Szilágyi Júlia 1936. augusztus 1-jén született Kolozsváron. Sorsát gyerekkorától kezdve beárnyékolta a történelem, zsidó származása miatt ugyanis menekülésre kényszerült. Miután magánúton leérettségizett, a Bolyai Tudományegyetemen tanult tovább, ahol magyar szakos tanári diplomát szerzett. Pályáját irodalomkritikusként kezdte a Korunk hasábjain, de az esszé műfajában teljesedett ki igazán, emellett pedig egyetemi előadásokat tartott.
Kritikus gondolkodás és szabad véleménynyilvánítás
Első kötete egy Jonathan Swiftről szóló kismonográfia volt, de Álmatlan könyv címmel memoárt is írt, amelyben legfontosabb emlékeit osztotta meg az olvasókkal. „Nem őseim vallása jelölte ki helyemet a világban, hanem az őseim története, pontosabban történetei, ahogy Thomas Mann mondatja ki Józseffel azt, amit a kultúrák teljességével azonosít. Más szóval az egyetemességgel. Egyfajta védelemmel, amelyre mi, emberek, mindnyájan rászorulunk” – írja a fülszövegben.
Szilágyinak rengeteg barátja volt Szilágyi Domokostól, Hervay Gizellán át Tamás Gáspár Miklósig,
de a fiatalabb generáció tagjaival is szót értett – Tompa Andrea vagy éppen Balázs Imre József is szoros viszonyt ápolt vele.
A kritikus gondolkodás és a bátor véleménynyilvánítás egész életében jellemző volt rá. „Szavaiban és cselekedeteiben mindig ott volt az a rendíthetetlen hit, amely az igazságért és a szabadságért folytatott küzdelem minden generáció számára példaként szolgálhat” – emlékszik rá a Transtelex újságírója. Szilágyi Júlia 88 éves volt.
Fotó: Wikipédia
