Tavaly nálunk Daniel Kehlmann osztrák-német szerző Mozgókép című regénye (olvass bele) lett az év könyve, hogy miért, itt írtuk meg. A középpontban P. W. Pabst osztrák filmrendező áll, aki a hollywoodi némafilmek korszakában szerzett magának hírnevet, majd a háború által sújtott Európában rekedt, ahol édesanyját látogatta meg.
Itt a Német Birodalomnak készít filmet. „Annyiban Kehlmann egyértelműen állást foglal a dilemmában, hogy szerinte egy ilyen rendszerben nem lehet tisztának maradni – miközben romantizálás nélkül felmutatja azt is, hogy a nácik ajánlatának elutasítása egyenlő lenne a megsemmisüléssel (koncentrációs táborral, bebörtönzéssel stb.). A regény tétje az, hogy sikerül-e a szerzőnek a kompromisszumkötés és az önfelmentés folyamatát lélektanilag árnyaltan, hitelesen és a didaktikussá válást elkerülve bemutatni” – írtuk a hét könyve kritikánkban.
Mi adta az inspirációt?
Az írót foglalkoztatta, hogy az egykor baloldali beállítottságú rendező hogyan jutott el oda, hogy a német propagandagépezetnek dolgozzon. Daniel Kehlmann nemrég a New York Timesnak adott interjúban beszélt arról, hogy mi adott inspirációt a regény megírásához.
Elárulta, hogy az első Trump-kormányzat ideje alatt jött az ötlet.
Kehlmann ugyanis észrevette, hogy az emberek milyen gondosan megválogatják a szavaikat, vigyáznak arra, mit és kinek mondanak.
Ez emlékeztette őt azokra a történetekre, amiket az apja mesélt neki az öncenzúráról a náci rezsim idején.
Kifejtette, hogy a szólásszabadság ma is milyen sérülékeny dolog. „Számunkra, akik vízummal és zöldkártyával rendelkezünk, a szólásszabadság gyakorlatilag máris fel van függesztve. Az ügyvédektől azt a tanácsot kapjuk, hogy ne járjunk el tüntetésekre, a média meg azt mondja, hogy minden Trump-ellenes üzenetet töröljünk a telefonunkból, mielőtt belépünk az Egyesült Államokba, különben visszafordíthatnak vagy akár őrizetbe is kerülhetünk” – fogalmazott.
Úgy zárta az interjút:
Most is rögtön arra gondolok, hogy bajom lehet-e abból, hogy ilyesmiket beszélek a The New York Timesnak. Azt gondolom, ez igazolja, amit mondani akarok.”
(BookRiot)
Nyitókép: Fotó: Valuska Gábor
