Történt nemrég, hogy a Washington Post könyves hírlevelében megkérték az olvasókat, hogy írják meg a lapnak, mit utálnak olvasóként, és milyen rigolyáik vannak könyvtulajdonosként. Az aztán a szerkesztőséget is meglepte, hogy elsöprő mennyiségű választ kaptak. Ebből kiderült, hogy az olvasók gyűlölik az álmokat, a ténybeli pontatlanságokat, az elírásokat, illetve a nyomdahibákat, bizonyos szavakat (“lubricious,” “lugubrious,” “preternatural”), az indokolatlan hosszúságot, a dőlt betűket, az idézőjelek hiányát, az olvasót összezavaró idősíkokat, a szexista fordulatokat, a szexjeleneteket, az erőszakot, a szájukat harapdáló szereplőket és persze sok mást is. 

A LitHubnál viszont úgy gondolták, ez a lista így egy kicsit egyoldalú, úgyhogy játékból felkérték a kedvenc könyveiket, mondják el, azok mit tartanak idegesítőnek bennünk, olvasókban. Íme, a könyvek tehát

• utálják, ha Insta-posztok kellékei, csupán, mert jól néznek ki;
• utálnak támasztékok lenni az öreg komód vagy emelvények a monitor alatt;
• utálják, ha olvasás közben lekicsinyeljük őket azzal, hogy “nem olyan, mint vártam” - szerintük ez a mi problémánk;
• utálják az ostoba széljegyzeteket;
• nem érdekli őket, hogyan rendezzük el őket a könyvespolcunkon, és fárasztónak találják, hogy mennyit beszélünk erről;
• azt viszont nagyon is kifogásolják, ha a gerincükkel befelé tesszük őket a polcra;
• utálják, ha kiemeljük a nyomdahibákat és az elírásokat, 

szerintük mindenki hibázhat;

• nem szeretik, ha sokáig a szabadban hagyjuk őket, és azt sem különösebben, ha virágok préselésére használjuk őket;
• utálják, ha csak azért kölcsönözzük ki őket, hogy valakire jó benyomást tegyünk;
• azt viszont szeretnék, ha gyakrabban porolnánk le őket és rajtuk hagynánk a védőborítót;
• utálják, ha az utolsó oldalt olvassuk el először, szerintük ideje moderálnunk magunkat;
• utálják, ha folyton a következő bekezdés vagy fejezet végét keressük, szerintük ez olyan, mint egy buliban elnézegetni a beszélgetőpartnerünk válla felett, hátha van ott valaki más, izgalmasabb;
• az viszont nem érdekli őket, hogy befejezzük-e őket vagy sem;
• ahogy az sem, hogy mennyit olvastunk egy évben.

És végül, de nem utolsósorban, a könyvek utálják, ha betiltjuk őket, bár azt is tudják, hogy a betiltók valójában nem könyvolvasók, szóval ezt a panaszt a többitől függetlenül említették.