Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész egy korábbi, a Qubiton megjelent cikkre hívta fel a figyelmet a Facebookon, amely az állítólagos irodalmi Nobel-díj jelölésekkel kapcsolatos legendáknak járt utána. A szerző, Serf András a cikk elején tisztázza, hogy a Svéd Királyi Tudományos Akadémia amellett, hogy kezdettől kizárta az önjelölés lehetőségét, előírta, hogy az ajánlott műveknek nyomtatásban kell megjelenniük német, angol, francia, latin vagy valamelyik skandináv nyelven.
A magyar pályázatoknak az utóbbit sokáig nem sikerült megugraniuk.
Pedig már 1901-ben, a Nobel-díj legelső évben is volt magyar jelölt: Kemény Ferencet Pauer Imre akadémikus, az Athenaeum folyóirat szerkesztője ajánlotta Kemény Világakadémiáról szóló tanulmánya alapján. A Svéd Akadémia Keményt kizárta, mert nem volt megfelelő a mű színvonala.
Ugyanebben az évben Vámbéry Ármin orientalista és író, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is jelölt egy olasz szerzőt – de ezt a lépést fricskának szánhatta, válaszul Kemény jelölésére.
Akiket jelöltek volna
Bíró-Balogh Tamás néhány példát említ az előfizetéssel rendelkező olvasók számára elérhető cikkből: „Herczeg Ferencről köztudott, hogy többször is jelölték - kicsit megkapargatva viszont kiderül, hogy ez sem igaz.”
Herczeg Ferenc Az élet kapuja című regényét háromszor jelölték a díjra, de egyetlen egyszer sem felelt meg az előírásnak, mert Herczeg regényének nem volt világnyelven készült fordítása. A poszt kiemeli, hogy Herczeget csak egyszer jelölték – akkor is szabálytalanul –, de a jelöltséget áttolták a következő évre, hátha elkészül a fordítás, aztán még egyre. Mivel a fordítás akkor sem készült el, végül ejtették a jelölést.
Bár létezik olyan könyv, amely borítószövegében azt állítja, hogy Tormay Cécile-t Nobel-díjra jelölték, ez sosem valósult meg. Az írónőt jelölni akarták, és Tormay nem egy korábbi, kész munkát akart beküldeni, hanem belekezdett egy új regénybe, ami idővel háromrészesre duzzadt. Az Ősi küldött című regény befejező részén az írónő még 1936 tavaszán is javában dolgozott.
A Nobel-díj bizottsága elé egy befejezetlen mű került, Tormay pedig soha nem tudta befejezni a művét.
1937 áprilisában meghalt.
... és akiket nem
1935-ben Szabó Dezsőt ajánlották irodalmi Nobel-díjra, de a jelöléshez nem mellékeltek fordítást, „mivel az nem létezett, és egyébként máig sincs”. Nem kapott jelölést Füst Milán a Feleségem történte című regényéért, ahogy Molnár Ferenc és Németh László sem, és csak terv maradt Babits Mihály felterjesztése is.
Az irodalomtörténész hozzáteszi, hogy „Kertész Imre és Krasznahorkai László műveinek voltak fordításai.
Tanulság: ha világirodalmi díjat akarsz valakinek, tudd, hogy annak a világirodalom nyelvén is szólnia kell.”
(Qubit)
Nyitókép: Krasznahorkai László és Kertész Imre - Fotók: Wikipedia
