A Szerelmes Shakespeare című film egyik jelenetében a címbeli szerző egész kis rituálét végez: megpördül maga körül, megforgatja a tollát, a háta mögé köp, és csak ezután ül le írni. Emellett egy kabalakarkötőt és a szeretkezést is beveti, hogy megjöjjön az ihlete, ugyanis épp írói válságban szenved. A valóság pedig nem is áll ettől olyan messze. Az ihlet megfoghatatlan természetét mutatja, hogy a szerzők Dan Browntól Agatha Christie-ig változatos módszerekkel próbálják megtalálni vagy megtartani.
Dan Brown
A Da Vinci-kód szerzője, aki szeptemberben új kötettel jelentkezik, abban hisz, hogy ha megakad az írással, csak lógni kell egy kicsit fejjel lefelé. Állítása szerint ez a póz segít neki ellazulni és az írásra koncentrálni. Ezt egy pár gravitációs csizma és egy rúd segítségével teszi. Emellett az íróasztalán áll egy kis homokóra is, így pontosan óránként feláll a munka mellől, hogy nyújtásokat, felüléseket vagy fekvőtámasztokat végezzen.
Murakami Haruki
A japán szerző szintén a sportos vonalat képviseli. Ő a futást építette be a napirendjébe – és az írói munkájába. Reggel 4-kor kel és este 9-kor fekszik. Murakami csak 33 évesen kezdett futni, mert szerette volna megőrizni az erőnlétét, miután eladta a dzsesszbárját és az írást választotta hivatásának.
Azóta végigfutotta az Athén–Marathón távot, rendszeresen indult versenyeken. Arról is beszámolt, hogy a futás nemcsak az egészségére, de az írói munkájára is pozitív hatással van. Lecsendesíti az elméjét és eljuttatja abba a szinte hipnotikus állapotba, amelyben alkotni tud. 2007-ben könyvet is írt Miről beszélek, amikor futásról beszélek? címmel.
James Joyce
James Joyce a hason fekvésben hitt, igaz, számára ez egyfajta kényszermegoldás volt. Az Ulysses szerzője egész életében súlyos szemproblémákkal küzdött, mindkét szemére 17 dioptria feletti szemüvegre volt szüksége. Összesen 25 sikertelen műtéten esett át, hogy helyreállítsák a látását, azonban mindezek ellenére 1923-ra szinte megvakult.
Életrajzírója beszámolója szerint ekkor
arra az elhatározásra jutott, hogy trükköket alkalmaz a rövidlátása legyűrésére.
Főleg éjszaka írt, az ágyon fekve, hogy a lehető legközelebb lehessen a papírhoz. Az íráshoz egy nagy, kék ácsirónt használt és fehér köpenyt vett fel, hogy annak a fehérsége is visszatükröződjön a papíron. Ezzel a módszerrel készült el a Finnegan ébredése.
Victor Hugo
A francia romantikus szintén az öltözködési vonalon mozgott, igaz, kissé radikálisabban. Ő a határidő betartására úgy vette rá magát, hogy bezárkózott a szobájába egy üveg tintával, és megbízta a szolgáját, hogy rejtse el a ruháit. Mindössze egy szürke sálat és egy külön erre az alkalomra készített, egész testet takaró kötött ruhát viselt, hogy megakadályozza magát abban, hogy elhagyja a szobát.
A párizsi Notre-Dame szövegén 1830 őszén kezdett el dolgozni és 1831 februárjában szándékozta leadni. Az Ami egy üveg tintából kitelt munkacímű regény végül a kitűzött határidő előtt elkészült (és szerencsére más címet kapott).
Alexandre Dumas
Dumas a színkódolásban hitt.
A regényeit és novelláit egy meghatározott árnyalatú kék papírra írta,
a költeményeit sárgára, míg az újságírói munkájához rózsaszín lapokat használt. Egy esetben kifogyott a kék papírból, és kénytelen volt krémszínű lapokra írni, ami úgy vélte, negatívan befolyásolta a munkáját. Azt nem tudni, melyik műnél fordulhatott ez elő.
Ugyancsak a színeknek tulajdonított nagy jelentőséget az Alíz Csodaországban írója is. Lewis Carroll lila tintával javította a tanítványai dolgozatait, amikor matematikát oktatott Oxfordban, és ezt a színt tartotta meg az írói munkájában is. Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő és diplomata pedig zöld tintával szeretett dolgozni, mert úgy vélte, ez a szín a reményt szimbolizálja.
Vladimir Nabokov
Dumas-hoz hasonlóan Nabokov is a rendszerezéshez folyamodott, hogy eligazodjon a munkájában. Ő indexkártyákra írta a műveit, amelyeket egy vékony dobozban tartott. Ezzel a módszerrel könnyen áttekinthette a munkát, bármikor átrendezhette, és ez lehetővé tette neki, hogy egyszerre több művön is dolgozon. Még a párnája alatt is tartott néhány ilyet, hogy ha hirtelen támad egy ötlete, azonnal le tudja jegyezni.
Charles Dickens
Az angol regényíró a rendszerezettség egy másik szintjén állt:
mindig hordott magánál egy iránytűt, hogy észak felé nézve tudjon aludni.
Úgy tartotta, hogy ez a gyakorlat növeli a kreativitását és jobban ír tőle. A látszólag egyszerű kitétel a gyakorlatban azzal járt, hogy az utazásai során hotelszobákat rendeztetett át vagy épp a vendéglátóit kérte meg némi bútortologatásra.
Ernest Hemingway
Két előző kollégájával, Nabokovval és Dickensszel együtt Hemingway is az álló íróasztal lelkes híve volt. Lewis Carroll és Virginia Woolf is úgy érezte, hogy állva jobban tud dolgozni. Woolfnál némi testvérrivalizálás is hozzájárult a dologhoz, mert minden szempontból egy szinten lévőnek tekintette magát testvérével, Vanessa Bell festőművésszel, aki állva dolgozott.
Honoré de Balzac
A francia szerző hihetetlen munkatempójáról és munkabírásáról volt híres. Ennek zálogát pedig a kávéfogyasztásában látta, előfordult, hogy napi 50 csészével is megivott. Főleg éjjel dolgozott, gyakran 15 órán keresztül, de arra is volt példa, hogy 48 órán át írt mindössze 3 órányi alvással. Amellett, hogy ez rengeteg irodalmi művet eredményezett, feltehetőleg hozzájárult a szerző 51 évesen, szívelégtelenség miatt bekövetkezett halálához.
Agatha Christie
A krimik királynőjének állítólag mosogatás közben támadtak a legjobb ötletei a gyilkosságokhoz.
Más feljegyzések szerint a kádban üldödélve és almát rágcsálva. Az almaevést irodalmi alteregójára, Ariadne Oliverre is áttestálta. A Poirot kötetek önmagáról mintázott képzeletbeli krimiírója is mindig ezt fogyasztja munka közben. Szintén nem az étkezésére pazarolta fantáziáját Patricia Highsmith: az Idegenek a vonaton, a Carol vagy a Tehetséges Mr. Ripley szerzője a barátai szerint munka közben kizárólag szalonnás tükörtojáson élt.
Truman Capote
Az Álom luxuskivitelben és a Hidegvérrel szerzője vállaltan excentrikus személyiség volt. Állítása szerint soha nem kezdett el vagy fejezett be munkát pénteki napon, és nem volt hajlandó 13-as számú hotelszobában megszállni, vagy olyan telefonszámot felhívni, ami tartalmazta ezt a számot.
Forrás: penguin.co.uk, letterpressproject.co.uk, Buzzfeed
