Byung-Chul Han szerint a szerelem mára puszta szexualitássá vált

Byung-Chul Han szerint a szerelem mára puszta szexualitássá vált

A szerelem mára – a fetisizált individualizmus és a technológiai közvetítéssel létrejövő kommunikáció világában – puszta szexualitássá vált, amely társadalmilag alá van vetve a teljesítmény diktátumának. Han az erotika eltűnésének a társadalom „pornografizálódásával” együtt járó folyamatát elemzi, melynek során a másik ember könnyen cserélhető szexuális tárggyá válik. Rámutat arra, hogyan profanizálja a pornográfia az erószt: ez a vágy programozott halála, az erotikus élmény megszüntetése. Han számára a szerelemhez bátorság kell, bátorság, hogy vállaljuk önmagunk megtagadását a Másik felfedezése érdekében. Olvass bele!

Könyves Magazin |
BYUNG-CHUL HAN
Erósz haldoklása
Ford.: Csordás Gábor, Typotex, 2022, 82 oldal
Han Byung-Chul: Erósz haldoklása könyv

A késő kapitalista társadalom patológiáinak újabb területét tárja fel Byung-Chul Han ebben a könyvében: a szerelem mára – a fetisizált individualizmus és a technológiai közvetítéssel létrejövő kommunikáció világában – puszta szexualitássá vált, amely alá van vetve a teljesítmény diktátumának, Erósz „pornóvá profanizálódott”. Han a nárcizmus fenyegető depressziójával, a kiüresedő, Erósz nélküli létezéssel szemben a Másik megtapasztalásának radikális élményét mutatja fel.

Byung-Chul Han is Nádas Péter falujában élne szívesen, és énekelne a körtefa alatt
Byung-Chul Han is Nádas Péter falujában élne szívesen, és énekelne a körtefa alatt

A kiégés társadalma és A föld dicsérete  szerzője első magyarországi látogatásán arról beszélt, hogy a fogyasztói társadalom és a digitalizáció hatására az ember egyre inkább önmagába zárul, a Másik eltűnése miatt pedig az emberiség kollektív nárcisztikus depresszióban szenved.

Tovább olvasok

Az Erósztól áthatott szerelemben a Másik felfedezéséhez odaadásra, sőt önfeladásra van szükség, ami egyszerre transzcendens és felforgató tapasztalat – egzisztenciális lehetőség, hogy túlnőjünk önmagunkon. Szerelmesnek kell lennünk, hogy a jövőhöz hűen az igazság még nem ismert útjaira léphessünk, vagy a puszta önkimerítő életből visszatérhessünk a jóhoz

Byung-Chul Han dél-koreai születésű, már sok évtizede Németországban élő filozófus. Han rövid, esszéisztikus könyveiben kortárs világunk filozófiai-szociológiai alapozású kritikai elemzésére vállalkozik olyan témákkal foglalkozva, mint a kiégés, az önkizsákmányolás, a neoliberális társadalom pszichopolitikai befolyása, a szépség fogalmának átalakulása, a digitalizáció. Műveit több, mint húsz nyelvre lefordították. Néhány ritka kivételtől eltekintve nem ad interjút, és személyes, életrajzi információkat sem oszt meg a nyilvánossággal. Idén nyáron Budapestre látogatott.

Byung-Chul Han: Erósz haldkolása (részlet)

A pornó a kiszolgáltatott puszta élethez tartozik.

 Erósz ellentéte. Magát a szexualitást teszi semmivé. Ebben a tekintetben még hatékonyabb is a morálnál. „A szexualitás nem a szublimálásban, az elfojtásban és a morálban párolog el, hanem a legvalószínűbben abban, ami a szexualitásnál szexuálisabb: a pornóban.” A pornó vonzerejének eredete „a halott szex megelőlegezése az eleven szexualitásban”. A pornóban nem a túl sok szex az obszcén, hanem az, hogy nincs benne szex. A szexualitást ma nem az a gyönyörrel ellenséges „tiszta ész” fenyegeti, amely a szexet mint valami „mocskosat” kerüli, hanem a pornográfia. A pornó nem szex virtuális térben. Ma a valóságos szex is pornóvá változik. 

A világ pornografizálása profanizálásként zajlik le. Profanizálja az erotikát. Agamben „A profanáció dicséreté”-ben nem ismeri fel ezt a társadalmi folyamatot. A „profanáció” a megszentelés (sacrare) által az isteneknek fenntartott és ezáltal az általános használatból kivont dolog ismételt használatba vételét jelenti. Tudatos hanyagsággal kezeli az elkülönített dolgot. Agamben abból a szekularizációs tételből indul ki, hogy az elkülönítés minden formája egy eredetileg vallásos magot rejt magában. Így képviseli a múzeum a templom szekularizált változatát, mivel a dolgok a múzeumban is ki vannak vonva az általános használatból. A turizmus pedig Agamben szerint a zarándoklat szekularizált formája. A zarándokok, akik az egyik búcsújáró helyről a másikra vándorolnak az országban, Agamben feltevése szerint ma a turistáknak felelnek meg, akik fáradhatatlanul utazgatnak egy múzeummá vált világban.

Agamben a szekularizációt a profanációval állítja szembe. Az elkülönített dolgot ismét hozzáférhetővé kell tenni a használat számára. Példái a profanációra azonban hol kezdetlegesek, hol meghökkentőek: „Mit is jelenthet a székletürítés profanációja? Nem jelentheti azt, hogy visszataláltunk e szükséglet természetességéhez, de azt sem, hogy osztozhatunk a szeméremsértés perverz örömében (ami még mindig jobb, mint a semmi). Azt jelentené, hogy sikerült feltárnunk a székletürítés egyik archaikus vetületét, egy olyan területet, melyet a természet és a kultúra, a privát és a nyilvános, a magán és a közösségi között feszülő poláris erők tartanak mozgásban. Tehát: új használatot rendelnénk az ürülékhez, ahogyan a kisgyermekek is ezzel próbálkoznak a maguk módján, egészen addig, amíg az el- fojtás és az elkülönítés nem állít gátat eléjük.” De Sade libertinusa, aki egy hölgy ürülékét elfogyasztja, Bataille szerint erotikus tettet hajt végre az áthágás értelmében. De hogyan profanáljuk a székletürítést az áthágáson és naturalizáláson túl? A „profanálásnak” fel kell függesztenie az elfojtást, amely a dolog teológiai vagy morális minősítését képezi. Agamben példája a profanációra a természetben a gombolyaggal játszó macska: „A macska, amelyik úgy játszik a gombolyaggal, mintha az egér volna – akárcsak a gyermek, aki ősi vallási szimbólumokkal vagy a gazdasági élet tárgyaival játszik –, szándékosan céltalanul műveli a zsákmányszerzésre irányuló cselekedeteket. Nem eltörli, hanem a helyettesítésnek köszönhetően […] hatástalanítja őket, s ezáltal újszerű használatukat teszi lehetővé.” Agamben minden célban kényszert gyanít, amely alól a dolgot profanációja tiszta „cél nélküli eszközzé” szabadítja fel.

Agambent szekularizációs tétele vakká teszi egy olyan jelenség sajátosságára, amely már nem vezethető vissza a vallásos gyakorlatra, sőt azzal akár ellentétes is. Lehetséges, hogy a múzeumban a dolgok éppúgy vannak „elkülönítve”, mint a templomban. De a dolgok múzeumba helyezése és kiállítása éppenhogy megsemmisíti kulturális értéküket kiállítási értékük javára. Így a múzeum mint kiállítási hely pont ellentéte a templomnak mint a kultusz helyének. A turizmus is szemben áll a zarándoklattal. „Nem-helyeket” hoz létre, miközben a zarándoklat helyekhez kötött. A helyhez, amely Heidegger szerint az ember lakozását lehetővé teszi, lényegileg hozzátartozik az „isteni”, amelyet a történelem, az emlékezet és az identitás alkot. 

Ezek hiányoznak viszont a turisztikai „nem-helyekből”, amelyek mellett az emberek elmennek, ahelyett hogy elidőznének

Agamben megpróbálja a meztelenséget is a teológiai minősítésen túl, nevezetesen „a megrontott természet kegyének és csábításainak presztízsén túl” elgondolni. Eközben a kiállítást a meztelenség profanációjának kitüntetett lehetőségeként fogja föl: „A manekeneknek, pornósztároknak és más, a magamutogatást profeszszionális szinten űző embereknek mindenekelőtt azt kell megtanulniuk, hogyan ölthetik fel az arcátlan közöny arckifejezését: nem mutatni semmi mást, csak azt, hogy mutatok valamit, vagyis én csak mint közvetítő vagyok jelen. Ezáltal az arc szinte robbanásig megtelik kiállítási értékkel. De éppen a kifejezéstelenség révén hatja át az erotika az emberi arcot, ahol egyébként semmi keresnivalója nem lenne […] önmagában való eszközzé válik, amely készen áll egy új alkalmazás, az erotikus kommunikáció formáinak befogadására.” A közszemlére kitett, titoktalan és kifejezéstelen meztelenség azonban a pornográf meztelenséghez közelít. A pornográf arc sem fejez ki semmit. Kifejezéstelen és titoktalan:

„Minél tovább jutunk az egyik formától a másikhoz – a csábítástól a szerelemhez, a vágytól a szexualitáshoz és végül a sima és egyszerű pornóhoz, annál inkább a kisebb titok, a kisebb talány felé haladunk […].” Az erotika nem titoktalan. A robbanásig kiállítási értékkel telt arc nem „a szexualitás új, kollektív használatának” felel meg. Agamben várakozásával ellentétben a kiállítás éppenhogy megsemmisíti az erotikus érintkezés minden lehetőségét. A titoktalan és kifejezéstelen, pusztán kiállítási értékére redukált meztelen arc obszcén és pornográf. A kapitalizmus kiélezi a társadalom pornografizálását azáltal, hogy mindent áruként állít ki és bocsát közszemlére. A szexualitás más használatát nem ismeri. Pornóvá profanizálja Erószt. Itt a profanizálás nem különbözik Agamben profanációjától. 

A profanizálás a ritualitás és szakralitás megszüntetéseként megy végbe. 

Ma egyre inkább eltűnnek a rituális terek és cselekvések. A világ meztelenebbé és obszcénabbá válik. 

Bataille „szent erotikája” még rituális érintkezést jelenít meg. Rituális ünnepek és játékok tartoznak hozzá elkülönített terekként, az elkülönítés tereiként. A szerelem, amely ma már csupán melegség, intimitás és kellemes izgalom lehet, a szent erotika pusztulására utal. Az erotikus csábítás is, amelyet a pornó teljesen kiiktat, színpadszerű illúziókkal és látszatokkal játszik. Ezért állítja szembe Baudrillard még a csábítást is a szerelemmel: „A rítus a csábítás osztályába tartozik. A szerelem a rituális formák lerombolásával, a tőlük való megszabadulással jön létre. Energiája ezeknek a formáknak a lebontásából származik […].” A szerelem rítustalanítása a pornóban lesz teljes. Agamben profanációja egyenesen előmozdítja a világ mai rítustalanítását és pornografizálását azáltal, hogy a rituális tereket a kényszerítő elkülönítés tereiként hozza gyanúba.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...

Byung-Chul Han is Nádas Péter falujában élne szívesen, és énekelne a körtefa alatt

A kiégés társadalma és A föld dicsérete  szerzője első magyarországi látogatásán arról beszélt, hogy a fogyasztói társadalom és a digitalizáció hatására az ember egyre inkább önmagába zárul, a Másik eltűnése miatt pedig az emberiség kollektív nárcisztikus depresszióban szenved.

...

Byung-Chul Han az árnyékliliomokban gyönyörködve fejti meg, hogy a lét elbeszélés, nem számszerűsítés

Byung-Chul Han új könyve vendégszövegekkel sűrűn átszőtt esszé, amely félúton kerti naplóba fordul. A globális digitális zaj ellenében a növényekkel járó munka csendbe merülő testi tapasztalatát, földközeli örömeit vázolja fel. Olvass bele!

...

Könyvesblokk: A Csongor és Tündétől Erósz haldoklásáig

A Könyvesblokkban ezúttal egy Pécs-regényt, a Csongor és Tünde új kiadását és Byung-Chul Han friss kötetét ajánljuk.

Hírek
...

Pál Dániel Levente költő nagydíjat nyert egy romániai fesztiválon

...

Kijavították Móra Ferenc csaknem száz évvel ezelőtt ejtett tollhibáját

...

Fájdalmas gyerekkori emlékek ihlették az Oscar-díjas színésznő gyerekkönyvét

...

Árulás, feketelista, remegő hangú Erdély – írók is reagáltak arra, hogy magyarellenes elnöke lehet Romániának

...

Áprilisban Nádasdyt és Esterházyt is lekörözte a pápa a Bookline-on

...

Margaret Atwood szerint veszélyben vannak a szavaink

Kiemeltek
...

Szerinted is rondák Elena Ferrante könyveinek borítói?

Állítólag nem véletlenül választottak ilyen giccses képeket Elena Ferrante Nápoly-tetralógiájához.

...

Mastercard – Alkotótárs 2025 ösztöndíj: Gyakran ismételt kérdések

Az idén ötödik alkalommal kiírt Mastercard – Alkotótárs irodalmi ösztöndíjprogramjának jelentkezési időszaka elindult.

...

Nagy dobások a könyvpiacon: a gyerekirodalom legyőzhetetlen, de a romantasy is utat tört magának

Milyen könyvekből jelent meg a legtöbb példány az első negyedévben? Mutatjuk!