Történt nemrég, hogy a Washington Post könyves hírlevelében megkérték az olvasókat, hogy írják meg a lapnak, mit utálnak olvasóként, és milyen rigolyáik vannak könyvtulajdonosként. Az aztán a szerkesztőséget is meglepte, hogy elsöprő mennyiségű választ kaptak. Ebből kiderült, hogy az olvasók gyűlölik az álmokat, a ténybeli pontatlanságokat, az elírásokat, illetve a nyomdahibákat, bizonyos szavakat (“lubricious,” “lugubrious,” “preternatural”), az indokolatlan hosszúságot, a dőlt betűket, az idézőjelek hiányát, az olvasót összezavaró idősíkokat, a szexista fordulatokat, a szexjeleneteket, az erőszakot, a szájukat harapdáló szereplőket és persze sok mást is.
A LitHubnál viszont úgy gondolták, ez a lista így egy kicsit egyoldalú, úgyhogy játékból felkérték a kedvenc könyveiket, mondják el, azok mit tartanak idegesítőnek bennünk, olvasókban. Íme, a könyvek tehát
- utálják, ha Insta-posztok kellékei, csupán, mert jól néznek ki;
- utálnak támasztékok lenni az öreg komód vagy emelvények a monitor alatt;
- utálják, ha olvasás közben lekicsinyeljük őket azzal, hogy “nem olyan, mint vártam” - szerintük ez a mi problémánk;
- utálják az ostoba széljegyzeteket;
- nem érdekli őket, hogyan rendezzük el őket a könyvespolcunkon, és fárasztónak találják, hogy mennyit beszélünk erről;
- azt viszont nagyon is kifogásolják, ha a gerincükkel befelé tesszük őket a polcra;
- utálják, ha kiemeljük a nyomdahibákat és az elírásokat,
szerintük mindenki hibázhat;
- nem szeretik, ha sokáig a szabadban hagyjuk őket, és azt sem különösebben, ha virágok préselésére használjuk őket;
- utálják, ha csak azért kölcsönözzük ki őket, hogy valakire jó benyomást tegyünk;
- azt viszont szeretnék, ha gyakrabban porolnánk le őket és rajtuk hagynánk a védőborítót;
- utálják, ha az utolsó oldalt olvassuk el először, szerintük ideje moderálnunk magunkat;
- utálják, ha folyton a következő bekezdés vagy fejezet végét keressük, szerintük ez olyan, mint egy buliban elnézegetni a beszélgetőpartnerünk válla felett, hátha van ott valaki más, izgalmasabb;
- az viszont nem érdekli őket, hogy befejezzük-e őket vagy sem;
- ahogy az sem, hogy mennyit olvastunk egy évben.
És végül, de nem utolsósorban, a könyvek utálják, ha betiltjuk őket, bár azt is tudják, hogy a betiltók valójában nem könyvolvasók, szóval ezt a panaszt a többitől függetlenül említették.
