Idén ünnepeljük Nemes Nagy Ágnes születésének 100 éves évfordulóját, amihez persze mindenki alkata szerint csatlakozik. Szöllősi György szerint például ideje szakítani Nemes Nagy Ágnes jelenlegi megítélésével, számolt be róla a 444. Szöllősi sportújságíró, a Nemzeti Sport főszerkesztője, aki Szijjártó Péter jóvoltából diplomataútlevéllel képviseli a magyar focit a nagyvilágban - és aki most új terepre merészkedett, és egy Facebook-poszt alatt fejtette ki véleményét többek között Nemes Nagy Ágnesről:
„Kollaboránsok voltak mind, Nemes Nagy Ágnest is beleértve.”
A posztot Belénessy Csaba, az MTI volt vezérigazgatója, a kormánypárti Mediaworks Hungary Zrt. tartalomfejlesztő tanácsadója osztotta meg, és eredetileg Szabó T. Anna írta két éve. Nemes Nagynak azt a levelét idézi benne, amit a nyolcvanas évek első felében írt, de csak a halála után jelent meg, benne ilyen részletekkel:
“Voltaképpen nagyon érdekes a magyar „népi front”, népi írók történelmi, irodalmi históriája. Érdekes és majdnem hihetetlen. Ezek az emberek, akik a 30-as években bátrak voltak és tisztességesek, akik olyan sokat tettek a magyar parasztság lehetetlen helyzetének feltárásáért, köztudatba emeléséért, akik szembeszálltak az akkori hatalommal a társadalmi és szellemi változásért,
szinte kivétel nélkül bezupáltak a rákosizmusba.”
A levél leginkább Illyés Gyula példáján mutatja be ezt a fordulatot, Nemes Nagy személyes emlékeit felidézve - és egyébként irtó tanulságos kordokumentum, nagyon érdemes elolvasni.
Hasonlóan értékes viszont Szabó T. Anna kommentárja is, amit a 2020-as eredeti posztban fűzött hozzá:
“Nemes Nagy Ágnest nagyon szeretem. Illyést is szeretem. Juhász Ferencet is. Nekem már könnyű szeretnem őket így, együtt. Beszéltem is mindannyiukról, olvasom őket: nagy írók. De jó is lenne, ha az ő életük a küzdelmeikkel együtt megmaradhatna dokumentumnak, amiről beszélgetni, vitatkozni lehet, érvelni, figyelmesen, nyugodtan. Személyes preferenciáink ellenére a megértés igényével.
Jó lenne, ha nem kellene ismét végignézni, ahogy hatalmi játszmák ugrasztanak egymásnak bennünket, és van, aki készséggel ugrik (a másik torkának),
hogy aztán azt mondhassa, a másik ütött először. Mert van egy határ, igen. Ahol meg kellett volna állni annak, aki jót akar.”
Szöllősi György egészen kiválóan illusztrálta, milyen típusú viselkedéstől óvott Szabó T. Anna - aki hétfőn a maga módján reagált is a friss fejleményekre egy versével:
Nemes Nagy Ágnes első verseskötete 1946-ban jelent meg, és ekkor alapította – férjével, Lengyel Balázzsal közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, mert akkor betiltották. Ezt nagyjából tízéves kényszerű szilencium követte, amikor nem jelenhettek meg művei. Abban az időben főként tanárként dolgozott, a budai Petőfi Gimnáziumban tanított magyart, illetve fordított. Az 1970-es, 1980-as évekre a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége lett.
Az évforduló alkalmából még januárban videó készült Nemes Nagy Ágnes születésének 100. évfordulójára a Jelenkor Kiadó és a Könyves Magazin együttműködésében. A #nemesnagy100 – „érzelemmel telített tárgyak” című centenáriumi filmben Ferencz Győző, Kustos Júlia, Lator László és Závada Péter mesél Nemes Nagy Ágnesről és költészetéről. Szóba kerül többek közt, hogy mennyire tudatos nyilatkozó volt, hogy a szigorúsága mellett milyen jó humora volt, ahogy az is, hogy a tárgyias költészetében miként volt jelen a személyesség.
A videót ITT tudod megnézni.
