R. F. Kuang az utóbbi években hazánkban is ismert íróvá vált. 2023-ban jelent meg magyarul Sárga című, meglehetősen nagy port kavaró regénye, amit idén januárban követett a harmincas évek Angliájában játszódó Bábel. A Guardian-nek adott interjúban Kuang beszélt első naplóiról, Joan Didion iránti rajongásáról és a Sárgával kapcsolatos kiadói félelmekről.
Gyerekként klasszikusok vettek körül
Családja Kantonból költözött Texasba, amikor Kuang négyéves volt. Apja mérnökhallgató volt, és szabadidejében angol nyelvű klasszikusokat olvasott, hogy gyorsabban megtanulja a nyelvet. „Apám mindig arra bátorított, hogy az életkoromat – és, ha őszinte vagyok, az értelmemet – jóval meghaladó könyveket olvassak. Együtt olvastuk Orwell Állatfarmját. Azt hittem, csak egy csapat gonosz állatról szól”.
Később persze megtalálta a saját íróit is. A hollókirály című alternatív történelmi fantasy, valamint A. S. Byatt Mindenem című könyve a mai napig hatással vannak rá. Nemrég újraolvasta Sylvia Plath Az üvegburáját és mellé Heather Clark életrajzát az íróról. Joan Didionnak pedig megszállott rajongója.
„Néha azzal szórakoztatom magam, hogy a barátaimnak az ő stílusában írok leveleket.”
Jelen pillanatban Marina Keegan The Opposite of Loneliness (A magány ellentéte) című gyűjteményét olvassa. „Marina pár nappal a diplomaosztója után halt meg egy autóbalesetben. Halála után a szülei összeállítottak egy gyűjteményt az esszéiből és novelláiból. Idén lesz a tízéves évforduló, és megkértek, hogy írjak egy bevezetőt az új kiadáshoz. Különleges számomra ez a könyv, mert
sokat gondolkozom a női zsenialitáson
és azokon a tehetséges embereken, akik sosem kaptak esélyt.”
Mindig volt nálam jegyzetfüzet
A kérdésre, hogy mindig író akart-e lenni, Kuang nem igazán tud választ adni.
„Nem emlékszem olyan időkre, amikor még nem írtam.
Anyám fordítóként dolgozott, és arra tanított, hogy vezessek naplót. Családi nyaralás közben vagy ha történt valami az iskolában, megkért, hogy írjak róla két oldalt. Úgyhogy mindig volt nálam egy jegyzetfüzet.”
És úgy tűnik, azóta sem képes félretenni az írást egy nyaralás kedvéért: mindössze huszonhét évesen öt könyve jelent már meg. „Azt hiszem, munkamániás vagyok. Egy filmet is alig tudok végigülni, és szörnyű vagyok a nyaralásokon. Egyszerűen nem tudok az óceán partján heverészni, mindig kell valami elfoglaltság.”
Most épp egy nyolcvanas években játszódó fantasyn dolgozik. „Ez más lesz mint a Mákháború-trilógia, tele rejtélyekkel, rejtvényekkel és képtelenségekkel.
Valahol Neil Gaiman és Lewis Carroll találkozási pontjánál.
Egy egészen új műfajban írok most, és ezt nagyon élvezem, ugyanis rendkívül könnyen elunom magam.”
A tökéletes történet nem létezik
2023-as regénye, a Sárga is meglepő fordulatot jelentett karrierjében. (A könyvről kritikánk is megjelent, itt pedig bele tudsz olvasni.) A történet egy fehér íróról szól, aki ellopja egy halott – és sokkal tehetségesebb – ázsiai-amerikai szerző kéziratát, és saját műveként próbálja eladni.
A Sárgában Kuang a kiadói világ identitáspolitikáját figurázta ki
– nem meglepő hát, hogy ügynöke először megpróbálta lebeszélni a könyv kiadásáról. Kuang azonban kitartott a kézirat mellett.
„Talán én is jobban aggódtam volna, ha ez az első könyvem. De ekkorra már négyszer végigfutottam a kiadói köröket, és tudtam, hogy mindegy, mit mondasz, lesz, aki imádja a könyvedet, és lesz, aki utálja. A tökéletes történet, ami mindenkinek tetszik, nem létezik – mert ha létezne, az olyan banális, gyáva és unalmas lenne, hogy meg sem érné megírni.”
A Sárga egyik központi kérdése, hogy ki milyen nézőpontból és miről írhat. Kuang nem bonyolítja túl a válaszát: „Mindenki írjon, amiről csak akar. Az író dolga az, hogy szabadon engedje a fantáziáját – és ha tényleg csak a saját nézőpontunkból írhatnánk, az nem azt jelentené, hogy csak memoárok, önéletrajzok és önéletrajzi ihletésű könyvek születnének? Szerintem ez szörnyen korlátolt lenne.
Sok férfi írt már hülyeségeket a nőkről, de ez a tehetség kérdése, nem a biológiáé.”
(Guardian)
