A Making Time Your Ally: On Writing a Novel című fejezetben Murakami azt foglalja össze röviden, hogyan szokott regényt írni. A szöveg elején leszögezi, hogy amennyire különbözik az egyik regénye a másiktól, annyira különbözik az írás folyamata is, például, hogy hol dolgozik, vagy hogy mennyi ideig tart befejezni a munkát. Azonban maga a mintázat, az egyes lépések, amelyeket követni szokott, nem igazán szoktak változni. Mivel a regényírás hosszútávú folyamat, amelyhez sok energia kell, szerinte elengedhetetlen egyfajta rutin, egy szilárd alap a munkához.
- Az első lépés a regényíráskor, hogy metaforikusan rendet kell tenni az íróasztalon. Ha regényt ír, akkor csak azon dolgozik, egészen addig, amíg el nem készül vele. Ha csak valami egészen rendkívüli dolog nem történik, akkor nem vállal el semmi mást, ami megtörné a folyamatot. Fordításokon ugyan szokott dolgozni regényírás közben is, de szigorúan határidő nélkül, a saját szakállára.
- Regényíráskor az a fontos szabálya, hogy egy nap alatt tíz japán kéziratoldalt ír meg (nagyjából hatszász szót, két és fél gépelt oldalt). Ha többet szeretne írni egy nap, akkor is megáll itt, ha nehezebben jön az ihlet, ennyit akkor is kiprésel magából. Erre szerinte azért van szükség, mert fontos az egyenletes tempó egy ilyen projektnél, az nem működik, ha egyik nap az ember mindent kiír magából, a másik napon meg nem ír semmit.
November 8-án jelenik meg a 73 éves Murakami Haruki Novelist as a Vocation című új könyve, amiben arról ír, milyen regényírónak lenni, a regény szerepéről a társadalomban, a saját írói györkereiről és a kreativitásról. A kötet apropóján az Interview Magazine kérdezte varázslatról, boldogságról és időutazásról. Az érdekesebb válaszaiból szemezgettünk.
Tovább olvasok- Egyesek talán azt mondhatják erre, hogy egy művésznek nem így kell dolgoznia, de szerinte az írónak jogában áll úgy dolgozni, ahogy az számára természetes. Sok nyomástól meg lehet szabadulni, ha az ember nem művészként gondol magára. A regényíráskor a lényeg a szabadság, az író azt teheti, amit szeretne, akkor, amikor szeretné, anélkül, hogy aggódna amiatt, hogyan látja őt a külvilág.
- Minden reggel korán kel, iszik egy csésze kávét és aztán egyhuzamban dolgozik négy-öt órát. Ha minden nap tíz oldalt tud írni, az háromszáz oldal egy hónapban. Hat hónap alatt az összesen ezernyolcszáz oldal.
- Alighogy elkészül az első vázlattal, egy új fejezet kezdődik: az újraírásé. Murakami szerint nincs hasznosabb és szórakoztatóbb dolog a szöveg átdolgozásánál.
Idén augusztusban újra kiadták angolul Murakami Haruki első szövegeit, a kötet a Hallgasd a szél dalát! és a Flipper, 1973 című kisregényt tartalmazza, amelyek magyarul is olvashatók. A japán sztáríró az új fordítás örömére egy előszóban mesélte el, hogyan is indult az írói karrierje. Az írását angolul teljes egészében ITT lehet elolvasni, mi pedig összefoglaltuk, mit is lehet megtudni belőle Murakami pályájának kezdeti nehézségeiről.
Tovább olvasok- Az első átírás előtt általában tart egy szünetet, körülbelül egy hétig pihenteti a szöveget. Aztán az elejétől kezdve végigmegy rajta, ilyenkor többnyire nagy változtatásokat hajt végre. Nem szokott előre fixálni dolgokat, hagyja, hogy a regény magától alakuljon, improvizál, mert szerinte ez a legszórakoztatóbb módja az írásnak. Ugyanakkor, ha emiatt összekuszálódik a történet időszerkezete vagy a karakterek jellemrajza, azt ki kell javítani. A folyamat során előfordulhat, hogy egyes hosszabb szakaszokat ki kell húzni, míg más részeket bővíteni kell. Lehetséges, hogy teljesen új epizódokat kell hozzáadni.
- Az átírás általában egy-két hónapot vesz igénybe. Amikor befejezi, ismét tart egy-két hét szünetet, majd elkezdi a második átírást. Ezt is az elején kezdi és végigmegy az egész szövegen. Ebben a fázisban főként az apróbb részletekre, a párbeszédek hangnemére fókuszál. Ellenőrzi, hogy a cselekményben minden a helyén van-e és egyszerűsíti a nehezebben olvasható részeket. Ezt követően még egyszer, harmadszorra is végigmegy a regényen, de itt már nem történik nagy átírás, csak finomhangolás.
- Ha mindezzel készen van, tart egy hosszabb szünetet, két hétre vagy egy hónapra félreteszi a kéziratot, igyekszik megfeledkezni róla. Amennyire fontos maga a munka, annyira fontos a pihentetés is. Ha ez megvan, akkor még egyszer végig lehet menni a szövegen, általában az eltelt idő megváltoztatja, hogyan tekint rá, a gyenge pontok ilyenkor kiugranak. Ezután a regény már nagyjából elnyerte a végső formáját, így a következő lépés, hogy meg kell mutatni az első olvasónak. Az ő esetében ez a felesége.
