Linn Skåber a könyvhöz alapos háttérmunkát végzett: interjúkat készített, megfigyelt, átölelt és írt. A szövegeket melegség, humor, bölcsesség, bánat, boldogság, poétika hatja át – és legfőképpen mély érzelem meg finom rezdülés. Linn Skåber egyedülálló stílusa Lisa Aisato illusztrációi révén az idősebb emberek és a sorsok átélhetően jelennek meg az olvasó előtt. És ki ne szeretné megismerni az idősek gondolatait és tapasztalatait, hogy számot vethessen saját életével, és jobban megismerhesse önmagát?
Linn Skåber (szül. 1970) színész, komikus, író, tanulmányait a Norvég Színművészeti Főiskolán és a Westerdals Kommunikációs Főiskolán végezte. Számos színházi előadásban, tévéműsorban és filmben vett részt. Színpadra és a televízió számára is írt szövegeket. Eddig három könyve jelent meg, mindegyik bestseller lett Norvégiában – immáron mindegyik olvasható magyarul is.
Lisa Aisato (szül. 1981) többszörösen díjazott, nemzetközi hírnévnek örvendő norvég illusztrátor, író és képzőművész. Illusztrálja más szerzők műveit (ilyen például Haddy Njie magyarul is megjelent Aludj, kis virág – Altatókönyv című alkotása), de saját maga által írt és rajzolt képeskönyveket is megjelentetett.
Linn Skåber: A szél most a legigazabb (részlet)
EA
Ea. Az unoka. Az egyetlen. Az elsőszülött és egyben az utolsó. Ea. E és A. Ennél egyszerűbb neve nem is lehetne. Ennél nehezebb lány nem is lehetne.
Bergljot nagyi figyeli, ahogy Ea unokája egy fotelban félig fekve átlógatja a lábát a karfán a Frignerveien 10/A hatalmas, túlságosan földszínű nappalijában, jóllakottan és ellazulva, lábán Uggs papuccsal, amelynek ára darabonként kétezer korona, mint egy étvágyát vesztett, petyhüdt lárva.
Kire hasonlít, tűnődik el Bergljot, honnan ez az ellenszenves érdektelenség és lustaság? Elvégre a család többi tagja remek ember, soha nem szólnak egy rossz szót sem másokról, segítőkészek, udvariasak. Elég megnézni például Hans Christiant, aki épp a konyhában segít Hege Kristinnek mosogatni, és biztos valami finom desszertet készít, ebben nagyon ügyes, csak nehogy Hege Kristin készítsen olyan citromhabos szart, az túl savanyú, túl szúrós. Bergljot utálja. Akkor inkább nem is kér.
– Gyere ki a konyhába, Anya! – kiált be Hans Christian. – Segítesz befejezni a morzsasütit?
Ó, igen, morzsasüti, azt szereti Bergljot, de nem bír felállni, annyira jóllakott, hogy a nadrágja legfelső gombját is ki kellett gombolnia. Hatalmas vacsora volt, persze túl sok. Hege Kristin mindig túl sokat főz, úgyhogy magára vessen, gondolja Bergljot, ha annyi ennivalót szolgál fel a vendégeknek, hogy utána szinte összeesnek az asztalnál – igen, magára vessen. Ettől mindenki elpunnyad és motiválatlanná válik.
Nem, Bergljot inkább ülve marad, és Eát figyeli a szoba másik végében. Vajon kire hasonlít? És mit művel? Balra húzogatja az ujját a mobilján, és magában beszél?
Nem, köszi, ronda.
Hű, odanézz, helló, Rozmár úr. Na, kösz, nem.
Haugenstuából, na persze, nem hiszem!
– Te mit csinálsz? – Bergljotnak erőlködnie kell, ha azt akarja, hogy hallani lehessen a hatalmas belmagasságú, bézsre festett nappaliban.
– Tinderezek. Egyszerűen ki lehet válogatni azokat, akik szerinted csúnyák vagy hülyék.– Nem kellene inkább Anyáéknak segítened a konyhában?
– Nem, szerintem nem. Annyira kidőltem, tele vagyok. Dugig vagyok ennyi kajától.
Hege Kristin bekiált Eának.
– Nyugodtan segíthetsz, Ea, egy kis mozgás jót tesz.
Csak Bergljot hallja Ea motyogó válaszát, miközben még egy ronda fickót félretol a mobilján.
– Te ne beszélj nekem a mozgásról. Ha valakinek mozgásra lenne szüksége, az te vagy…
Kire hasonlít? Persze hasonlíthat Hege Kristinre meg az ő fajtájára. Elvégre elég sajátos. Sok fura ötlete van, sokszor bizarr. Például ő döntötte el, hogy hívják a lányukat Eának. Hallottál már ilyen szánalmas nevet? Ea?
Hát igen, így van az, amikor egy Haugerudben, a Stjernemyrveien második emeletén lakó nő közvetlenül a kamaszkor után elmetrózik a város másik végébe egy kerti partira, és a Holmenkollen lábánál túl korán belelép a felnőttkorba, gondolja Bergljot, talál magának egy jól nevelt, heteró, de nőfaló szerencsétlen harmincas fickót, aki nem tudja, mi merre hány méter. És ezúttal szegény Hans Christian lett az. Nem telt bele sok idő, és ez a metróból felbukkanó kisminkelt strucc beköltözött hozzá, a pálmafafrizuráját szőrmebojtos kötött sapka alá dugta, és úgy tett, mintha Charlotte, Vivienne és a többi kamaszkorában megismert lány mind a legjobb barátnője lenne.
Na igen, egy darab szart is fel lehet díszíteni, de attól még szar marad.
Bergljot Hege Kristint Hernyócskának szokta nevezni. Ez szelíden kimondva talán kedvesen hangzik, de Hege Kristin talán rájött, hogy nem így szánta, amikor Bergljottól A telhetetlen hernyócska című gyerekkönyvet kapta karácsonyra. Meglátjuk, érti-e a célzást. A kis kötözött sonka.
– Kérsz kávét, Anya? – szól be Hans Christian a konyhából.
– Igen, köszönöm, kedvesem. Iszom egy csészével, de nem olyan porlöttyöt, attól hányok, tudod…
Uggs. Uggs papucs és Uggs csizma áll az előszobában, mindkettőt Ea kapta karácsonyra. Csak drága, sznob dolgokat kér. Bergljot is beszállt kétezer koronával, és Ea épp hogy csak megköszönte, ha egyáltalán.
Eának annyi ereje még van, hogy odaüljön az asztalhoz, amikor morzsasütit esznek és kávét isznak. Kapucnis pulóverében és tréningnadrágjában az egyik lábát a másik alá húzza a széken, és felkönyököl az asztalra Bergljot mellett, teli szájjal beszél, és a morzsasüti kiszóródik a szájából a tányérra és az asztalra, de a jelek szerint ez nem zavarja, miközben tovább locsog, visszaszórja a szájába.
Hans Christian és Hege Kristin nekiáll leszedni az asztalt, egymásba rakják a tányérokat meg a csészéket, és kivonulnak a konyhába. Bergljot ekkor nem bír tovább ülve maradni. Úgy ugyanis kettesben maradna a Lárvával, a Lárva pedig már visszaült a karosszékbe, hogy csúnya haugenstuai embereket nézegessen.
– Elindulok hazafelé – kiabálja ki Bergljot a konyhába.
Kiabál. Szándékosan. Jól hallják, hogy indulni akar, nem élvezi ezt. Félig azért csinálja, hogy jöjjenek ki elbúcsúzni, félig pedig azért, hogy megmutassa, ő rendesen távozik. Unatkozik itt. Unatkozik és rossz a hangulat.
Hege Kristin azonnal odafut.
– Ne, ülj még vissza egy kicsit, Bergljot, van egy kis likőröm, amivel megkínálnálak. Csak bepakolunk a mosogatógépbe.
És tessék, ott jön Hans Christian egy konyharuhával meg egy pohárral a kezében, szelíd, nyugodt tekintettel.
– Maradj még, Anya!
– Nem, megyek haza! Ha most elindulok, elérem a nyolc óra tízes villamost, és az pont jó lesz, így vasárnap. Elég ennyi.
Ea felpillant a mobiljáról, és kinyújtózik, épp csak hallani, ahogy a recsegő ásítás közben mond valamit.
– Kikísérlek, Nagyi, a trafikba megyek.
– Szerintem nem kellene annyit a trafikba járnod – mormogja Bergljot olyan halkan, hogy a többiek talán nem hallják. Elvégre nem akar jelenetet rendezni, csak el akarja mondani, mit gondol, és valóban, Ea nem hallja. Már az előszoba felé robog. Leül a fal melletti puffra, és felveszi az Uggs csizmáját.
Hege Kristin és Hans Christian is odajön elbúcsúzni, de Bergljot Eára szegezi a tekintetét, aki azon a puffon ül, amelyre ő szokott leülni, hogy felhúzza a csizmáját. Louis Vuitton csizmát vett, amit képtelenség állva felvenni. Egy fél kocsi árába került, de fantasztikus viselet, puha bőr, a sarka magassága tökéletes, de felül szűk, ezért le kell ülnie, hogy át tudja húzni a rüsztjén.
Persze Hans Christian – az a rendes, szelíd ember, Bergljot vére, aki ugyanannyira tud viselkedni, mint ő – kéri meg a kis taknyost, hogy álljon fel.
– Ea, menj arrébb, hogy a Nagyi fel tudja venni a csizmáját.
Ea sóhajt egyet, feláll, az ajtófélfának dől, és várja, hogy Bergljot elkészüljön. Hege Kristin letérdel, és felsegíti Bergljotra a csizma párját, és persze szövegel. Szövegel, szövegel, szövegel. Hernyócska.
– Tetszik a serpenyő, amit a születésnapodra kaptál tőlünk, Bergljot? Használod?
Bergljotnak eddig eszébe sem jutott. Ki sem bontotta, az előszobában áll a cipők mellett, letette, amikor hazaért a születésnapról, és azóta ott várja. Azért nem köszönte meg. Vélhetőleg. Vélhetőleg azért.
– Nem, még nem használtam.
Húznak el a villamosok Ea és Bergljot mellett, miközben az esőben baktatnak a Frognerveienen, majd hirtelen mintha megnyílna az ég, szakadni kezd az eső. Bergljot odakiált Eának a szakadó esőben, hogy be akar állni a megállóba, hogy ne ázzon el, Ea meg az Uggs csizmát akarja kímélni, és mielőbb a trafikhoz érni, így megölelik egymást, erősen és vizesen, és kiáltanak valami olyasmit, hogy „Na, most ennyi”, és futnak tovább, ki-ki amerre akar. Ea görbe háttal, kapucnis pulóverében és Uggs csizmájában, Bergljot pedig az ellenkező irányba, derékban behúzott kabátjában és Louis Vuitton csizmájában…
…és ahogy szedik a lábukat, látszik, hogy mindketten kissé x-lábúak, mindkettőjük egyik keze nőiesen és gyorsan leng, és teljesen egyforma mozdulattal fordulnak meg, hogy a másikra pillantsanak. Mintha megbeszélték volna, mintha mágnes lenne közöttük, amely egymás felé fordítja őket a szakadó esőben, majd mindketten megemelik a jobb kezüket, és nem integetnek, csak úgy feltartják üdvözlésképpen, és szokás szerint mindketten motyognak, így mások nem hallják őket, csak ők maguk:
– Ki vagy te valójában? Kire emlékeztetsz?
Az unokák akkor a legmókásabbak, amikor vörösbort isznak.
A sírig anya maradok, de soha nem kér meg senki, hogy beszélgessünk az anyaszerepről.
