Haruki Murakami negyven éve megjelent története, a The City and Its Uncertain Walls egy magas falakkal körbezárt városban játszódik, ahol az óráknak nincs mutatójuk, az emberek száműzték az árnyékukat. A főhős egy könyvtárban dolgozik, ahol álmokat „olvas”. A fordulatokban bővelkedő sztori vége szándékoltan kétségek között hagyja az olvasókat.
A japán szerző online adott interjút a The New Yorker újságírójának a Japánban 2023-ban megjelent, angolul pedig az angolul november 19-étől olvasható, The City and Its Uncertain Walls című kötetéről. A regényről itt írtunk korábban.
Nem hagyta nyugodni a sztori
A The City and Its Uncertain Walls valójában egy 1980-ban, egy lapban megjelent novella újraírása. A szerző annyira elégedetlen volt ezzel a munkájával, hogy sehol máshol nem engedte publikálni vagy akár lefordítani – egyedüliként az írásai közül. Végül a pandémia és a lezárások adtak alkalmat arra, hogy foglalkozzon ezzel a szöveggel.
Nem voltam elégedett az eredeti novellával, amit írtam. És az elégedettlenség a torkomon akadt, mint egy apró szálka.
Egy elvarratlan szál számomra íróként. Valamilyen módon újra szerettem volna éleszteni ezt a világot markánsabb formában. Ez régóta dédelgetett vágyam volt” – indokolta, hogy miért tért vissza a témához.
„Közben lefoglalt mindenféle másik projekt, amivel szerettem volna foglalkozni, így nem jutottam el odáig, hogy átírjam. Aztán eltelt vagy negyven év (látszólag egy szempillantás alatt). Most már a hetvenes éveimben járok, és azt hiszem, már tényleg neki kell kezdenem a novella átírásának, mivel lehet, hogy már nincs sok időm hátra. Erős felelősségtudat munkál bennem regényíróként."
Tipródjon az olvasó
Az új könyv végén, akárcsak Murakami többi munkájában, a központi rejtély nem oldódik meg és nem is magyarázza meg a szerző. Adódik a kérdés, hogy szereti-e az olvasóit kétségek között hagyni? „Alapvetően azt gondolom, hogy
egy kiemelkedő regény célja mindig az, hogy az olvasókat kínzó kérdéseket tegyen fel
– ne pedig tökéletesen lezárt, egyszerűen követhető konklúziót szolgáltasson. Szeretem, ha az olvasóimnak van min töprengeni, miután elolvasták a könyvet. Gondolkozzanak például azon, milyen lezárás volna még lehetséges? Minden történetemben utalásokat ejtek el, hogy elgondolkoztassam az olvasókat. Azt szeretném, ha észrevennék ezeket a nyomokat és mindegyikük megalkotná a saját, egyedi lezárását. Számtalan olvasó írt nekem, hogy elmondja, mennyire élvezi többször újraolvasni ugyanazt a könyvemet. Szerzőként semmi nem okozhat nagyobb örömöt.”
Az interjúban kitértek arra is, hogyan látja a háborús konfliktusok és járványok fényében a világ jelenlegi helyzetét. „Úgy érzem, a járvány fordulópont volt és
a világ visszahúzódik, visszarángatják a múltba. Odáig is elmerészkednék, hogy középkoriassá válik.
A globalizmus menekül, míg az egykor oly ígéretes közösségi média zsákutcának bizonyult. A magas falakkal körbevett város képe ezt az elzárt, akadályoztatott helyzetet tükrözheti. Talán ebben a korszakban, amelyben élünk, a régi történetek egyfajta új, váratlan jelentéstartalommal telnek meg. Nagyon reménykedem ebben a lehetőségben."
Forrás: The New Yorker
