Ritka Agatha Christie-interjút tett közzé a BBC News a krimi királynőjének tartott írónő halálának 50. évfordulója alkalmából. A meglehetősen visszahúzódó szerzőt 1955-ben sikerült rávenni, hogy adjon rádióinterjút a BBC-nek, ráadásul saját londoni lakásában.
Hiányos oktatása miatt lett író
Agatha Christie szerénysége és a közélettől való elvonulása legendás volt. Egy anekdota szerint egyik darabjának díszbemutató partijáról simán kiküldte egy erélyesebb biztonsági őr. Az őt kereső szervezők az előcsarnokban találtak rá, ahol türelmesen várakozott, ahelyett, hogy felhívta volna magára a figyelmet. Emellett gyerekkorától erős lámpaláz gyötörte. Ez néha olyan mértéket öltött, hogy a gyerekként zongorista álmokat dédelgető szerzőnek be kellett látnia, ha képtelen színpadra állni, más foglalkozás után kell néznie. Erről többek között Életem című önéletrajzában is meglehetősen nyíltan beszél.
A most nyilvánosságra hozott interjúban arról mesél, hogy sokan kérdezgetik, miért választotta éppen az írást. Sőt úgy érzi, hogy az emberek sokszor nem hisznek neki, amikor a hiányos neveltetésére vezeti vissza a dolgot. Agatha édesanyja ugyanis nem hitt a lányok taníttatásában, így a gyerek 16 éves koráig csak némi matematika oktatásban részesült otthon és annyit olvasott, amennyihez éppen kedve volt, de csak 16 évesen, Párizsban kezdte meg a mai értelemben vett tanulmányait.
Elmodása szerint akkoriban a gyerekek sok tekintetben magukra voltak utalva, így saját szórakoztatására ő maga talált ki történeteket, amelyeknek a különböző szereplőit el is játszotta.
„Az unalomnál nincs jobb inspiráció az írásra.
Így 16-17 éves koromra már jó néhány novellát és egy hosszú, unalmas regényt írtam” – árulta el a riporternek. Agatha fiatalkorában egyáltalán nem számított szokatlannak, hogy valaki írogat, sőt meg is jelennek művei. Édesapja és nővére is publikált szerzők voltak, lapokban, magazinokban jelentek meg verseik, novelláik.
„21 éves voltam, amikor befejeztem az első regényt, ami megjelent a nevem alatt, A titokzatos styles-i esetet. Elküldtem egy-két kiadónak, de nem érdekelte őket" – mesélt korai viszontagságairól, végül talált kiadót és egy év múlva, 1920-ban megjelent a könyv, amelyben Hercule Poirot színre lépett. „Szóval így kezdődött. Azóta olyan 55 regényt és vagy féltucat színdarabot írtam” – teszi hozzá hanyagul.
Agatha Christie nemcsak egy író volt, hanem a huszadik század egyik legerősebb szerzői brandje is. Egy műfajteremtő író, aki amellett, hogy népszerűvé tett egy zsánert, munkájával saját egzisztenciát teremtett, ami a korban egyáltalán nem volt magától értetődő, ezzel pedig nőként sokaknak példát mutatott. Életét és munkásságát most egy nagyszabású életrajz mutatja be.
Tovább olvasokA krimik királynőjét elmondása szerint még a barátai is a módszeréről faggatták, de ki kellett, hogy ábrándítsa őket, saját bevallása szerint nem volt „módszere”. „Magam gépelem a kézírataimat egy ősöreg írógépen, ami már ezeréve megvan. A novellákhoz és a színdarabjaim átdolgozásához pedig diktafont használok. De nem azért, mert egy regényt megírni bonyolultabb ügy lenne.
Úgy gondolom, hogy az igazi munka az, amikor az ember kigondolja a történet és addig aggodalmaskodom rajta, amíg minden a helyére nem kerül.
Ez néha elég sokáig tart. De ha ez mind megvan, már csak időt kell találnia az embernek az írásra. Három hónap számomra elég ésszerű idő egy könyv befejezéséhez ” – avatta be a hallgatókat.
Azt is elárulta, hogy szerinte sokkal szórakoztatóbb színdarabot írni, mint regényt, mert előbbinél nem kell annyit pepecselni az emberek és helyszínek végtelen leírásával vagy az idő kitöltésével. Ennél a műfajnál arra kell figyelni, hogy gyorsan írjon, hangulatban maradjon és természetesnek hassanak a párbeszédek. Ezért jobban szeretett egyből színdarabot írni, mint egy regényt átdolgozni. Utóbbira csak akkor fanyalodott, ha a saját műveiről volt szó, hogy mások ne rontsák el.
1955-ben Christie-nek három darabja is ment a londoni West Enden. Az Egérfogó, ami eredetileg a BBC rádiójátékaként indult, és 1947-ben sugározták Mária királyné 80. születésnapja alkalmából, tavaly már a 30 ezredik előadásnál tartott. Valószínűleg a kisunoka, Mathew Prichard legnagyobb örömére, akinek a híres nagymamája még gyerekkorában odaajándékozta a darab jogait.
Az interjú az eredeti cikkben hallgatható meg.
Kép: imdb.com
