Képzeljünk el egy iskolát, ahol nincsenek évfolyamok, a gyerekek érdeklődésük és fejlettségük alapján alkotnak csoportokat. Nincs központilag meghatározott tananyag, de a diákokkal gazdag tudású felnőttek és idősebb tanulók foglalkoznak: sokat beszélgetnek a világ jelenségeiről, szövegekről, művészetről, megosztva egymással a véleményüket. Ha az időjárás engedi, mindezt az iskola kertjében teszik, közben sokat mozognak, énekelnek, alkotnak. Az oktatás nem reggel 8-tól délután 4-ig tart, hanem igazodik a gyerekek biológiai órájához.
Ez nem egy népszerű, 21. századi alternatív iskola pedagógiai programja, hanem egy átlagos 17. századi iskoláé, ahonnan gondolkodásra, mérlegelésre, döntésre képes felnőttek kerültek ki.
De vajon a ma iskolája is képes ugyanilyen felnőtteket nevelni?
A 19. században ragadt oktatás
Dr. Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora és az Oktatási Hivatal volt vezetője szerint ebben nem lehetünk biztosak. A holnapután iskolája – Felkészülés az emberi jövőre című könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi lehet az oka annak, hogy az egész világon kísértetiesen hasonló válságtünetek, krízisjelenségek jelentkeznek az oktatásban, hogyan ragadt az iskolarendszer a 19. században, és miként változik az iskola szerepe a mesterséges intelligencia térhódításával.
„A történelem során soha nem volt olyan hosszú ideig változatlan az iskola világa, mint a 19. század óta” – hívta fel a figyelmet a könyvbemutatón Gloviczki. A gyerekek több mint 150 éve ugyanolyan épületekben, ugyanolyan osztálytermekben ülnek, és ugyanúgy tanulnak:
könyveket és füzeteket használva, tanári utasításokat követve versengenek magukkal és az osztálytársaikkal a minél jobb jegyekért.
Ám eközben a társadalom és a munka világa gyökeresen megváltozott, de az iskola pont a kooperációs képességet, a kommunikációt, kreativitást, kritikus gondolkodást nem fejleszti kellően.
Ma egy gyerek nem azért tanul nyelvtörténetet, szerves kémiát vagy fizikából hőtant, mert erre a tudásra szüksége van ahhoz, hogy a világban eligazodjon.
Ezeket mind azért tanítjuk, mert részei a nyelvészetnek, a kémiának és a fizikának. De hamis az a kép is, amely ezeket a kompetenciákat szembeállítja a tárgyi tudással” – magyarázta.
A mesterséges intelligencia
Gloviczki Zoltán szerint a mesterséges intelligencia térnyerése komoly kihívás, de nem példa nélküli paradigmaváltás elé állítja az iskolarendszert. Ám a tankönyvek újraírása, a pedagógusképzés átalakítása még „felületi sebkezelésnek” is kevés. Ehelyett az iskola alapvető céljait boncolgató kérdésekre kellene választ találni.
A kötet szerzője úgy gondolja, egyetlen oktatási reform sem lesz képes megszüntetni a krízist.
Ez nem fog menni úgy, hogy egy döntéshozó felülről megmondja, min kell változtatni.
Ehelyett folyamatosan és sokat kell beszélnünk az iskola céljairól nekünk, pedagógusoknak, de a szülőkkel is, mert számos dolog rajtuk csúszik el. Közülük sokan gyanakvással fogadják, ha az iskolában valami máshogy történik, mint amit megszoktak. És megértem, mert mi mást gondolnának addig, amíg nem beszélnek velük erről” – mondta.
A kötetben arról is szó esik, hogy a mai diákok a korábbi generációkhoz képest valóságos információtengerrel néznek szembe az órákon, és elsősorban nem a képességeiken múlik, ha közben elvész az összefüggés, a lényeg, sőt maga a tudás is.
