Az ország egész területét érinti a talajok vízhiányos állapota. A talaj felső 20 centiméteres rétege az elmúlt időszakban tovább száradt, már szinte az egész országban 40 százalékos érték alá csökkent a nedvességtartalom. A talajok a téli csapadék hiányában nem tudtak feltöltődni, a fokozódó csapadékhiány miatt pedig folyamatosan száradnak.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szerint számottevő, országos csapadék továbbra sem várható, többnyire napos, száraz és meleg időre van kilátás, így fokozódik a vízhiány, ami komoly problémát jelent a fejlődésnek induló őszi vetéseknek. A belügyminiszter ezért kihirdette a tartósan vízhiányos időszakot az ország teljes területére.
A vízhiány, a szárazság súlyos problémákat okozhat majd a következő években, évtizedekben, ha a klímaváltozás ellen nem teszünk eleget. A témával számos könyv foglalkozik, ezt a problémát dolgozta fel például Maja Lunde is a Kékség című könyvében. A könyv két szálon játszódik, az egyik 2017-ben, amikor egy környezeti aktivista hajóra száll, hogy találkozzon egy férfival, akit valaha nagyon szeretett. A másik pedig 2041-ben, amikor már súlyos szárazság sújtja a világot, és az embereknek küzdeniük kell azért, hogy vizet szerezhessenek. Két évtized alatt gyökeresen és alapjaiban változik meg a világ. A könyv azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lesz, ha elszalasztjuk a lehetőséget, hogy megmentsük a bolygót és ezáltal önmagunkat.
A szárazság okozta gondokról szó esik Octavia Butler A magvető példázata című könyvében is. A regény 2024-ben játszódik, amikor a klímaváltozás már elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében. Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Olvass bele ITT!
A klímaváltozás okozta vízhiányról szintén szó esik Jostein Gaarder Anna világa című regényében. A történet főhőse Anna, aki a tizenhatodik születésnapjára virradóra különös álmot lát: 2082-ben találja magát, saját dédunokája, Nova bőrében. Egy olyan világgal szembesül, ahol az időjárás embertelensége miatt naponta több állatfaj is kihal, és az elárasztott vagy elsivatagosodott területekről érkező „klímamenekültek” tömegesen vándorolnak be hazájába, Norvégiába. Az álomból felébredve barátjával, Jonasszal azon kezd munkálkodni, hogy megelőzhesse a bajt. Gaarederrel pár éve készítettünk interjút, amikor a Könyvfesztivál díszvendége volt. Akkor így fogalmazott: „Szerintem ezt a kérdést csak politikai együttműködéssel lehet megoldani. A szakemberek azt mondják, hogy már most elértük a majdnem két fokos növekedést, ha azonban még két fokkal megemelkedik a hőmérséklet, az valódi katasztrófa lesz a bolygó számára.”
(Hír forrása: MTI)
