Didion a késő hatvanas években tűnt fel mint az “új újságírás” egyik első képviselője - ez a módszer már megengedte a szerzőknek, hogy jóval személyesebben közelítsék meg a cikkük tárgyát. A hatvanas-hetvenes években az ellenkultúráról és a hollywoodi életről tudósított. Politikai írásaiban gyakran koncentrált a politikai és társadalmi retorika mögöttes tartalmaira.
Didiont a 2000-es évek elején több tragédia is érte, hiszen alig két év alatt veszítette el a férjét és a lányát; 2005 óta New Yorkban él. 2005-ben megnyerte a National Book Awardot tényirodalom kategóriában, és a Pulitzer döntőse is volt.
Magyarul sokáig csak a Salvador és az Imádságoskönyv jelent meg tőle, majd 2017-ben (az eredtileg 2005-ös) A mágikus gondolatok éve, ami a hét könyve lett nálunk, majd az év könyve listánkra is felkerült, ezzel az ajánlással:
"2003 decemberében meghalt az amerikai író, kritikus, John Gregory Dunne, Joan Didion pedig beleőrült férje elvesztésébe. Nem létezik az övénél diszkrétebb és mágikusabb őrület: míg a külvilág előtt tökéletesen hozta a csendes, higgadt özvegyet, folyamatosan arra gondolt, hogy Dunne bekopogtat az ajtón, mintha mi sem történt volna, és szüksége lesz, mondjuk a cipőire.
»A mágikus gondolkodás ellenreakció a gyászra, a mágikus gondolatok tagadják a történteket, a magányt, a kétségbeesést, és elhalasztják a pillanatot, amikor muszáj lesz szembenézni a jövővel.«
Didion már csak azért sem engedhette át magát a teljes őrületnek, mert egy másik krízist is kezelnie kell, lánya, Quintana öntudatlanul feküdt egy New York-i kórházban (és két évvel később ő is életét vesztette). National Book Awarddal elismert memoárjában egymásba mosódik a kórházi nyelv, az irodalom nyelve, az újságírói tapasztalatból építkező szenvtelen, racionális gyászbeszéd, valamint a mágikus gondolatok, és útmutatót adnak az átlagos özvegységhez."
