10 perc – kb. ennyi idő az út a Nyári Margó két helyszíne, a Bánya Kert és a salföldi Pajta Udvar között. Bár 30 fokban néha ez a rövid táv is kihívás volt, haladó margósként kalappal, naptejjel készültünk (az extrém haladók biciklivel érkeztek). Ez a 10 perc arra is jó, hogy átkerüljünk az előző program – egy regény, egy beszélgetés, vagy egy koncert – univerzumából egy másikba. Különálló univerzumokból nem volt hiány, az észak-magyarországi erdőktől az oldschool hiphopon át egészen a leningrádi punkzenéig jutottunk.
Egy Hiperkarma-daltól Marrákesig
Tóth Marcsi 2025-ben elnyerte a legjobb első prózaköteteseknek járó Margó-díjat az Erdő van idebenn című regényével (olvass bele). „Erős atmoszférájával, néhol nyers, máskor költői nyelvével és élettel teli figuráival könnyedén behúzza az olvasót a mondatok »erdejébe« és ott is tartja az utolsó oldalakig” – írtuk korábban a könyvről a hét könyve kritikánkban.
A szerző idén nyáron Marokkóban is alkotott a Gauder Art Residency Program keretében, amely a Könyves Magazin és a Margó együttműködésében valósult meg. Most Ott Annának mesélt az élményeiről és a terveiről, és azt is megosztotta a közönséggel, mennyi önéletrajzi elemet tartalmaz a valahol Eger és Szilvásvárad között játszódó, faluregénykényt és novellafüzérként is felfogható történet.
„Nagyon sok sorsot láttam, nagyon sok magányos, egyedülálló nőt, akiknek meg kellett küzdeni a kettétört életükkel”
– mesélte a szerző. Arról is szó volt hogy, hogy annak ellenére, hogy megmutat fájdalmas eseményeket és veszteségeket, az olvasók visszajelezték, hogy örülnek, hogy nem „nyomorpornót” olvasnak – a karakterekben ott van a továbblépés lehetősége is.
Végül azt is elárulta, honnan származik a kötete címe: a Hiperkarma (Stereo Milk) Erdő című dala adta az ihletet.
József Attilától az Anima Sound Systemig
Prieger Zsolt közeli viszonyt ápol a kedvenc szerzőivel, legyen szó elégiákról, Dosztojevszkijről vagy a kortárs irodalomról. Pénteken az Anima Sound Systemmel és legújabb kötetével is színpadra lépett: Valuska Lászlóval beszélgetett, és mesélt arról, hogyan találkozott az orosz irodalommal, és mikor kezdődött a József Attila iránti rajongása – amely miatt a gimis osztálykirándulásról is megszökött, és inkább meglátogatta a költő balatonszárszói sírhelyét.
Hektikus olvasó, aki egyszerre 8-10 könyvet is olvas nagyon különböző merítésből, és nem feltétlenül olvassa végig őket, hanem kinyitja, ahol éppen szüksége van rá. Prieger Zsolt szerint
nincsen magas rendű irodalom és nincsen alacsony rendű irodalom,
Rejtő Jenőt és középkori misztikusokat egyaránt olvas. Szó volt a Szerb Antal-könyvről és az Egy évem József Attilával című kötetről is, amelyben nem a megszokott, patetikus proletárköltő-képet akarta megmutatni, hanem a humoros költőt, az életművet, ami túlmutat az irodalomórák anyagán. Ha folytatódik az „Egy évem” sorozat, akkor Benedek Elekről fog szólni, aki nemcsak meseíró, hanem irodalomszervező is volt.
Prieger Zsolt egy Sándor Pálról szóló beszélgetőkönyvön dolgozik, egy olyan regényen, ami Bob Dylanről, az édesapjáról és az édesanyjáról szól, illetve egy rendhagyó könyvet állít össze Dj Palotairól, aki
inkább filozófus volt, mint DJ.”
Életművéből egy patchwork, QR kódos könyv készül, sok képpel és rengeteg személyes vallomással. (Prieger Zsolt ebben az interjúban is mesélt a terveiről és József Attilához fűződő viszonyáról.)
Ahogy erre számíthattunk, az irodalom szelleme belengte az egész Anima-koncertet: a fő motívum a Reading is sexy című dalt tartalmazó DERKOVITS című album volt, tombolt a közönség a Szenes Hannáról szóló dalra, de megidézték Simone Weil francia filozófusnő emlékét is.
Oldschool hiphop, orosz punk, Cseh-Bereményi-dalok
Már hagyomány, hogy Fazekas Gergely zenetörténész, a Zeneakadémia docense a Dalszerelő műhelyben atomjaira szed, kielemez és megfejt egy-egy híres dalt. Ezúttal Szirmai Marcell, vagyis Pogány Induló Mámor című dala került sorra. Ehhez
kaptunk egy gyorstalpalót az oldschool és a newschool hiphop közötti különbségről,
megtudtuk, mit jelent a moduláció és a transzpozíció, és hogy a hangminták használata már a romantika korában is bevett szokás volt.
Ezután újra helyszínt (időt és univerzumot) váltottunk, hogy a nyolcvanas évekbe, Leningrádba (ma Szentpétervárra) utazzunk a Лето (Leto) zenekarral. A 2024-ben alakult zenekar a 80-as évek talán legsikeresebb, és legismertebb szovjet együttese, a Viktor Coj által vezetett Кино (Kino) zenekar előtt tiszteleg. Egy olyan formációról van szó, amelyik félhivatalos, underground klubokban és zenészek magánlakásán (úgynevezett kvartirnyikokban) lépett fel, mert a Szovjetunióban a rockzene ebben az időben „szovjetellenesnek” számított. A Лето nem egyszerűen leutánozza az orosz zenekart, hanem sajátos feldolgozásokat játszik, természetesen orosz nyelven.
És miközben a Bánya Kertben dübörögtek a basszusok, a Pajta Udvarban Cseh András és Bartók György a közönséggel együtt énekelve adott elő Cseh Tamás és Bereményi Géza-dalokat, és bemutattak egy-egy dalt a készülő, Lüktető idők című műsorukból.
Fotók: Kováts Zsófia, Hinsenkamp-Fekete Tina, Valuska Gábor
