A pénteki megnyitóünnepséggel július 26-án Párizsban megkezdődik a XXXIII. nyári olimpia. A francia fővárosban a játékok története során először rendeznek majd breakversenyeket. Ez kétségkívül korszakos, de arra számítunk, a tánccsatákon kívül is emlékezetes futamokat és mérkőzéseket láthatunk. Ebben a cikkben pedig összegyűjtöttünk néhány érdekességet,
amik segítenek megsejteni, milyen lehetett az ősolimpia hangulata.
Kr. e. 776-ban a görögországi Olümpiában összesereglettek a nézők, hogy megtekintsenek egy futóversenyt. Így kezdődött az ókori olimpia, az a sportverseny, amely több mint egy évezreden át tartó története alatt a Földközi-tenger minden tájáról vonzotta a sportolókat és rajongóikat.
1. Az olimpiai játékok az ókorban nem voltak egyedülállók
Az Olimpia az ókorban a Szent Játékok, vagy más néven a pánhellén játékok közé tartozott. Ezeket felváltva rendezte Nemea, Delphoi, Iszthmosz és Olümpia, és mivel évente tartották a megmérettetéseket,
a modern korhoz hasonlóan Hellászban is négyévente volt olimpia.
2. Az olimpiai lángot Olümpiában nem gyújtották meg az ókoriak
Az olimpiai láng meggyújtása a modern kori játékok megnyitóünnepségének központi eleme. Bár az Olümpia romvárosából induló, az aktuális helyszínéig váltófutással, fáklyáról fáklyára eljutó tűz mára az ötkarikás játékok szimbolikus, kötelező kelléke lett, a hagyomány nem az ókori Olümpiából ered.
Az olimpiai láng először 1936-ban tette meg az utat Görögországból, egészen a nácik ellenőrzése alatt működő Berlinig.
Persze a tűz fontos szimbóluma volt az ókori olimpiának is, amely Hestia istennő oltárán megállás nélkül égett a játékok alatt. Emellett Zeusz és Héra templomában is gyújtottak szent lángokat.
Bár az ókori olimpiák programjában a fáklyás váltófutás sosem szerepelt, az Athénban rendezett versenyeken az atlétáknak egy nádból készült, lángoló botot a kezükben tartva,
azt csapattagjaiknak átadva kellett eljutniuk a kikötőtől az Akropoliszig.
3. Az ókori olimpián nem indulhatott el bárki
Nők például egyáltalán nem vehettek részt az atlétikai számokban. Ők csupán a szekérversenyeken diadalmaskodó lovak tulajdonosaként szerezhettek elismerést. Az olimpiai játékok alternatívájaként azonban megtartották a kifejezetten nők számára rendezett, és Zeusz feleségének szentelt,
Héraia néven ismert futóversenyeket.
4. Az ókori olimpiákon nem osztottak ezüst- és bronzérmeket
Sőt, a győzteseknek sem akasztottak a nyakába aranyat. A szent játékok első helyezettjeinek rendszerint egy olajágból, petrezselyemből, babérból és fenyőből készült korona volt a jutalma, azonban az ókoriak nem díjazták a második vagy harmadik helyezetteket.
Persze a hivatalos elismerésen felül a saját közösségük mindenféle jutalmakkal halmozta el az olimpiai győzteseket.
Athén például elképesztő mennyiségű olívaolajat adományozott a sikeres sportolóinak, de akadnak feljegyzések az amfiteátrumokban való élethosszig tartó „bérletes” helyekről vagy az atlétáknak felajánlott kormányzati pozíciókról is.
5. Az ókori olimpikonok meztelenül mérték össze az erejüket
Aki látott már görög vázán egymással birokra kelő atlétákat, annak ez nem új dolog, az viszont talán kevésbé köztudott, hogy az olimpián nem csak a sportolóknak kellett csupasznak lenniük.
Egy alkalommal ugyanis egy özvegyasszony trénernek álcázva magát belopózott a stadionba, hogy megnézhesse versenyzés közben a fiát. Azt követően pedig, hogy lelepleződött, az edzőknek is meztelenül kellett megjelenni, akárcsak a tanítványaiknak.
Így eredményesebben szűrhették ki a lelátókon a nemkívánatos női jelenlétet.
Érdekes különben, hogy ez sem volt kizárólagos. Míg házas nőknek egyértelműen tilos volt a részvétel, a hajadonoknak megengedték, hogy végignézzék a viadalokat.
Kertész István: Az ókor olimpiai játékai
A görögországi Olimpiában/Olümpiában mindmáig megtalálhatók az antik olimpiai versenyek tárgyi emlékei. Ott, az árnyat adó platánok, a buján virágzó leanderek között magasba törő dór oszlopok engednek a képzeletnek tág teret, hogy az épületromok látványától áthatva kedvet kapjunk ókori olimpiai játékok történeteinek megismeréséhez.
Hogyan segítette fél tucat végső győzelemhez a birkózó Milónt az általa elfogyasztott kakaszúza? Miképp koszorúzták bajnokká a pankrationban első Arrakhión holttestét? Miért vallotta magát Szürakuszai polgárának a krotóni futó, Asztülosz? Hogyan lett olimpiai bajnok a spártai királylány, Küniszka a férfiak uralta sportvilágban? Miért nem léphettek be férjes asszonyok a versenyjátékok idején Zeusz szent ligetébe,
és miképp kerülte el a büntetést a törvényt megsértő asszony, Kallipateira?
Mindezekre és más érdekes kérdésekre választ kap az olvasó, aki a könyv végén szereplő Kitekintésből megtudhatja, mit értett meg és mit értett félre az antik hagyományra támaszkodó modern olimpizmus az ókor olimpiai játékaiból.
Forrás: Smithonian Magazine
Nyitókép: Wikipedia
