Eulaile Osgood Grover amerikai gyermek- és ifjúsági író 110 évvel ezelőtt arra gondolt, hogy kismacskákról készült mókás fényképekkel fogja motiválni a gyerekeket az olvasás gyakorlására. A Kittens and Cats: A First Reader című könyve elolvasásával hatszáz új szóval bővülhet a gyerekek szókincse, a szövegek ritmikája pedig fejleszti a hangos olvasást. A könyv ezek mellett pedig a tanárokat is hasznos tanácsokkal látja el azzal kapcsolatban, hogyan tehetik izgalmassá az órákat. 

Grover úgy gondolta, a kismacskák még a legvonakodóbb gyerekek figyelmét is megnyerik, illetve arra is inspirálják őket, hogy ifjúsági regényeket olvassanak. (Ebben a cikkünkben többet olvashatsz róla, hogyan vehetjük rá a gyerekeket az olvasásra.) A cicák szerinte jobbak a játékbabáknál, hiszen élnek. Szépen, kedvesen kell bánni velük, nem lehet őket elhanyagolni vagy bántani úgy, ahogy egy játékbabát. Figyelmet és társaságot követelnek, mi pedig valódi odaadást kapunk tőlük a kedvességért és a törődésért cserébe. Ezért szeretik őket különösen a gyerekek, akik emiatt örülnek a kiscicákról szóló történeteknek.

A laza szerkezetű szöveg középpontjában egy ünnepség áll, amit a Macskák Királynője rendez, akinek a parti előkészületeit követően a vendégek felváltva mutatkoznak be. A történet mellett Grover számos angol mondókát is belefűzött a fényképekkel illusztrált kötetbe, amelyeket a könyv főszereplői, vagyis a macskák mesélnek el az olvasónak.

Beatrix Potter a The Tale of Tom Kitten (Tomi Cica kalandjai) című angol mesekönyvének főszereplőjéhez hasonlóan Grover kötetében is feltűnik egy csipkés kalapot viselő cica. Mivel a könyvben minden macska karaktere más, éppen ezért különböző jelmezeket viselnek, ami azonban nem könnyítette meg a fényképész dolgát a cicák fotózása közben. A könyvben szereplő képeket feltehetően Harry Whitter Frees készítette, aki a kisállatokról készített képeslapok és mesekönyv illusztrációiról híres. „A kismacskák, és kutyakölykök fotózása nem könnyű feladat, nagy türelem és kedvesség kell hozzá. Az én modelljeim nem kapnak különösebb kiképzést, és miután végeztünk a fotózással, másra sem vágynak, mint egy kis játékra a stúdióban” – nyilatkozta annak idején a fényképész.

A cicás gyerekkönyv képei mai szemmel is viccesnek és érdekesnek tűnnek, érdemes végigböngészni az egész kötetet ITT.  

Forrás: Open Culture