Murakami Haruki a világ egyik legismertebb írója, aki a zene iránti rajongása mellett arról is híres, hogy szeret futni. Már jó pár évvel ezelőtt fény derült arra is, milyen tudatosan tervezi a napjait: 2004-ben egy Paris Review-nak adott interjúban kérték meg arra, hogy mesélje el, milyen egy tipikus munkanapja. Akkor az író azt mondta, hogy ha éppen egy regényen dolgozik, akkor hajnali négykor kel és öt-hat órát írással tölt. Délután fut tíz kilométert vagy elmegy úszni, esetleg mindkettőt. Aztán még olvas egy kicsit és zenét hallgat, majd kilenc órakor le is fekszik aludni. Azt is elárulta, hogy a napi rutinban fontos szerepe van az ismétlődésnek, így hipnotizálja magát, hogy az elméjének egy mélyebb szintjére tudjon kerülni. Ugyanakkor ahhoz, hogy ezt a rutint hosszabb időn át fenn tudja tartani – mondjuk hat hónapig vagy egy évig – komoly fizikai és mentális erőre van szüksége. Ilyen szempontból pedig egy hosszabb regény megírása igazi túlélő próba számára. Murakami szerint fizikai erőre szükség van a művészi érzékenységhez.
Az író azonban nem mindig volt ennyire fitt. A pályája elején a 80-as években írás közben több kilót is magára szedett és elég sokat dohányzott. A The New Yorkernek egy interjúban például azt mondta, akár hatvan cigit is elszívott egy nap. Mivel tudta, hogy változtatnia kell, kísérletezni kezdett magán. Ekkor határozta el, hogy minden nap futni fog és megnézi, ez milyen hatással lesz a testére. Az életre ugyanis ő úgy tekint, mint egy laboratóriumra, amelyben bármit ki lehet próbálni. Utólag úgy érzi, jó döntést hozott, mert az évek alatt megerősödött, szívós lett.
Murakami szerint ez az életmód tette lehetővé, hogy megírja a nagy regényeit, például a Norvég erdőt vagy a Kafka a tengerpartont. Pár évvel ezelőtt megjelent memoárjában hosszabban is írt erről a témáról. A Miről beszélek, amikor futásról beszélek?-ből megismerhetjük életének azt az időszakát, amikor bezárta a dzsesszbárját és futni kezdett. Mesél a maratonokról, amiket lefutott, és arról is, hogy a futás hogyan kapcsolódik össze nála az írással. Meggyőzni azonban senkit se akart ezzel a könyvvel, szerinte ugyanis, ha valakit érdekel a hosszútávfutás, az előbb-utóbb futni fog. De ha valakit nem érdekel, azt nem lehet sehogy rábeszélni.
Egy író-vlogger, Mel Torrefranca egyébként nemrég kipróbálta, milyen is a Murakami-rutin. A kihívás lényege az volt, hogy egy hétig követte a japán író receptjét: négykor kelt, öt-hat órát írt, tíz kilométert futott. Mindezt pedig dokumentálta is. És bár a próba eleje elég rögösen indult, a hét végére már egész jól érezte magát. Ki tudja, talán érdemes lehet kipróbálni a módszert.
Forrás: Open Culture
