 25-30 km menetteljesítménnyel lehet számolni. Az egynapi járóföld római mértékegység volt (iter pedestre), és 27 750 métert jelentett. Jeruzsálemtől Jerikó van kb. egy szűk napi járóföldre. Az ország legészakibb és legdélibb települése, Dán és Beérseba között 9–12 napig is tarthatott az út.
Miért nevezik az országot Izraelnek?
Izrael valójában Jákób neve, aki a zsidók egyik ősatyja volt. Jákób egyszer megküzdött Istennel, akkor kapta az Izrael nevet. Míg a Jákób név a küzdelemre utal, addig az Izrael azt jelenti: Isten uralkodjon. Ez a név lett később az ország neve is, a zsidóké pedig izraeliták. A Biblia gyakran úgy nevezi őket: Izrael fiai, Izrael népe vagy Izrael háza.
És akkor kik a héberek? Ők is zsidók?
Igen, de kezdjük az elejétől! A ’héber’ szó azt jelenti, hogy ’túlról jött’, mondjuk, az Eufráteszen vagy a Jordánon túlról. Ilyen értelemben használták a héber kifejezést Ábrahámra. Először tehát többféle népre, törzsre mondták azt, hogy ’héber’, de idővel ezt a kifejezést már csak a későbbi zsidókra használták. Az izraelita név az egyiptomi szabadulás és a kánaáni honfoglalás után kezdett elterjedni. Zsidóknak Babilonban nevezték először Izrael gyermekeit, eredeti formájában (jehudi) azt jelenti, hogy júdai. Ez a név úgy meggyökeresedett, hogy jobbára ma is ezt használjuk. Tehát a héber, izraelita, zsidó mind ugyanazt a népet jelenti, csak más-más korszakra vonatkozóan. De az izraelita szó a mai zsidó vallású embereket is jelölheti.
Hallottam azt is, hogy az Ígéret földje. Ez is az ország neve? És miért nevezik így?
Ábrahám és családja az Eufrátesz folyó mellett, Úr-Kaszdim városában élt, de Isten hívására elindult, hogy letelepedjen Kánaánban. Hosszú ideig vándorolt, és biztos nagyon várta már, hogy megérkezzen családjával arra a földre, amit Isten nekik szánt.
Isten megesküdött Ábrahámnak, hogy azt a földet neki és az utódainak adja, és az ígéretét be is teljesítette. Ábrahám fia volt Izsák, az ő fia pedig Jákób, aki az Izrael nevet kapta. Az ősatyák idején ezt a területet Kánaánnak hívták, és nem egyetlen ország volt, hanem több nép lakta. Kánaán volt az Ígéret földje.
Akkor Ábrahám mondta, hogy „itt van már a Kánaán”?
Nem, ezt Petőfi Sándor írta le az egyik versében, de ő is a zsidókra gondolt. Azokra, akik Egyiptomból szabadulva negyven évig vándoroltak a pusztában, és még Ábrahámnál is jobban várhatták, hogy „eljöjjön a Kánaán”, hogy végre hazaérkezzenek oda, ahol egykor az ősatyák, ősanyák éltek. Egyiptomban ugyanis rabszolgasorban éltek a héberek hosszú ideig, ám Isten parancsára Mózes kivezette őket a Szolgaság földjéről az Ígéret földjére, vagyis Kánaánba. Amikor Kánaán határához érkeztek, Mózes kémeket küldött ki, hogy megtudják, milyen az az ország, amit Isten nekik szánt.
Minden törzsből kiválasztott egy embert, így tizenketten indultak útnak, és negyven napig voltak távol.
Mikor visszaértek, azt mondták: valóban tejjel és mézzel folyó az a föld! És megmutatták azokat a csodálatos gyümölcsöket, amelyeket Kánaán földjéről hoztak. Mindenki álmélkodott, hiszen az egyik szőlőfürt akkora volt, hogy két ember is alig bírta el. Ám a kémek azt mondták, hogy nem érdemes megkísérelni a Kánaánban való letelepedést, mert a vidéket óriások lakják. Egyedül Józsué és Káleb állította, hogy le tudják majd győzni a kánaáni népeket. A többiek kishitűsége miatt Isten megharagudott. Azzal büntette őket, hogy negyven évig kellett vándorolniuk a pusztában. Csak Józsué és Káleb léphetett be az Ígéret földjére, mert ők bíztak Istenben.
Tényleg óriások laktak Kánaánban?
Nagy termetű emberek is voltak köztük, de azért nem óriások. Anák fiainak nevezték őket. Valószínűleg Anák leszármazottai, az anákok közül való volt Góliát, a hatalmas termetű filiszteus harcos is, akit később Dávid győzött le.
A hajók népe
Azt már tudom, hogy igazi tengeren nem nagyon hajóztak a zsidók. De akkor kik hajóztak?
A Földközi-tenger izraeli partszakaszán a bibliai korban alig volt igazán jó természetes kikötőhely. Izrael népe ugyan a Földközi-tenger mellett telepedett le, de a honfoglalás idején a kikötővárosokat a filiszteusok birtokolták. Ők Kréta szigetéről érkeztek erre a vidékre, és több közük volt a tengerhez, a hajózáshoz, mint az izraelitáknak. Mégse a filiszteusok voltak a legnagyobb hajós nép.
A tengeri hajózás nagymesterei a föníciaiak voltak. Ők is a Földközi-tenger partvidékén, az Izraelnél északabbra fekvő Tírusz, Szidón és Biblosz városaiban laktak. Kiváló hajóépítő mesterek voltak, és olyan hajósok, akiknek a híre szertejárt a világban. Fönícia városállamai sokáig uralták a földközi-tengeri hajózást és kereskedelmet.
Mi az a városállam?
Benne van a szóban a jelentése: egy város = egy „királyság”. Minden város önálló, külön hatalommal rendelkezik, és saját vezetője, királya van. Kánaán és Fönícia területén az ószövetségi korban csak ilyen kis városállamok voltak, nem jött létre egységes ország, közös uralkodóval. Ha rászorította őket a szükség, akkor szövetséget kötöttek egymással. Ám a föníciai városállamoknak önállóan is elég erejük volt, és nagy hatalomra tettek szert.
A maguk korában a hajóépítés és a kereskedelem központjaivá váltak, és ezért nagy gazdagságot halmoztak föl.
Tényleg olyan jó hajósok voltak?
Nagyon! Hajóikkal bejárták a Földközi-tenger egész partvidékét. Csak a part mellett hajóztak, jobbára cserekereskedelmet folytattak a szárazföldön élőkkel. A föníciaiak nem hódítottak területeket, mint más ókori népek, hanem a kikötésre alkalmas helyeken kereskedelmi telepeket hoztak létre. Így a Földközi-tenger partjai mellett számos kereskedőváros épült, többek között Karthágó Észak-Afrikában, a mai Tunézia területén. A legtávolabbi kereskedőváros Tarsis volt, valahol Hispánia, a mai Spanyolország déli részén. Jónás próféta is egy olyan föníciai hajóra szállt fel Jáfó kikötőjében, ami Tarsisba indult, épp ellenkező irányba, mint amerre Ninive feküdt. Tarsis egyébként Izraelből nézve a világ végét jelentette, vagyis a világ legtávolabbi csücskét. A hajó végül lehet, hogy eljutott Tarsisba, de biztos, hogy Jónás nélkül.
Salamon király is próbálkozott tengeri hajózással, de csak föníciai segítséggel. A Vörös-tengeren nyitott kikötőt, innen indított hajókat Ófírba, a valószínűleg Dél-Arábiában fekvő országba, ahonnan arannyal és drágakövekkel megrakodva tértek vissza. II. Nékó fáraó megbízásából a föníciaiak Kr. e. 595 körül Afrikát is körbehajózták.
Mivel kereskedtek a föníciaiak?
Mindennel, amivel csak tudtak. A föníciai hegyvidék legértékesebb anyaga a cédrusfa, amit Dávid és Salamon király is vásárolt Tírusz királyától. Híres volt a föníciai üveggyártás és fémmegmunkálás is. De nem csak a saját cikkeiket árusították. A föníciai hajósok összekapcsolták a távoli vidékeket, különleges illatszereket, kincseket, gyümölcsöket és kelméket szállítottak hajóikon szerte a Földközi-tenger térségében. Ezékiel próféta könyvében egész listát olvashatunk az árucikkekről: a rabszolgák mellett hátaslovak és öszvérek, elefántcsont és ébenfa, bíborszínű gyapjú és fehér gyolcs, tarka ruhák és sodrott kötelek, kovácsolt vas- és réztárgyak, búza, füge és olaj, fahéj és illatos nád is szerepel a kínálatban.
Tengeri utakon
A tengeri utakat kik használták?
Az ószövetségi idők jelentős részében főleg a föníciaiak. Később a görögök, majd a rómaiak uralták a vizeket, mind kereskedelmi, mind katonai értelemben.
Mikor Horvátországban voltunk, láttunk többemeletes hajókat. Építettek ekkora hajókat a bibliai korokban is?
Olyan nagyokat nem, mint az óceánjárók, mint, mondjuk, a Titanic. De az első hajó, amiről a Biblia tudósít, egy hatalmas, többszintes bárka volt. Noé építette, aki Istentől kapta rá az utasítást, és az Úr azt is pontosan megmondta, hogy mekkora legyen a hajó. Góferfából készült, ami egy fenyőféle, így a fa gyantája kevésbé engedi át a vizet. A hajó 135 méter hosszú, 22 és fél méter széles, 13 és fél méter magas volt; három szinten lehetett elhelyezni az állatokat. A pontos méret megadása valószínűleg azt sejteti, hogy a szentíró ilyen hajókról tudott vagy ilyenekkel találkozott a maga korában.
Milyen hajókat építettek a föníciaiak?
Kétféle hajót építettek. Az egyik a harci gálya, ami körülbelül 25-30 méter hosszú volt. Háromszintes volt ez is: alul két sor evező, amit rabszolgák húztak, felül pedig a harcosok helyezkedtek el.
A kereskedők a könnyebb, rövidebb hajókat használták, amelyek jobbára a szél energiájára hagyatkoztak, de nagy távolságokat, akár több ezer kilométert is képesek voltak megtenni. Valószínűleg ilyen hajó lehetett az is, ami a bibliai történet szerint Tarsisba indult, és amire Jónás felszállt Jáfó kikötőjében. Salamon király „Tarsis-hajóit” is hosszú tengeri utakra építették.
Pál apostol is sokat utazott a tengereken. Ő milyen hajóval utazott?
Valószínűleg ő is kereskedőhajóval. Amikor fogolyként Rómába vitték, és hajótörést szenvedtek Málta szigeténél, egy gabonaszállító hajóval utazott, amin kétszázhetvenhat utas tartózkodott. A kereskedőhajók rendszerint utasokat is szállítottak, mivel akkoriban még nem volt tömegközlekedés, így a tengereket csak a kereskedők hajóin lehetett átszelni.
A római teherszállító hajók teste zömök volt, szilárd és széles. Így jobban ellenálltak a hullámzásnak, viszont lassabban haladtak. Evezősoruk nem volt, mint a harci gályáknak, csak arra számíthattak, hogy a szél dagasztja a vitorlákat. A hajók hossza 30-40 méter, szélessége 25 méter körül volt, és több száz tonna gabonát is szállíthattak rajtuk.
Hogyan tájékozódtak a tengereken? Hiszen akkoriban még nem volt radar, de még iránytű sem.
Valóban, éppen ezért, ha tehették, csak a part mentén hajóztak. Ha át kellett vágniuk a nyílt tengeren, akkor az égitestek állására hagyatkoztak. A nap mindig keleten kel fel, és nyugaton nyugszik.
Éjszaka pedig a csillagok segítettek az irányok meghatározásában.
Part mentén hajóztak azért is, mert a tengeri út nagyon veszélyes volt. Nyílt vízen lehetett igazán megtapasztalni, hogy az ember milyen parányi, és milyen hatalmas erők határozzák meg az életét. És hogy mindez Isten kezében van:
„Vannak, akik hajókon a tengerre szálltak, munkájukat a nagy vizeken végezték. Ezek látták az Úr tetteit, csodáit a mélységes tengeren. Szavára forgószél támadt, fölemelték őket a hullámok. Égig emelkedtek, majd a mélybe zuhantak, kétségbeestek a veszedelemben. Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő kiszabadította őket szorult helyzetükből. Lecsendesítette a forgószelet, elcsitultak a hullámok. Örültek, amikor azok elsimultak, és a kívánt kikötőbe vezette őket.”
Gyermek születik
A Biblia korában is kórházban születtek a kisbabák?
Nem, akkoriban még nem voltak kórházak. A kisbabák otthon születtek. A bábaasszonyok − mai néven szülésznők − segítettek az anyukáknak, hogy világra hozzák a kisbabájukat. Mielőtt Mózes megszületett, a fáraó parancsban adta ki a bábáknak, hogy pusztítsák el a zsidó fiúgyermekeket. A bábák azonban ezt nem tették meg. Így menekülhetett meg Mózes is.
Akkor nem is volt olyan fura, hogy Jézus istállóban született?
De, az volt, mert normális körülmények között nemigen szültek istállóban, a bibliai időkben sem. A legnagyobb gond viszont az, hogy Jézus számára nem volt hely Betlehemben. Gondolj csak bele! A világ egyik legcsodálatosabb dolga a születés. A szülés azonban igen sok fájdalommal jár. Ráadásul akkoriban nem is volt veszélytelen dolog. Nagyon sok anyuka és kisbaba is meghalt szülés és születés közben, pont azért, mert nem voltak kórházak. Pedig otthon próbáltak mindent megtenni az anyuka és a baba biztonsága érdekében. Tehát az, hogy egy szülő nőnek nem adtak rendes, biztonságos helyet, nagyon nagy szívtelenségre utal.
Ráadásul Jézusban Isten egyszülött fia jött el közénk. A világ királya. Neki igazán kijárt volna egy rangjához és méltóságához illő hely, ahol biztonságosan megszülethet. De palota helyett csak egy piszkos és szagos istálló jutott Jézusnak és az édesanyjának. Orvosok és bábák helyett csak József meg az állatok vették körül. Puha takarót, arannyal díszített bölcsőt sem kapott, hanem az állatok etetőjébe, a jászolba helyezték el.
Nem értem… Isten miért nem rendelte el, hogy Jézus palotában szülessen? Simán megtehette volna, nem?
Igen, simán megtehette volna. De már Jézus születésének a körülményei is üzenetet hordoznak. Az, hogy még meg sem született, de már kitaszítottá lett, jelzi, hogy sokan nem fogják őt elfogadni. Az, hogy istállóban született, és az első látogatói pásztorok voltak, arra utal, hogy ő nem a királyokhoz és gazdagokhoz jött, hanem a szegényekhez, nyomorultakhoz, a kivetettekhez. A bölcsek ajándékai viszont valódi, királyi ajándékok.
Az aranyról tudom, hogy értékes. A mirháról meg, hogy illatos. De mi a tömjén? És ezek is olyan értékes dolgok?
Igen, nagyon értékesek. A tömjén füstölőszer volt, porrá tört gyantából készült, és a templomban, az illatáldozatok során használták. A mirha pedig illatszer volt, amivel többek között a szent olajat illatosították, illetve a halotti szertartásoknál is használták.
A bölcsek ajándékai tehát Jézus királyi és főpapi méltóságára és a halálára is utalnak, nem csak a pénzbeli értékük fontos.
Mit csinált az értékes ajándékokkal József és Mária?
Nem tudjuk, de azért sejthetjük. Heródes katonái kis idő múlva halálra keresik majd a kisfiút. De hiába, mert Isten elküldi angyalát, aki Józsefet figyelmezteti álmában a veszélyre. Az alig pár hónapos kisbabával útra kel hát József és Mária, és Egyiptomba mennek, ott éltek egészen Heródes haláláig. Valamiből pedig élniük kellett. József biztosan talált munkát, de szállásra is szükségük volt, ruhára, élelemre, és menekültként élni már akkor sem volt könnyű. Volt mire költeni az aranyakat és az illatszerek árát. Egy kisbabával sosem könnyű, mindentől védeni kell. De ha valakinek idegen országban kell élnie újszülött gyermekével, akkor az többszörösen nehéz szülői feladat. József és Mária kiállta ezt a próbát is, és amikor évek múlva hazatérhettek Názáretbe, a kisbaba már nagy és erős, okos és kedves fiúcska volt.
(X)
