Keresés

6500 kép átnézve, 4200 szelektíven kidobva. Nyolc hétnyi utazás ért részben véget. Egy család élete, rengeteg utazás, most a Felvidékre. Valuska Gábor mostantól digitalizál.

A mostani járványhelyzet is egyszer majd egy nagy közös tudás és emlékezet része lesz, ami még akkor is így van, ha ez nem egy kimerevített pillanat, hanem egy elnyújtott tapasztalás, amelynek momentumai, traumái sokféleképpen csapódhatnak le. Konráddal és Knausgard-ral eredünk a kollektív tudat nyomába.

Egy világméretű járvány közepén vagyunk, amikor minden nap emberek betegednek és halnak meg, és amikor tömegek lába alól csúszik ki a talaj. Nekünk most mégis a magyar nők helyzetével kell foglalkoznunk. Mert olyan stílusban beszél a nőkről ma az ország vezetése és néhány médium, ami nemcsak dühítő és torokszorító, hanem a bántalmazás fogalmát is kimeríti. 

A mesék és lányregények alapján a házasság receptje pofonegyszerűnek tűnt: csak fel kell nőni, jónak lenni, és már jön is a herceg, aki természetesen első látásra szerelmes lesz, térdre ereszkedik, kezet kér, és ezzel készen is vagyunk, a dolog neheze letudva. Innentől minden csupa mosoly és boldogság. Vagy?

Az Unortodox, a Tiger King, a Jól láthatóan lógok itt,  az Életünk végéig, A mérgezett nő vagy a Békeidő is valóság és fikció határán működik, miközben teljesen mindegy, hogy valami fikciónak vagy valóságnak mutatja magát, az a lényeg, hogy hihető-e.

Mindannyian elsősorban a saját gondolatainkba vagyunk bezárva és annak érdekében, hogy onnan ki tudjunk pillantani, egy jó, biztonságos, kényelmes hellyé kell alakítanunk az életünket. Ott Anna maradt otthon ma.

Egy 1989-es leningrádi utazás elhozza a szabadság érzetét a diafilmeket válogató Valuska Gábor számára. ZIL troli, egy narancssárga Ikarus, valamint streetfotózás a rendszerváltás előtti utolsó pillanatokban.

Nagyjából másfél hónapja vagyunk karanténban, és bár azóta már sütöttünk kenyeret, rendszeresen naplót írunk, online tanulunk és tanítunk, sorozatokat nézünk és folyamatosan olvasunk (megsúgom, van, aki közülünk rendszeresen jógázik is, de az sajnos nem én vagyok!), ez pedig nyilván mind szép és pozitív, de ideje lenne számot vetni azzal, hogy mi mindent NEM csináltunk a karantén alatt.

Még sosem volt olyan szomorú a tánc világnapja, mint ma, amikor a tánccipők karanténban pihennek szerte a világon. Amióta kitört a járvány, a legelemibb, legfájóbb hiányom a tánc – nincs olyan pótcselekvés, amivel ki lehetne tölteni azt a veszteséget, amit a swingbulik és fesztiválok elmaradása okoz. A tánc az életformám, a heti boldogságadagom, a közösségi életem, a mindennapjaimat meghatározó alapritmus.