Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Vajda Mihály Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területei közé elsősorban a fenomenológia, a huszadik századi német filozófia, Edmund Husserl és Max Scheler munkássága tartozott, később a társadalomtudományok felé fordult – írja a Szombat.
Vajda Mihály 1935. február 10-én született Budapesten. 1953-ban érettségizett, majd a Lenin Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1956-ig tanult ott, azután 1957-től 1960-ig az ELTE Bölcsészettudományi Karának filozófia–német szakára járt és szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta, a budapesti iskola köréhez tartozott.
Egyetemi tanulmányainak befejeztével egy ideig általános iskolai tanárként dolgozott, majd 1961-ben az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa lett. 1967-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi értekezését. Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől,
1973-ban a budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől és szabadúszóvá vált:
fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott.
1989-ben rehabilitálták, majd 1990-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (a mai Debreceni Egyetem) filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője, 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották az MTA levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.
2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki, az intézetet 2009-ig vezette.
2017-ben jelent meg Szög a zsákból című emlékirata a Tények és Tanúk sorozatban, melyben végigjárta gondolkodása alakulásának útját: szembenézett egykori hiteivel és kiábrándulásaival, kompromisszumaival és kísértéseivel, barátságaival és e barátságok széthullásával, s mindezt friss humorral, nagy adag öniróniával és mély bölcsességgel tette. A kötetben olvasható az a nagyinterjú is, amelyet tanítványa és barátja, Kardos András készített Vajdával a budapesti iskola felbomlásától a rendszerváltásig tartó időszakról. A kötetről a 2017-es őszi Margón Deczki Saroltával beszélgetett:
A beszélgetésben elmondta, reméli, hogy négyszáz év múlva történik majd valami szép is a világban, még ha ő nem is hiszi. Ha pedig politikában gondolkodunk, azt kellene elérnünk, hogy a gondolkodás eredménye még azoknak megmutatkozzon, akik a jelenben élnek, és ne csak majd azoknak, akik egyelőre meg sem születtek.
