Az Arany Jánossal folytatott beszélgetés a legkorábbi modern értelemben vett interjúk egyike. A költővel Sturm Albert, a Buda halála német fordítója, a Neues Pester Journal tudósítója beszélgetett. A cikk a Pesti Hírlap 1879. november 15-i számában jelent meg.
Az interjú Arany otthonában készült, és bár meglehetősen zárkózott ember volt, még magánéleti kérdésekre is válaszolt. A beszélgetés 1879 májusában készült, abban az évben, amikor végül elfogadták Arany lemondását az akadémiai főtitkári székről, amit betegségeire hivatkozva többször is benyújtott.
Az interjúban szó esik például arról, hogy miként lehet magyarra fordítani Arisztophanész komédiájának sikamlós részeit, de Arany mesél a magányról, dohányzásról, Duna-parti sétákról, és szóba kerül akadémiai utódja is:
„»Én már nem dolgozom többé«, mondja bús mosollyal, »amit akartam, azt leírtam korábbi éveimben. Most már nem tudok semmit, tárgyam nincs; hisz oly távol élek a világtól, hogy azt se tudom, várnak-e még tőlem valamit.« Óvakodtam a gyengédtelenségtől, hogy a költőt az ellenkezőről biztosítsam, de később, midőn Arany félelmének adott kifejezést, hogy a közönség neki rossz néven találhatja venni az Aristofanes-féle vígjátékfordításokban előforduló sikamlósságokat, itt már jó lélekkel állíthatám az ellenkezőt. »Igyekeztem ugyan — úgymond — erőmhöz képest enyhíteni, leplezni rajta, de egyes részeket egészen el kellett vón hagynom, ha a szöveget finom olvasmánnyá akartam volna változtatni, de erre önkényesen nem vállalkozhattam.« S míg a magyar költő szigorú lelkiismeretessége hasonló aggodalmakkal küszködik, addig a német közönség százezer példányban vásárolja Goethe egyik költeményét, mert benne a meztelenség olympi fesztelenséggel párosulva nyilatkozik, s ugyane közönség egy bécsi satyrikus munkájából számtalan kiadást elkapkod, mert benne az erkölcstelenséget velinpapírról olvashatja. Jó öreg Arany János, mily távol élhetsz te »e világ zajától!«”
Az Arany Jánossal készült teljes beszélgetés ITT olvasható.
Forrás: abtk.hu
