A Kamaszok és a Szexoktatás sorozatokról volt szó a Partizán filmes-kultúrtörténeti podcastjának, a Semmi kóla legutóbbi adásában. Vida Kamilla és Vas Máté beszélgetett Fehér Renátóval.
A sorozatokon túl megpróbálták megfejteni a kamaszkort, tabukról, nyúlüregekről, szüzességről, szégyenről és megvetésről is szó volt.
A beszélgetés végén a költő felolvasta az egyik írását, amit négy éve nálunk, a Könyves Magazinban közölt. A Szexoktatás Maeve-jéhez írt hódolatát itt olvashatjátok el, és így kezdődik:
"»Ha Maeve Wileyval járhatnék egyszer, az lenne találka az igaz szerelemmel…«, dúdolgatja magában minden koravén gimnazista Moordale-ben, Middlemarch-ban, tábortűznél, Sárváron, Kóspallagon. Ifjú szívekben élsz. Százhuszat verő ifjú szívekben. A teremtéskor a te mellkasodba hány szívverés jutott? Mennyivel gazdálkodhatsz? Kire fogyatkozhatna óhajod szerint az összes el? »Nem baj magának, ha én nagyon szeretem?« Ezt a nagy szerelmet talán mégis magadtól kaptad, tartottad becsben, rettegtél és beletörődtél, hogy beléd penészedik minden, ami jóság, minden szeretet. Az önfeladó, szép szomorúság. I’m a teenager, I’m always sad. Van különbség viszonzatlanság és viszonzatlanság között. Utóbbi gyönyörködtet. Hm, how fabulous. Soft boyok kíméljenek, főleg ha költők, és ne hagyják nálam a pulcsijukat. (Lehet költő, ha a pulcsi nem kapucnis.)"
Fehér Renátó nemrég Szombethelyen, a Bloomsday Fesztiválon avatta fel az Ulysses által inspirált falfestményeket, az ott elmondott beszédét is elolvashatjátok nálunk.
