Ma nyolcvanéves Oravecz Imre, Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. A Heves megyei Szajlán született 1943-ban, egyetemi tanulmányait 1962 és 1967 között Debrecenben végezte. A diploma megszerzése után Budapestre költözött, ahol volt segédmunkás, moziüzem-vezető, nevelőtanár, az Európa Könyvkiadó titkára, 1970-től az MTI számára fordított. A hetvenes évek elején az Egyesült Államokba költözött. 1982-1994 között az Élet és Irodalom munkatársa, 1985-1986 között a Kaliforniai Egyetem vendégtanára volt.
A Kaliforniai fürj megjelenése után készített interjúnkban megkérdeztük tőle, mi hozta haza Amerikából. A következőt válaszolta: "Annyi sok mindent lehet erre mondani. Például, hogy hülye voltam, ezt is lehet mondani. Most pedig már azt, hogy ezt a könyvet (a Kaliforniai fürjet - a szerk.) valószínűleg meg kellett írni, meg a Halászóembert is meg kellett írni. De nincs rá jobb szó, mint hogy a haza. A haza hozott vissza. Ezt az ember nagyon sokára érti meg."
Kiadója, a Magvető, most A megfelelő nap kiadásával köszönti a nyolcvanéves Oravecz Imrét. A kötet az oraveczi életművében félúton van a Halászóember (1998) költői szintézise és a Távozó fa (2015) című időskori remekmű között. A kötet verseiben mindennapos élethelyzetek kapnak egzisztenciális kereteket. Leírások, naplójegyzetek, töprengések váltakoznak a kötet lapjain, hol lírai nagyításokkal, hol epikus távlatokkal. Ez a kettősség teremti meg a kötet egyszerre realista és metafizikus jellegét: az élet és a halál ebben a költészetben mindennapos valóság és filozófiai probléma.
Oravecz Imre: A megfelelő nap (részletek)
Jövevények
A fagyott havon besétált az alsó kertbe két fácántyúk.
A válaszkerítésig jöttek,
onnan felnéztek ablakomra,
és méltóságteljesen távoztak.
Vajon kik lehettek?
December
Visszajöttek a Tarnára a vadkacsák,
nem vermelt el a ponty a Recski-tóban,
és másodszor vedlenek a kutyák.
Enyhe tél lesz.
Megritkult látogatók
Ma végre megint meglátogattak a cinkék.
Enyhe a tél, nincsen hó,
és néha napokig felém se néznek.
Előrejelzés
Hamarosan véget ér a januári tavasz:
eltűntek a Tarnáról a két hete érkezett vadkacsák.
Télutó
Érintetlen a mag az etetőben,
visszacsábította a cinkéket az erdő.
A behatoló fogadtatása
Pipis-hegyen az erdőbe érve
mindennap összefutok egy feketerigópárral.
Mihelyt meglátnak,
sietve elrepülnek a sűrű irányába,
és közben vészjeleket adnak.
Szállóvendég
Egy széncinke rendszeresen az etetőben éjszakázik.
Láttam a felhúzható oldalfal alatt a szárnya végét és az egyik lábát.
Nem ijedt meg és nem szállt el,
mikor zseblámpával bevilágítottam a sötétben.
Ébresztő
Ma reggel kopogtatásra ébredtem.
Egy fehérhátú harkály verte a csőrével a kanadai ezüstjuhart.
