Végre olvashatók Virginia Woolf naplóinak korábban nem ismert részei

Végre olvashatók Virginia Woolf naplóinak korábban nem ismert részei

Nemrég öt vaskos kötetben jelentek meg Virginia Woolf 1915 és 1941 között írt naplói. Ezúttal vágatlanul. Az írónő háborús nyarait megörökítő részletek minden bizonnyal az utolsó fennmaradt önéletrajzi töredéket jelentik, amely korábban nem volt hozzáférhető. Az ashehami füzetben gombaszedésről, madarakról és méhekről is olvashatunk, a vidéki Anglia csendjét pedig a kontinens felől érkező ágyúdörgés zavarja meg. Az 1917 és 1918 nyarán készült bejegyzések hidat képeznek az életmű két korszaka, a betegség és az egészség, valamint az írás és a hallgatás periódusai között.

Vass Norbert | 2023. június 26. |

Méhek a kísértetjárta ház kéménye körül

1917. augusztus 3-án Virginia Woolf két év után először írt a naplójául szolgáló tenyérnyi méretű füzetbe. Péntek volt, a bankokban szünnapot tartottak, az akkor harmincöt éves írónő Londonból Sussexbe érkezett férjével, Leonarddal. Napok óta először elállt az eső, úgyhogy sétált egyet a környék földjein, aztán az Ashehamnek nevezett házukat javító férfiakat, majd a kertész szorgoskodását figyelte egy ideig, végül méheket vett észre a kémény körül.

Asheham a sussexi Beddingham közelében állt. 1912 és 1919 között Virginia és Leonard Woolf itt töltötték a hétvégéik egy részét, illetve a vakációt. „Olyan, mintha a tenger fenekén élnék” ‒ írta egy barátjának Ashehamről Virginia Woolf 1914 elején. „Az ember néha hall pletykákat arról, ami a fejünk felett történik”. A kísértetjárta ház című novellában is megörökített épület elsősorban a gyógyulás, a felépülés színterét jelentette neki.

Huszonhat év, harminc füzet

1915 és az 1941-ben bekövetkezett halála között Woolf közel harminc füzetet töltött meg naplóbejegyzésekkel. Ezek a sorok őrzik későbbi műveinek kezdeményeit, illetve ezekből értesülünk érzelmi ingadozásairól és a körülötte élőkhöz fűződő kapcsolatairól is. Ezért a naplóit olvasva kerülhetünk talán a legközelebb Virginia Woolf személyiségéhez és mindennapjaihoz. Az író megfigyelései játékosak és kísérletezők,

keserűek és olykor kegyetlenek.

Halálát követően férje, Leonard állított össze válogatást Woolf naplóiból. 1953-ban, A Writer's Diary címmel látott napvilágot ez a kötet, 1966-ban pedig a naplók szisztematikus feldolgozása is megkezdődhetett. Ebben az író biográfiáját jegyző Quentin Bell mellett óriási szerepe volt a feleségének, a naplókat sajtó alá rendező Anne Olivier Bellnek is. A grandiózus projekt 2317 oldalnyi szöveg rendszerezését, jegyzetelését és indexelését jelentette. 1977 és 1984 között a Hogarth Press öt kötetben adta ki Virginia Woolf naplóit.

Mivel úgy döntöttek, nincs sok értelme felbosszantani a még élő barátokat, ismerősöket, így ebből a kiadásból kivágták a nem túl hízelgő leírásokat és a kicsinyesnek ítélt részleteket. Az Ashehamben keletkezett szórványos jegyzetekből pedig – amelyekről Anne Olivier Bell megjegyezte, hogy a karakterük „túlságosan eltér” a többitől, ráadásul „meglehetősen lakonikusak” – a Hogarth-nál kiadott kötetekbe csupán részletek kerültek bele. Az 1918 nyaráról származó bejegyzések pedig kimaradtak teljesen.

Az idén nyáron, a Granta gondozásában megjelentetett Woolf-naplók azonban hiánytalanok ‒ legalábbis az 1915-től 1941-ig tartó szövegrészek tekintetében. Nem tartalmazzák viszont Woolf korai, 1897 és 1909 írt bejegyzéseit – amelyek 1990-ben A Passionate Apprentice (Szenvedélyes tanonc) címmel láttak napvilágot a Mariner kiadónál. A mostani „vágatlan” kiadás mégsem a korai passzusok kimaradása miatt keltett felzúdulást a Woolf-kutatók körében, hanem inkább azért, mert teljesnek vélték a hetvenes és a nyolcvanas évek fordulóján kiadott ötkötetest. A friss megjelenés egyébként Anne Olivier Bell beosztását követi, és a jegyzetei, valamint a mutatói is érintetlenek.

A „3. függelék”, vagyis a háborús nyarak

A Granta-féle változatban napvilágot látott „új” bejegyzések java valóban jelentéktelen. A legfontosabb kiegészítés ‒ a Woolf háborús nyarait megörökítő részletek ‒ viszont minden bizonnyal az utolsó fennmaradt önéletrajzi töredéket jelentik, amely eddig nem volt még olvasható. Még ha elsőre kissé furcsa döntésnek tűnik is, hogy az 1918-as nyár eseményei az első kötet végén, a „3. függelék” címszó alatt kaptak helyet.

A sussexi feljegyzések – ahogy a cikk elején idézett példa is rámutat – lényegre szorítkozók, rövidek. Érdekesség, hogy amikor 1917 októberében visszatért Londonba, Woolf új füzetet kezdett, és a betegségét megelőző feljegyzések stílusát folytatták az akkori bejegyzései. Az Ashehamben írt naplója pedig ez idő alatt egy fiók mélyén maradt. Aztán a következő nyáron felváltva használta a „sussexi” és a „londoni” füzeteit. Élete során ez volt az egyetlen alkalom, amikor egyszerre két naplót vezetett.

Madarak, gombák, rovarok és ágyúdörrenések a kontinens felől

Az Ashehamben készült naplóbejegyzések jól körvonalazható sémát követnek. Woolf először az időjárást jegyzi fel, aztán megfogalmazza a postára, a boltba vagy a közeli erdősávba tett sétáinak tapasztalatait. Feljegyzi, hány gombát talált, hogy milyen rovarokkal és madarakkal találkozott. Rendszeresen beszámol a természet hátborzongató látványosságairól is ‒ megörökíti például annak az énekesmadárnak a tetemét, amelyet alighanem egy sólyom ejthetett el. Élvezi a csendet, de a Franciaország felől hallatszó ágyúdörrenésekről sem feledkezik meg, és figyeli a földeken dolgozó német foglyokat, akik „hatalmas, barna kancsóból” isszák a teájukat. Számba veszi aztán a hozzájuk érkező látogatókat, valamint a kertészkedéssel, olvasással vagy varrással töltött órákat is. Olykor érinti a betegségét is, az „öreg ördögöt”, amely megkeseríti a napjait. 

Az egy évvel később, ugyanitt készült sorai kezdetben a korábbiakhoz hasonlóan színesek: a pincéből eltűnik a szénkészlet java, egy rejtélyes járvány végez a gazda bárányaival, és az író egy hernyó bebábozódását is napról napra követi. Franciaországból jobb hírek érkeznek, és még mindig német foglyok dolgoznak a földeken. De a bejegyzések ritkulnak. Szeptemberben már – ahogy Woolf fogalmaz ‒ „nincs semmi újdonság”,

csak néhány teknőspáncél, és kimosásra váró textíliák.

A sussexi napló Virginia Woolf életének tán legcsendesebb és vitathatatlanul legfontosabb időszakában keletkezett. Az 1917 és 1918 nyarát megörökítő naplóbejegyzések hidat képeznek munkásságának két korszaka, a betegség és az egészség, valamint az írás és a hallgatás periódusai között is.

Forrás: The Paris Review, The Guardian, Charleston. 

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Virginia Woolf kevésbé ismert oldalát mutatja meg egy új szobor

Egész alakos bronzszobrot kapott Virginia Woolf az angliai Richmondban. Laury Dizengremel a sztereotípiákkal szembemenve boldognak ábrázolta a Mrs. Dalloway szerzőjét.

...
Nagy

10 érdekesség, amit talán nem tudtál Virginia Woolf életéről

140 éve született Virginia Woolf, a 20. századi modern irodalom egyik legfontosabb írója, a Mrs. Dalloway, az OrlandoA világítótorony és a Felvonások között szerzője. Születésének évfordulója alkalmából tíz érdekességet gyűjtöttünk össze az életéről.

...
Hírek

Animáció készült az egyetlen felvételhez, amelyen Virginia Woolf beszél

80 évvel ezelőtt, 1941 márciusában halt meg Virginia Woolf. Halálának évfordulójára a BBC animációt készített az egyetlen fennmaradt felvételhez, amelyen hallható a világírű író hangja. Az angol nyelvről és irodalomról szóló gondolatait Woolf 1937. április 29-én mondta el a rádióban.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

Hírek
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

...
Hírek

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

...
Hírek

Meghalt Szirtes András

...
Hírek

Egy vesszőhiba miatt ugorhat a Líra 12 milliós büntetése

...
Hírek

Murakami idén is az irodalmi Nobel legnagyobb esélyese a fogadóirodáknál

...
Gyerekirodalom

Mesés böngészők, varázslatos népmesék, kalandos történetek - Tíz gyerekkönyv a Könyvfesztivál kínálatából

...
Hírek

Elhunyt a Dumbledore professzort alakító Sir Michael Gambon

...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

...
Hírek

Népmesék, megelevenedő nevek és a víz történetei [Programajánló]

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Mi köze lehet a hüvelykujjunknak a sci-fihez és a fiatal generációhoz, milyen a rém kellemetlen laudáció, és mit jelent spekulatív irodalmi nagykövetnek lenni? A Könyvfesztivál megnyitóján jártunk.

...
Zöld

Ürge-Vorsatz Diána: Tévút, ahogy a nagy cégek áttolják a felelősséget a fogyasztókra / Mi van, ha megmentjük a világot?

A Bookline Zöld ehavi adásában Frank Schätzing Mi van, ha megmentjük a világot? című könyve apropóján beszélget Litkai Gergely Ürge-Vorsatz Diána asztrofizikussal, a környezettudomány doktorával.

Szerzőink

...
Valuska László

Benedek Ágota felboncolt teste és az irodalmi striciskedés

...
Sándor Anna

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

...
Vass Norbert

Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját