Az 1955-ben született Törőcsik 45-ször szerepelt a magyar válogatottban, két világbajnokságon járt (1978 és 1982), és összesen 12 gólt szerzett a nemzeti csapatban, mégis szimbóluma volt a magyar futballnak - derül ki a Telex összeállításából. Habár hatalmas tehetségnek tartották, lehetőségeinek csak töredékét sikerült megvalósítania.
Egressy Zoltánnak már gyerekként Törőcsik volt a kedvence, pár éve megjelent Lila csík, fehér csík című könyvében ugyanakkor nem a világválogatottba meghívott, tragikus sorsú focistáról akart könyvet írni, hanem arról a pillanatról, ahogy gyerekként állunk a rajongott sztár posztere előtt a szobánkban, és ahogy aztán levesszük azt a posztert. A kötet megjelenésekor interjúztunk Egressyvel, aki akkor azt mondta, hogy Törőcsiknek kevés igazán nagy meccse volt, pillanata annál több: "Gyönyörű is, tragikus is. Az 1978-as argentínai kiállítása gyerekkorom talán legtraumatikusabb élménye. 11 éves voltam, és először éreztem meg a világ teljesen reménytelen igazságtalanságát. A címlapkép is ebből a meccsből lett kifotózva, aztán elgrafikázva – szerintem csodálatosan –, a háta, ahogy sétál a pálya széle felé a piros lap után".
A Lila csík, fehér csík című kötetbe ezzel együtt Egressy nagy teret szentelt az egész gyerekkorának,és a könyv egyszerre szól a felnövésről és az elengedésről: "Törőcsik a központi figurája a könyvnek, de bizonyos szempontból behelyettesíthető bárkinek, aki elolvassa, hiszen hát mindenkinek volt vagy van Törőcsikje, egy énekesnő, egy színész, egy zenekar. Nekem ő nem példakép volt, hanem egy csoda". Az interjúban van egy rész, amikor Egressy arról beszél, milyen kérdéseket tett volna fel Törőcsiknek, ám bevallja, hogy az őt foglalkoztató kérdéseket végül nem tette fel akkor, amikor az egykori focista pár éve leült mellé egy presszóban: "Nem is fontos. Bennem ő él valahogy, ehhez nem tud hozzátenni, vagy elvenni, bármit mond, bármi történik vele. És bármit válaszolt volna".
