Toldi Miklós 170 éve kapta fel a malomkövet. A magyar irodalom zord, magányos, sértett, de roppant erejű hősét hívta vendégül egy estére a nyári Margó Fesztiválon Dunajcsik Mátyás, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Maros András, Péterfy Gergely és Szabó T. Anna. A Kedvencek temetőjében ezúttal Péterfy Gergely versét olvashatjátok.
Péterfy Gergely: Pusztai fű
hogy lesz ez most Miklós, hogy mi itten ketten
összefutottunk egy alkalmi szövegben
párosak a rímek, tizenkét a szótag
keresgélem a mondanivalónkat
előttem a laptop, ülök kint a kertben,
előbb a napra is kicsit kihevertem,
zsivaj van a házban, rengeteg a vendég,
felállítottam a kerti medencét
telenyomtam klórral, algaölővel
ölöm az algát, de végül mindig ő nyer
pancsoljatok, bazmeg, mondom a családnak,
mert én készülök a Margó fesztiválra.
megnézem a postát, felhívom a Csejdyt
kérdem, hogy mit írjak, azt mondja, hogy semmit
csak amiket szoktam, unalmasan, hosszan,
eljött hát az idő, hogy lassan borozzam.
szép a nyári alkony, megvagyok a rímmel
sógornőm mobilján bepittyen a tinder,
Szóval akkor Miklós, mi legyen az irány?
A budai partról minket néz egy király.
A cseh veri magát, oltogat itt minket
túltolta Kispesten az energydrinket
mind elhülyül végül, aki sokat kokszol
megmondta Sacher a Péterfy-detoxból.
Ezért mondom Jirzsi, ne verd itten magad,
nem látod a Miklós izma miként dagad?
Ez nincsen pumpálva, ez a pusztán így nől
ezt nem rakod össze proteinszeletből!
Kemény hely a puszta, megzúzza az embert
ki se lehet bírni, hogy ha nincsen kender.
Miklós nincs véletlenül épp nálad egy spangli?
A meccs előtt kéne egy kicsit csapatni.
Ha van nálad, nosza, sodord serényen
Ezt így szoktuk cseszke budejovicében.
Nem ugy van az ember! Ki ki a magáét!
Vágja szájon szóval Miklós a csávót.
De a cseh erre most elpirul erőssen
Az a baj, motyogja, hogy elszívtuk éppen
A kazinczy utcában három brit vitézzel...
ezzel a cseh vitéz lezárta a vitát,
megsodor hát miklós hatalmas trombitát
akkora a tülke, hogy a szürkemarha
dobna egy hátast, hogy így le lett madarva.
Láttál-e már kohót, mikor begyújtották,
és a kohómester, kinyitva ajtaját,
utat ad a légnek, s legott szí a kohó,
szíja be a léget a kis mohó-bohó
piros kicsi szája s a szélben, mit kelte,
kalapács, reszelő, és repül a balta,
na, akkorát szítta bele a tülökbe,
szítta bele miklós, tüdőt majd kiköpte.
Na de aztán erre a sárga irígység
elönté a csehnek rücskös szíve csücskét.
Elvevé a spanglit, s szívott rajta olyat
felizzott a hurka, s már hamuvá lohadt
S mint mikor a cethal nagy vízpárát lövell
s eltűnik a mélyben nagy teli tüdővel,
s lemerülve a nagy víznek fenekére,
azt hiszi a hajós, hogy már nem is él e,
fertályóra múltán a vízből kibukván
a nagy tüdőből felpöffen a vulkán,
oly sokáig tartá bent a füstöt a cseh,
s aztán kifújá. Lett is erre nagy csend.
Na de a cseh földön, milyen kender terem?
Mihez szokott hozzá ez a Jirzsi gyerek?
Pusztai kenderhez úgy viszonyul amaz,
mint a talicskához viszonyul a Kamaz.
Zöldűlt a cseh feje, s megfordult a világ
Tengelyén körüle, s már menten zihált
tágult a pupilla, szaporula a szív,
s a cseh térdre esve Miklóshoz így beszél.
Vitézi testvérem, mit tettél a cuccba?
Értem most már, miért mentek át kurucba...
s mondott a szegény cseh ez után sokakat,
amikben logika igen ritkán akadt,
de a cseh azt olyan viccesnek találta,
Röhögve tántorgott bele a Dunába.
De a Duna itten igen sebes folyó
Folyik ám a vize délnek, mint a golyó
S a cseh vitézt nehéz páncélja lehúzta
S mélybe rántva rögtön vitte a víz zúgva.
Igy győzött budánál a pusztai kender
Azóta is ezt szív a jó magyar ember.
Pusztai anyag zúz magyar szíven, elmén,
Röhögve tántorog át a történelmén.
A program az Arany-emlékév támogatásával készült.
