Sarah Gristwood válogatása (Secret Voices: a Year of Women's Diaries címen) a napokban látott napvilágot, a nőtörténelemel foglalkozó szerző pedig a Smithsonian Magazine-ban osztotta meg, milyen visszatérő témák és érzelmek uralkodnak a 400 évet átfogó válogatásban.
Az öröm visszatérő téma ezekben az írásokban: Fanny Longfellow költőfeleség csendes gyönyörködése újszülött gyermekében, May Sarton belga-amerikai regényíró hálája a tavaszi virágok illatáért és színéért, Virginia Woolf első autója iránti lelkesedése és Alice Walker író öröme, aki szerelme bőrének látványát élvezi.
Nemrég öt vaskos kötetben jelentek Virginia Woolf 1915 és 1941 között írt naplói. Ezúttal vágatlanul. Az írónő háborús nyarait megörökítő részletek minden bizonnyal az utolsó fennmaradt önéletrajzi töredéket jelentik, amely korábban nem volt hozzáférhető.
Tovább olvasokDe a naplóírók legdominánsabb érzelme mégsem ez volt, hanem a frusztráció és a néma düh. A naplókat jegyző nők között volt, akit férje gyerekkori örökségének eladására próbált kényszeríteni, de olyan is, akit házastársa utcára tett és megtagadta tőle gyerekük láthatási jogait.
A naplóírók haragja és csalódottsága néhol nagyon direkt módon, néha azonban csak közvetetten, a beletörődés és a fanyar humor fátyla alá rejtve fejeződik ki. Beatrix Potter például titkos, kódolt naplót írt arról, hogy nem tudott megfelelni a viktoriánus kor nőeszményének, valamint arról, hogy mennyire nem vették komolyan mikológiai tanulmányait.
A cikk szerzője szerint a nők ma már jobb helyzetben vannak, éppen azért, mert elődeik sokszor bátran megvívták a maguk csatáit. 1918-ban egy tinédzser számára félelmetes elképzelésnek tűnt, hogy soha nem megy férjhez, mint ahogy lehetetlennek látszott az is, hogy legyőzi családja ellenállását és ápolónőként dolgozik.
A naplóíró nők problémái persze nem korlátozódtak kizárólagosan a férfiak által uralt társadalomban elfoglalt helyzetükre, írnak például a gyermekük elvesztése miatti gyászról vagy a karrier és a család összeegyeztethetetlenségének nehézségeiről, illetve akár az újszülötthöz való kötődés nehézségeiről, az anyaság árnyoldalairól is.
A cikkben híres írók, történelmi személyiségek feleségeinek dilemmái is felbukkanak: a 20. század elején például Szofja Tolsztaja, a Háború és béke szerzőjének felesége azon gondolkodott, hogy maradjon-e a bántalmazó kapcsolatban. Anna Dosztojevszkaja naplója pedig komor részletességgel tárgyalta a remény és a kétségbeesés örökös küzdelmét, ha valaki egy kényszeres szerencsejátékossal (mint amilyen Fjodor Dosztojevszkij volt) él együtt.
„A művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás” – vallotta Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, aki éppen kétszáz éve született Moszkvában. Az évforduló kapcsán tíz izgalmas vagy épp meghökkentő momentumot emeltünk ki az író életéből.
Tovább olvasokAz anyaság nehézségei, a válás miatt érzett szégyen, a fogyatékos gyermek miatti aggodalom – olyan témák melyek megjelennek a naplókban, s melyek Gristwood szerint megdöbbentően ismerős problémák ma is. Cikkét azzal zárja, hogy a nőknek ma már sok problémával a fentiek közül nem kell megküzdeniük, de vannak harcok, melyeket még mindig vívnak. A naplók szerinte azt bizonyítják, hogy ebben a mindennapos háborúban senki nincs egyedül.
