20 éve jelent meg a Nobel-díjas Kazuo Ishiguro talán legnépszerűbb regénye, a Ne engedj el…, melynek apropóján a Trump utáni világról, érzelmekről és az AI térhódításáról kérdezte a japán szerzőt a Guardian. Mi is írtunk korábban a témában cikkeket, például arról, miért nem cseréli le az AI az embert.
A 2005-ben napvilágot látott kötet lapjain bizarr társadalmi működés tárul elénk: egy csapat gyereket klónoznak, akik aztán csak azért léteznek, hogy egészséges szerveiket „eladományozzák”.
Felmerül azonban a szóbeszéd, hogy az igaz szerelem talán felmentheti őket az eljárás alól.
A Napok romjai, Az eltemetett óriás vagy éppen Klara és a Nap szerzője éppen „nagy érzelmi erejű regényeiért” nyerte el 2017-ben a legrangosabb irodalmi elismerést, hiszen a karakterek lelki világára és a bennük zajló finom rezdülések ábrázolására minden könyvében nagy hangsúlyt fektet.
A regényíró érzelmeket kínál
„Írói munkásságom nagy részében éppen ezzel igazoltam magam. Tőlem nem tanulsz sokat a történelemről – fordulj inkább egy történészhez. A regényíró érzelmi dimenziót kínál. Valamiféle érzelmi igazságot, amely a non-fiction irodalomban például nincs meg, bármennyire alapos kutatáson és dokumentáción alapul” – fogalmazott az interjúban.
Hozzátette azonban, hogy az utóbbi években az erőteljes érzelmek gerjesztése világszerte egyre sötétebb következményekkel járnak, a politikai mozgalmak ugyanis egyre gátlástalanabbul használják ki az embereket az ösztöneik manipulálásával.
A poszt-igazság és Trump korszakában pedig a helyzet csak tovább fokozódik.
Ishiguro szerint ugyanakkor nem csak Trumpról van szó: „Általánosan benne van a levegőben, hogy bármilyen bizonyíték is álljon rendelkezésünkre, ha nem tetszik a valóság, az ember egyszerűen kreálhat magának valamilyen alternatív érzelmi igazságot.”
Érnek még valamit az emberi érzések?
Az igazság egyre homályosabb fogalommá válik, ami részben a mesterséges intelligencia rohamos elterjedésének is köszönhető. A szerző úgy véli, az AI hamarosan képes lesz mesterien manipulálni az érzéseket, hiszen már csak egy lépés választja el attól, hogy megtanulja, hogyan kell haragot, szomorúságot vagy éppen nevetést kiváltani. Éppen ezért elterjedésének valószínűleg beáthatatlan következményei lesznek a művészetekre nézve, ha a kormányok nem tesznek semmit, hogy védjék az alkotók érdekeit.
Mit tehet egy író az igazságon túli társadalomban, ahol lassan átveszik az uralmat az algoritmusok és az AI?
Megyünk még valamire a valódi, emberi érzelmekkel? „Sosem a hihetetlen stílusomért ismernek el, vagy mert feltártam a regényeimben a világ nagy igazságtalanságait. Általában azért dicsérnek, mert olyan dolgokat hozok létre, amiken sírnak az olvasók” – mondta. „Még Nobel-díjat is kaptam érte.”
(Guardian)
Fotó: Wikipédia
