„Mert száz esztendő azért biztosan kell, hogy kimenjen minden harag és dűh, s olyasmi. S főleg, hogy azokkal menjen ki, kik tanúskodtak, s szemükkel látták a nagy összeroskadást s mindent, szomorúságot, haza vesztését.” Ez a két mondat Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényében szerepel, és az írónak ezzel a két mondattal kapcsolódik össze Trianon. A regényben mindez egy olyan szereplő szájából hangzik el, aki azt vizionálja, hogy majd száz év múlva elmúlnak ezek a nagy haragok.
Tompa Andrea tíz évig érlelte magában a Haza című regényét - Könyves magazin
Tompa Andrea negyedik regénye, a Haza egy országváltás és egy hazatérés története. Középkorú író főhőse egy osztálytalálkozó miatt látogat vissza rég elhagyott szülővárosába. A könyv egy hazulról haza vezető út elbeszélése, mely a haza fogalmát járja körül, az otthon jelentését próbálja értelmezni. Az a hazánk, amit felnőttként, magunk építettünk fel, vagy az, ahol megszülettünk és eszmélni kezdtünk?
Ám amikor Tompa Andrea tíz éve leírta, már tudta, hogy ezeket a mondatokat csak ironikusan lehet olvasni, tisztában volt ugyanis azzal, hogy el fogunk jutni a százéves évfordulóig, ugyanakkor itt lesz velünk a harag és a düh. Trianon szerinte rengeteg érzelemmel kapcsolódik össze, mintha nem tudnánk elfogadni a történteket. Szerinte még mindig az elfogadás hiányában vagyunk benne.
Ablonczy: Trianon története már elkezdett személyes múltból történelemmé válni - Könyves magazin
Száz éve írták alá a trianoni békeszerződést, és a korszakról bár sokat tudunk, mégis rengeteg kibeszéletlen története van. Ám volt-e olyan pont, amikor Trianon története egészen más irányt vehetett volna és akkoriban mi sokkolta leginkább az embereket? Ablonczy Balázs történésszel, az Ismeretlen Trianon szerzőjével beszélgettünk.
Az író szerint a társadalomnak is végig kellene járnia a gyászfolyamat stációit, akárcsak az embernek, amikor tudomásul veszi, hogy valami elveszett. Úgy vélte, hogy mindebben erősen akadályoznak mindazon politikai akciók, amelyek ezt a traumát folyamatosan jelen idejűvé teszik, és azt üzenik, hogy a dolgok helyrehozhatóak. Szerinte hosszú évtizedek kiestek a feldolgozásból, hiszen voltak korszakok, amelyek tabuvá tették ezeket a kérdéseket, és az elmúlt 30 évben kellett volna elkezdeni rendezni a múlthoz való viszonyunkat, amikor ez a kérdés erősen politikai térbe került.
