Ismert kortárs írók meséi, versei hangolnak a jeles napokra, Harmath Eszter nagyszerű, pompás receptjeivel, Lovász Andrea játékaival lesz ez a könyv valódi használati útmutató ünnepekhez. Advent, karácsony, szilveszter, farsang, húsvét, őszi ünnepek, születésnapok, vendégvárás, ajándékkészítés ‒ csupa jeles nap, amire együtt készülhet az egész család!
Szerzők: Berg Judit, Grecsó Krisztián, Kertész Erzsi, Kiss Ottó, Lackfi János, Máté Angi, Mészöly Ágnes, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina
Receptek és fotók: Harmath Eszter
Játékok: Lovász Andrea
Pehelykönnyű ünnepek (részlet)
Kiss Ottó: Téli napfény
Semmi előjele nem volt a hónak. Azt persze minden medve tudta, hogy nemsokára beköszönt a tél, de hogy ilyen hamar leesik az első hó, arra egyikük sem számított. A hosszú álomra készülő állatok ilyenkor már egyre kevesebbet mutatkoznak Mackóföld utcáin és az erdőn. Sünt vagy medvét alig látni, hisz aki teheti, már otthon van, és igyekszik minél több táplálékot magához venni.
Macibocs is egyre többször merít a tányérjába a Vadvirág utca 3-ban. A desszertből pedig mindig duplán kér.
– A fejlődő szervezetnek kell a táplálék, főleg a téli álom előtt – mondja ilyenkor.
December eleje volt, és a mackófiú tudta, hogy elérkezett a hosszú alvás ideje. Az utolsó napot azonban még szerette volna kihasználni, ezért megkérdezte a szüleit, hogy ma is átmehet-e Maci Sacihoz játszani.
Már régóta nem jártak óvodába, és a szünetben a két kisbocs majdnem mindennap találkozott.
Hát persze – mondta Medvepapa, és felöltözött, hogy elkísérje őt a Málna utcába.
Csípős, hideg délelőtt volt. A mackófiú télikabátot, sálat, sapkát és kesztyűt viselt. A 7-es számú ház előtt megálltak, és becsengettek. Maci Saci anyukája nyitott ajtót.
– Csókolom! – köszönt nagyot Macibocs. – Hintázhatunk Sacival?
– Azonnal szólok neki – mosolygott rá a medveanyuka.
– Köszönöm! – kiáltotta Macibocs, és már szaladt is a hintához.
Saciék udvarán két eperfa áll, közéjük függesztette fel a hintákat az apukája.
A mackófiú úgy érezte, ha hidegben hintázik, az olyan, mintha fújná az arcát a jeges szél. Míg Saci elkészült, Macibocs lehunyt szemmel hintázott, mert
így könnyebben képzelhette magát a jegesmedvék földjére.
– Szia, Macibocs! – ült fel Saci a másik hintára.
– Szia, Saci! – nyitotta ki a szemét a mackófiú. – Ugye milyen jó dideregni?
– Aha – mondta a macilány, és ellökte magát a lábával, hogy ő is felrepüljön.
Medvepapa elköszönt Saci anyukájától, aztán a bocsoktól is.
– Délben jövök érted! – mondta Macibocsnak.
Amint elment, fehér pamacsok kezdtek szállingózni az égből.
– Nézd, Saci, hull a hó! – kiáltotta Macibocs.
– Én még soha nem láttam igazi havat! – mondta Saci, és még magasabbra szállt a hintával.
– Én sem! – kiáltotta Macibocs, és ő is magasabbra lökte magát.
Azt játszották, hogy melyiküknek sikerül több pelyhet elkapni nyitott szájjal. A hó nagyon nagy pelyhekben hullott, de kezdetben csak ritkásan, aztán egyre sűrűbben, míg végül úgy ömlöttek a pelyhek az égből, mintha kiszakadt volna a hófelhő. Amikor már elég vastag rétegben állt az udvaron a fehér párna, leugrottak a hintáról, és szaladtak benne. Aztán hógolyóztak. Nevettek, mert egyikük sem tudta eltalálni a másikat.
– Csináljunk hómackót! – kiáltotta egyszer csak Macibocs, és görgetni kezdett egy hógolyót maga előtt. Éppen úgy, ahogy a jegesmedvés mesekönyvben látta.
A hógolyó hamar megnőtt, ezért Saci is elkezdett görgetni egyet. Az lett a hómackó feje, a nagyobbik hólabda pedig, amit Macibocs készített, a hómackó hasa.
Éppen egymásra tették a testrészeket, amikor Saci anyukája kiszólt az ajtón.
– Ebédidő!
Aztán megtorpant, és elcsodálkozott: – Gyerekek, hiszen hull a hó!
És amikor meglátta a hómackót is, összecsapta a mancsát: – Hát ez gyönyörű!
Azzal bement a házba, de azonnal vissza is jött.
Illusztráció: Mándi-Kövesdi Dóra
– Nézzétek, mit hoztam! – mutatta.
Egyik mancsában három apró széndarab volt, a másikban félbevágott krumplik. Együtt tették fel a hómackóra.
A két kerek széndarab lett a szeme, a háromszög alakú az orra. Két kisebb félbevágott krumpli a füle, és a két hosszúkás a két mancsa.
Éppen elkészültek, amikor Medvepapa megérkezett Macibocsért.
Szánkót húzott maga után. Ő is megcsodálta a hómackót, aztán Macibocsot felültette a szánkóra, és elköszöntek.
– Délután találkozunk! – kiáltotta Maci Saci, mielőtt a mackófiú eltűnt az utcasarkon.
Ebéd után Macibocs a szánkóval jött vissza.
– Gyere, ülj fel, majd én húzlak! – mondta a macilánynak.
A házak előtt mentek, mert a mackófiú szerette volna, ha látják, milyen ügyes.
De az utcán nem volt senki, ezért egyszer csak ráfordult az erdei útra.
Ott viszont nem csúszott a szánkó. Visszafordultak.
– Most ülj fel te! – mondta Saci, és előre ment, hogy húzza a szánkót.
De az meg se moccant a mackófiú súlya alatt.
– Van egy nagyon jó ötletem! – kiáltott fel Macibocs, és leugrott a szánkóról.
– Mutassuk meg Medvemamának a hómackót!
Azzal Saci mellé állt, és együtt húzták a szánkót egészen a Málna utca 7. udvaráig.
Ott feltették rá a hómackót, és egészen a Vadvirág utca 3-ig vitték.
Macibocs becsengetett.
Medvemama nyitott ajtót, és ahogy meglátta a hómackót, ugyanúgy összecsapta a mancsát, mint Saci anyukája: – Hát ez gyönyörű!
Amikor visszaindultak a Málna utcába, Medvemama még utánuk szólt, hogy mindjárt kész a vacsora.
– Jövök! – kiáltotta Macibocs. – Csak előbb hazakísérem Sacit!
Miután visszatették a hómackót az udvarra, elköszöntek egymástól.
– Szép téli álmot, Saci! – mondta Macibocs.
– Szép téli álmot, Macibocs! – mondta Saci is.
A mackófiú a lemenő nap fényében húzta hazafelé a szánkót. Közben mosolygott, mert az jutott eszébe, hogy ma teljesült a vágya: ő is hógolyózott, szánkózott és didergett a hidegben, akár kedvenc meséjében a jegesmedvék.
Mielőtt belépett volna a házba, egy pillanatra megállt. Nézte, ahogy a hó tetején megcsillan a téli napfény. Lehunyta a szemét, hogy magába zárja a látványt.
Azt gondolta,
ezt a káprázatos élményt elviszi a téli álomra.
Bent már várta a vacsora. Még egyszer jóllakott, aztán pizsamát vett fel, fogat mosott, és bebújt az ágyába.
– Szép téli álmot, Macibocs! – mondta Medvemama és Medvepapa az esti mese után.
– Szép téli álmot mindenkinek! Tavasszal találkozunk! – köszönt el Macibocs is, mielőtt elaludt.
Zserbógolyó (Harmath Eszter receptje)
HOZZÁVALÓK
- 20 dkg darált pekándió
- 3-4 ek házi sárgabaracklekvár
- 4-5 db babapiskóta
- 7-8 szem aszalt sárgabarack aprítva
BEVONÁSHOZ:
- étcsoki vagy tortabevonó
ELKÉSZÍTÉS
Minden hozzávalót egy tálba öntök, és alaposan összegyúrom, amíg formázható állagú nem lesz. Vizes kézzel falatnyi golyókat gyúrok belőle, és lehűtöm. Gőz fölött felolvasztom a csokit, majd beleforgatom a golyókat. Sütőpapírra sorakoztatom, és mielőtt rádermed a bevonó, a tetejét sárgabarack- vagy diódarabokkal díszítem.
Apósom gluténérzékeny, így karácsonykor neki gluténmentes piskótából szoktam készíteni, hogy meglegyen a zserbóélmény!
TIPP: Ugyanebből, ugyanígy házi szaloncukor is készül nálunk minden évben, csak a formázása más. Ajándéknak is tökéletes!
A nyitóképen Harmath Eszter látható.
