Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára a Facebook-oldalán hozta nyilvánosságra azt a levelet, amelyet 1961 májusában a Magvető osztályvezetője írt Mészöly Miklósnak. A levélben Szalai Sándor arról tájékoztatta az írót, hogy a kiadó nem vállalkozik Az atléta halála kiadására, "mert a lektori jelentés szerint megoldhatatlan problémák jelentkeznek benne". A lektori jelentés az indoklás szerint aggasztónak találta "az író szemléletmódját, tudatosan antirealista irodalmi irányzatát, az impresszionista, kiábrándítóan sötét színek halmozását", és hiányolta a pozitív eszmei mondanivalót is. Az osztályvezető egyúttal vissza is küldte a komplett kéziratot Mészölynek. A mű hat évvel később mégis megjelent. (1973-ban Kertész Imre Sorstalanságát is visszadobta amúgy a kiadó, a lektori jelentésben akkor azt írták, hogy nem sikerült az élményanyag művészi megfogalmazása.)
Az ABTL posztolt egy részletet is egy későbbi szamizdatban megjelent, aztán az állambiztonsági szervek "könyvtárába" került Mészöly Miklós szövegből:
"...Engem nem szórakoztatási szándék, sem a világ megváltoztatásának intenciója nem indított arra, hogy íróvá legyek. Persze az írás nem ártalmatlan törekvés és nem is olyan személyes ügy, mint gondolnák egyesek. A lelki egészségem úgy valósul meg, hogy írásaimat megosztom a többiekkel. A művészet erkölcstelen - mondta Flaubert s ez azt jelenthetné, hogy a művészet meghatározott tapasztalataival meg akarja rontani a boldog tudatlanságot. Ilyen önző a művészet. A művészet egoista inzultus...
Engem a szenvedés jobban vonz, mint az öröm s mégis jobban szeretem az indokolatlan reményt a bölcs tartózkodásnál. Nem hiszem, hogy kizárólag a szenvedés lehet az írás mozgató rugója, de a szenvedés ad hozzá keretet. Lehet az embert idealizálni, lelkesedni érte, de pokolra is lehet vinni érdekből..."
Idén Mészöly-centenárium van, az író születésének 100. évfordulójából írt cikkeinket a Mészöly100 címke alatt olvashatjátok.
