A kutatóknak sem kell mindig eget rengető tudományos problémákat megoldaniuk: néha igenis megérdemlik, hogy csupán a kíváncsiság vezesse őket. Éppen így jött létre az a két tanulmány is, amelyek végre megmagyarázzák, miért narancssárga Jim Davis ikonikus képregényének sztárja, Garfield.
A vörös hajú emberek, illetve a hasonló árnyalatú bundával rendelkező állatok esetében ugyanaz okozza a jellegzetes színt, nevezetesen egy MC1R nevű membránfehérje, amely a pigmenttermelésért felel.
A macskafélék esetében viszont más a helyzet.
Mindig is tudtuk, hogy doromboló kedvenceink különlegesek, de most végre tudományos magyarázattal is szolgálhatunk!
Árulkodó színek
Egy californiai és egy japán kutató is foglalkozott nemrégiben a vörös macskákkal – derül ki a Conversation összefoglaló cikkéből. Az idézett tudósok rájöttek, hogy a Garfield-féléknél egy, az X kromoszómán található génhely felel a narancsos árnyalatért.
Mint minden más emlős esetében, a nőstények két X, a hímek pedig egy X és egy Y kromoszómával rendelkeznek.
A tanulmányok ez alapján megállapítják azt is, hogy míg a cicahölgyek lehetnek két- vagy akár háromszínűek is a fehér, a vörös és a fekete variálásával, a kandúrok nincsenek ilyen kiváltságos helyzetben. De elég a génekből, térjünk át a könyvekre! Mutatjuk, mit olvass, ha a könyvekben is szívesen találkozol cicákkal.
Beth Pasek: A macskaviselkedés titkai
Te is elgondolkoztál már azon, hogy mi járhat a macskád fejében, miközben duzzogva elvonul melletted, vagy éppen hízelgőn dorombol a sarokban?
Akkor ezt a könyvet neked találták ki!
A szerző fekete öves macskatulajdonos, aki már évtizedek óta elhivatottan foglalkozik a különféle korú, színű és fajtájú cicákkal, most pedig az olvasókkal is megosztja tudását.
„A macskák kiváltottak már szeretetet és gyűlöletet egyaránt, és egykor istenekként imádták őket. Titokzatos törzsfejlődésük és évezredek óta tartó csodálatos kapcsolatunk eredményezte napjaink imádott macskáját” – áll a kötetben (itt mutatunk egy részletet), amely azért jött létre, hogy végre valóban mindannyian „szót” érthessünk házi kedvenceinkkel.
Martyna Bunda: A kék macska
Az eredetileg lengyelül íródott regény (itt beleolvashatsz) 1379-be repít vissza minket, amikor is egy magányos szerzetes érkezik Kasubföldre, hogy karthauzi kolostort alapítson.
Itt veszi kezdetét a több mint hat évszázadot felölelő, lebilincselő történet,
melyben múlt és jövő újra és újra összefonódik. Miközben a szereplők mindennapi küzdelmeiket vívják, és nemzedékről nemzedékre átadják a bennük rejlő mintázatokat, a háttérben csendben figyelik őket a titokzatos kék macskák.
Bunda könyve „meditatív, tűnődő regény, amelynek az egészét nem annyira a cselekmény határozza meg, inkább az említett visszatérő gondolatok és elemek. Aki katarzist vár, nem biztos, hogy megkapja. Ez annál sokkal filozofikusabb és allegorikusabb mű. Mintha azt üzenné: az ember megismerés iránti törekvése, sőt harca örök” – írtuk korábbi kritikánkban.
Tóth-Zsiga Borbála: Macskakaparás
Egy nő, egy macska egy pszichiáter és némi mágikus realizmus – ez a karcsú regény tökéletes választás lehet szőrös házikedvencek és az izgalmas történetek kedvelőinek. Anna a harmincas éveiben járó, bizonytalan, kapcsolatfüggő nő, aki terapeutája javaslatára naplót fog írni. Mikor eldönti, hogy kilép megromlott házasságából, és új életet kezd, úgy véli, talán egy háziállat segíthet neki megbirkózni a magánnyal.
Micsoda ötlet! Vagy mégsem?
„Olyan tehetetlen vagyok, mint a kutya, aki véletlenszerűen kap áramütéseket a laboratóriumban, ezért nem képes azonosítani azok okát” – vallja be a főhős a könyv elején. Vajon sikerül megbirkóznia az egyedülléttel, mire az utolsó oldalakhoz érünk?
Dorombolásból sosem elég? Akkor itt folytathatod a böngészést, hiszen szerencsére a világirodalom csak úgy ontja magából a híresnél híresebb macskahősöket.
