Az elmúlt évben többen is tiltakoztak, köztük írók is, a nagy irodalmi díjak ellen, miszerint azokat olyan cégek támogatják, akik nagy mértékben szennyezik a környezetet. Legutóbbi ilyen példa Richard Flanagan, aki a Question 7 című könyvéért Baillie Gifford-díjat nyer novemberben, viszont az azzal járó pénzjutalmat nem fogadta el, mert a díjat támogató cég túl sok környezetszennyező céggel kapcsolatos befektetéssel rendelkezik. Erről itt bővebben is írtunk.
A környezetszennyezés és a háború ellen
Flanagan tiltakozás viszont nem egyedüli. November 18-án tiltakozást tartottak a torontói Park Hyatt hotel előtt, ahol aznap a Giller-díj átadója zajlott, amely Kanada egyik legrangosabb irodalmi díja. A tiltakozás a díj támogatását nyújtó Scotiabank ellen irányult, mivel az nagyobb befektetéssel rendelkezik egy izraeli fegyvergyártó, az Elbit Systems cégben. November 21-én pedig több mint száz szerző és fordító írta alá azt a nyílt levelet, amely a JCB vállalat irodalmi díját kritizálja. A nyílt levél szerint a Brit bulldózer gyártó cég részt vett több olyan projektben is, amelynek célja muszlim otthonok, üzletek és egyéb ingatlanok lerombolása volt Indiában.
Továbbá a Flanagan által is elutasított Baillie Gifford ellen már korábban, 2023 augusztusában megindult a Fossil Free Books nevű tiltakozás. Ennek keretében egy nyílt levélben kérték a céget, hogy csökkentse azon befektetéseit, amik környezetszennyező hatással rendelkeznek. A tiltakozás még ma is tart, és eddig 846 szerző, grafikus, fordító, vagy egyéb könyvkiadásban dolgozó szakember írta alá.
Nem biztos, hogy az elutasítás a megoldás
Ezek a díjak nagy pénzjutalommal járnak, a Giller kb. 27 millió forintot, Baillie Gifford kb. 25 millió forintot, a JBD pedig kb. 12 millió forintot jelent. Amellett hogy ezek a díjak nemzetközi hírnevet jelentenek, és közvetetten biztosítják hogy más országokban is megjelennek fordítások a nyertes könyvből, olyan pénzügyi biztonságot nyújthatnak, amely segíti a további alkotást, illetve hosszas megélhetést biztosít egy olyan szakmában, ahol nehéz az elhelyezkedés.
Phillippe Sands, aki 2016-ban nyerte el a Baillie Gifford-díjat, azt nyilatkozta: „Elismerem Richard Flanagan véleményét a díjról, bár meglett volna a lehetősége, hogy a díjjal járó pénzt közhasznú szervezeteknek adja oda”. Egy másik író, Madeleine Thien, aki 2016-ban a Giller-díjat nyerte el, utólagosan kérte, hogy távolítsák el a nevét és képét a díj weboldaláról. Thien belátja hogy még ha szüksége is van a pénzre, ki szeretne állni a nemesebb ügy mellett.
Peter Singlehurst, a Baillie Gifford egyik partnere, korábban egy hosszas beszédben védte a céget, miszerint a befektetéseik mértéke a fosszilis energiában az átlag alatt van más cégekhez képest, és nem „ajánlhatnak fel teljes mentességet”, mert „mindig lesznek szürke zónák” - fogalmazott Singlehurst.
(Guardian)
Fotó: Pexels
