Ahogy az elmúlt 7 hétben, úgy következő pár hétben is maradunk otthon. Szerencsére térben és időben tudunk utazni. Nézhetünk családi képeket, amiket egyre inkább tudok ajánlani mindenkinek. Még van pár hét elővenni a dobozból az emlékeket. 

Újra szabadnak lenni szuper érzés. Velem ez a mostani sorozat a szabadság élményét hozta vissza. 

Amikor előkerült a 7-es számú kofferből az 1989-es leningrádi utazás, akkor azt éreztem, ez az, amire vártam.

Nem tudom, miért, de talán eddig ezek a kedvenc képeim. Van benne egy adag turistakép, meg egy kis streetfotó is. 

Szórakoztató látni a régi ZIL trolikat, az Ikarus buszokat, a Ladákat, meg azokat az autókat, amiket gyerekkoromban rendszeresen láttam az utcánkban lévő orosz nagykövetség, és a Városligeti fasorban található, oroszok által lakott háztömb előtt. A hosszas képnézegetés közben már jelölgettem, miket mutatok meg ezekből az olvasóknak.

Érdemes elveszni a részletekben, milyen az utca embere, milyen ruhákat hord, hogy néz ki körülöttük a város.

A kedvenc képem a narancssárga Ikarus. A kép 108-as sorszámát azonnal felírtam, mert ezt ki kell tennem a dolgozó szobám falára, mert annyira rikító, annyira furcsa a fák előtt, hogy többször visszatértem a képhez.

Azt sem tudom, hogy ezek a képek vajon azért tetszenek, mert a bezártságtól már minden külföldön készült kép, sok-sok ezer kilométerre lévő hely a szabadságot jelenti, hogy kiszabadulhatok a lakásból, utazhatok. Az is lehet, hogy most értettem meg nagypapám képi világát, de az is előfordulhat,hogy egyszerűen csak jó hangulatúak. A lényeg, hogy nagy örömmel töltenek el.

Megmutatjuk a 21. század könyvtárát, a finn könyvmennyországot! - Könyves magazin

Rengeteg képen mutatjuk meg, hogy az analóg és digitális kultúrát hogyan ötvözik a finnek: tanulj, gondolkozz és érezd jól magad, ez a legfőbb üzenete az őrületes könyvtárnak, amiben mindössze 100 ezer könyvet tartanak a polcokon a világ egyik legszebb épületében.

Sokat járok Finnországba, a héten mutattuk be a világ legcsodálatosabb könyvtárát Helsinkiben. A feleségemmel többször elhatároztuk már, hogy egyszer elmegyünk Szentpétervárra, ami 5 órára van Helsinkitől. Nem tudjuk, mikor fogunk újra repülni, de ha nemzetközileg is lazul a helyzet, akkor majd autóval ezt az útvonalat bejárhatjuk. Nem most rögtön, hiszen még maradok otthon, válogatom a képeket és vágom a centit. Egyszer csak vége lesz.

Tiszavölgyi László fotói jönnek: