A reneszánsz angol irodalom legkiemelkedőbb alakja több, mint húszezer szót használt 38 színdarabjában és 150 versében, miközben bőségesen gyarapította is a szótárak anyagát. De miért és hogyan alkotott új szavakat? Az Erzsébet-kori irodalommal foglalkozó tudósok három fontosabb módszert jelöltek meg.

Shakespeare általában jambikus pentameterben írt, ez azt jelenti, hogy a drámák egyes sorai tíz szótagosak voltak. Ha át akart adni egy gondolatot, de semmilyen szóvariációval nem jöttek ki a verslábak, akkor saját kifejezéseket, szavakat alkotott.

Ezt néha úgy oldotta meg, hogy elő- vagy utótagokat illesztett már meglévő szavakhoz. Ez lehetővé tette a közönség számára, hogy megértse, miről van szó, hiszen a szó töve ismerős lehetett mindenki számára.

De más módokon is alkotott új szavakat: az Erzsébet-korban a költők nagyon szerették az összetett szavakat, amikor a már meglévő szókészletből alkottak újat. Shakespeare is előszeretettel használta ezt a szókincs bővítésére alkalmas módszert.

A harmadik eljárása az volt, hogy mivel jól beszélt idegen nyelveket, olykor a szereplői angol megszólalásaiba is beillesztett egy-egy idegen kifejezést. Ezeket azután más szerzők is elkezdték használni, így az angol irodalom és a nyelv részévé vált.

(Itt van néhány szó, melyet a kutatások szerint Shakespeare használt először: alligator, bedroom, downstairs, eyeball, inaudible, puppy dog)

Forrás: Sapulpa Herald