Egy könyv megjelenését követő évben mindenkinek csak maximum tíz százalékos kedvezményt engedne egy új törvény. A javaslat szerint a kiadók pedig harminc napon túl a saját munkatársaiknak és szerzőiknek sem adhatnának el kedvezménnyel könyveket.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium javaslatát március 22-én hozták nyilvánosságra, a szakmai észrevételek beküldésére pedig csak egy hetet adtak, március 30-i határidővel.
Mivel kínálta még meg a kiadókat a javaslat?
A fix ár akkor is vonatkozna egy könyvre, ha nem Magyarországon adják ki, de az eladásra szánt példányok legalább felét itthon értékesítenék.
A javaslat szerint „a meghatározott árat a nem magyarországi értékesítésre is alkalmazni kell, ha a Magyarországon kiadott könyvet a későbbi behozatal céljából exportálták”.
A törvény vonatkozna tehát a kiadókra és azokra, akik először hozzák forgalomba a könyvet Magyarországon. Az alábbi tulajdonságokkal rendelkező kiadványokat érinti:
- ami a három nyomdai ív terjedelmet meghaladja,
- ISBN számmal ellátott,
- nem periodikusan megjelenő,
- nyomdatechnikai eljárással sokszorosított,
- papíralapú és szabad szemmel olvasható szöveget, illetve illusztrációt tartalmaz.
Könyvnek minősülnek itt a javaslat szerint a kartográfiai termékek, a kották, a hangoskönyvek, valamint az e-könyvek is, viszont a használt könyvek, valamint a szakképzési és iskolai tankönyvek nem.
És mit szólnak a javaslathoz a könyvipar képviselői?
Galambos Ádám, a Magyar Könyvkiadók Érdekvédelmi Szövetségének elnöke az Indexnek beszélt arról, hogy miért hozná nagyon nehéz helyzetbe a hazai könyvpiacot, ha elfogadnák a törvényt. Galambos a németországival hasonlította össze a magyar piacot: ott a könyvterjesztők 40 százalékot kérnek a könyv árából, itthon 50-et. Ezt a kiadók eddig azzal hidalták át, hogy a saját oldalukon 25-30 százalékos kedvezménnyel kínálták a könyveiket –
tehát jelenleg még a vásárlónak és a kiadónak is jobban megéri, ha közvetlenül nála vesszük a könyveket.
A német piac egyébként is sokkal átláthatóbb: „Egyelőre szabályozatlan az itthoni piac a némethez képest. Németországban ugyanis olyan rendszer működik, amelyben minden adat nyomon követhető. Éves tagsági díj van, és minél több adatot adunk meg, annál nagyobb kedvezményhez juthatunk.
Szóval a kiadó okosan rá van kényszerítve, hogy pontosan megadja a könyv adatait, ami azért van, hogy a terjesztő minél több információval szolgálhasson az olvasó számára.”
Különbség még a két piac között, hogy Németországban a nagy terjesztőknek nincs saját könyvkiadójuk, nálunk viszont igen. „Ha bemegyünk ezen cégek boltjaiba, nem elég, hogy jelentős százalékot levesznek egy átlagos kiadótól, de azok könyveit hátrébb is teszik.” Galambos szerint az is
elképzelhetetlen lenne, hogy a német kormány a könyves szakmai szervezetekkel való egyeztetés nélkül alkosson meg egy ilyen törvényt.
Mi lenne a kompromisszumos megoldás?
A lapnak korábban nyilatkozott Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke. Ők arra kérik a Kulturális és Innovációs Minisztériumot, hogy javaslatot tehessenek a 140 céget magában foglaló egyesülésük tagszervezeteivel egyeztetve.
Nyáry Krisztián, a Líra Kft. kreatívigazgatója szerint a tíz százalékkal ellentétben az MKKE jogszabály-tervezetébe foglalt tizenöt százalék lenne a komprommiszumos javaslat.
A törvényjavaslat teljes szövegét ITT olvashatod el.
