Egyszer majd rendet rakok - Maradj otthon #39

Egyszer majd rendet rakok - Maradj otthon #39

Nagyjából másfél hónapja vagyunk karanténban, és bár azóta már sütöttünk kenyeret, rendszeresen naplót írunk, online tanulunk és tanítunk, sorozatokat nézünk és folyamatosan olvasunk (megsúgom, van, aki közülünk rendszeresen jógázik is, de az sajnos nem én vagyok!), ez pedig nyilván mind szép és pozitív, de ideje lenne számot vetni azzal, hogy mi mindent NEM csináltunk a karantén alatt.

Ruff Orsolya | 2020. április 30. |

Az elején például rettenetesen fárasztó volt szembesülni mások fogadkozásaival (megtanulok egy idegen nyelvet, elolvasom a Tolsztoj-összest, online fogok táncolni/zumbázni/balettozni/makramézni, stb.), miközben a saját közel- és hosszú távú tervem nagyjából annyi volt: egyben maradni. Még egy kósza, titkos ambíció furakodott a mindennapi rutin levezénylésébe, és elhatároztam, ha netán úgy adódna,

végre rendet vágnék az otthoni könyvek között.

Na, ez az, ami még nem történt meg.

Mindez viszont nem jelenti azt, hogy ne faragnék folyamatosan elméleteket arról, hogyan is fogom – még a karanténidőszakban – végrehajtani a rendszerezésnek álcázott rendrakást. Hogy soha nincs elég könyvespolc, az olyan kőbe vésett axióma, amelynek igazságtartalmát kár is feszegetni, egyelőre viszont már annak is örülnék, ha azok a könyvek beférnének valahová, amelyek elfektetve pihennek itt és ott. Biztos vagyok benne, hogy egy bizonyos könyvszám fölött mindenkinek saját szisztémája van a rendezésre: J.K. Rowling például színek szerint rendezi a könyveit, aminek a lakberendezési fotók esztétikáján túl az égvilágon semmi értelme, de simán lehet, hogy van olyan ember, aki az egyik nap sárga, a másik nap meg kék borítós könyvet akar olvasni.

Az én kategóriáim megbízhatóan kiszámíthatóak: magyar szépirodalom, külföldi szépirodalom, idegen nyelvű könyvek, tényirodalom, és külön polcot kapott a krimi meg a gyerekirodalom. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy a könyvek elkezdtek vándorolni és összekeveredni, a kétségbeejtő helyhiány ugyanis olyan vészhelyzetet idézett elő, amelyre csak egyetlen orvosság létezik:

a suvasztás.

Mindenki el tudja képzelni, de azért leírom: ez rendszerint úgy történik, amikor nagy levegőt véve, két kézzel belekapaszkodva akkor is beszuszakolsz még egy könyvet (valahová, mindegy hová!), ha emberi számítás szerint már nem férne oda semmi sem. (Befér. Valahogy mindig befér.)

Van persze olyan lakberendezési irányzat is, ami szinte teljesen száműzné a könyveket a lakások tereiből, mivel a sokféle szín és borító az összevisszaság, rendetlenség látszatát keltheti. Aki könyvek közt nőtt fel, és fél életét könyvtárakban meg könyvesboltokban töltötte, nagyjából már a felvetést sem érti. Hiszen akinek a könyv esztétikum (is), az nem tudja felfogni, ha annak esetleges hiányát hánytorgatják fel.

Hiszen melyik az a dimenzió, amiben egy halom könyv valakinek esetleg szúrja a szemét?

Az olvasás terei markánsan megmaradnak az ember emlékezetében, ezt nagyjából gyerekkorunk óta tudjuk. Az első könyvtári élményem a móri Lamberg-kastélyhoz kötődik, ahol egy kanyargós lépcsőn kell felosonni az emeletre, ha az ember kölcsönözni szeretne. Az olvasás élményéhez így kapcsolódott egy építészeti, egy stílusbeli és egy esztétikai élmény is. És bár akkor hatalmasnak tűnt az épület, valójában egy intim tér lehet például ahhoz a gigantikus könyvtárkomplexumhoz képest, amelyet Valuska Gábor fotózott Helsinkiben:

Megmutatjuk a 21. század könyvtárát, a finn könyvmennyországot! - Könyves magazin

Rengeteg képen mutatjuk meg, hogy az analóg és digitális kultúrát hogyan ötvözik a finnek: tanulj, gondolkozz és érezd jól magad, ez a legfőbb üzenete az őrületes könyvtárnak, amiben mindössze 100 ezer könyvet tartanak a polcokon a világ egyik legszebb épületében.

A könyvtárhasználati szokásaink sokat változtak az elmúlt években (hiszen aki ma könyvtárba jár, a kölcsönzésen kívül élményeket is gyűjt, ezt az igényt pedig egyre több intézmény ismerte fel – így aztán élő találkozásokat szerveznek írók és olvasók között, színházi előadásoknak adnak teret vagy – ahogy a helsinki fotóriportunkban is írtuk – játékszobát rendeznek be), miközben a könyv és olvasója találkozása valahogy sosem változik. Maximum az olvasót körülvevő díszlet. De bárhol is történjen, a könyvolvasás kivétel nélkül egyszerre külső és belső élmény, és aki saját könyvtárat épít otthon (legyen az akár egyetlen polcnyi vagy egy egész falat fedő könyvgyűjtemény), pontosan azt a közeget teremti újra, amelyben folyamatosan könyvek veszik körül.

Persze ha a rendrakás Halálcsillagára, Marie Kondóra hallgatnának az emberek, akkor valószínűleg senkinek sem lenne otthon könyvtára. Kondo szerint ugyanis sokszor azért nem válunk meg a könyveinktől, mert azt hisszük, hogy egyszer majd újraolvassuk őket. Hitvallása szerint rendszerint azért olvasunk könyveket, mert élményeket várunk ettől a tevékenységtől, és ha már egyszer elolvastunk egy könyvet, meg is kaptuk az élményt. És mi a helyzet a félbehagyott könyvekkel? Kondónak erre is van tanácsa: „Ami azokat a könyveket illeti, amiket csak félig olvastál, vagy egyáltalán nem, azoktól szabadulj meg.”

Csak annyit nem tesz hozzá, hogy nincs több látnivaló, haladjunk tovább.

Mindenesetre, ha valaha Kondóra hallgatnék, akkor például nem tudtam volna levenni a polcról Umberto Eco gigaregényét, A rózsa nevét, amit annak idején én bizony nem olvastam végig, viszont pár hete megint elővettem. Mindent összevetve nagyon erősen hiszek abban, hogy nem bűn vagy hiba félbehagyni egy regényt, és előbb vagy utóbb eljön az az élethelyzet vagy lelkiállapot, amikor újra megszólít minket a félig olvasott könyv.

Valószínűleg A rózsa nevében van amúgy a világirodalom egyik leghíresebb könyvtára is, ami szintén egy teljesen más – egyszerre izgalmas, titkokkal teli és baljós – teret jelenít meg:

„Mostanáig úgy gondoltam, hogy minden könyv a könyveken kívül álló emberi vagy épp isteni dolgokról szól. Most rádöbbentem, hogy a könyvek nemritkán könyvekről szólnak, vagyis olyan, mintha egymással váltanának szót. E felismerés fényénél egyszeriben még nyugtalanítóbb helynek láttam a könyvtárt. Hosszú-hosszú, évszázados pusmogás, pergamen és pergamen közötti, nesztelen párbeszédek helyszíne volt tehát, egyetlen ember eszével kordában tarthatatlan erők foglalata, sok-sok emberész kisugározta titkok, egykori gazdájuk vagy közvetítőjük halálát túlélő kincsek tárháza.”

Valahogy úgy képzelem az Aedificiumban berendezett könyvtárat, mint amilyen a Trónok harca hatodik évadában Sam szeme elé tárul a Fellegvárban. Egyszerre fenyegető és lenyűgöző, és kicsit azt az érzést kelti, amit Graham Swift is megfogalmazott az Anyák napi kimenőben („A könyvtárszobák még üresen is azt a rosszallást sugallták, hogy az ember fölösleges.”).

Mit keres egy pucér nő a könyvtárban? - Könyves magazin

Elmehetsz a bálba! - szokatlan mottót választott kisregényének Graham Swift: az Anyák napi kimenő ugyanis egy olyan sztori, melyben a mesebeli Hamupipőkét nem a bálba, hanem az ágyába invitálja a szép szőke herceg, majd ahelyett, hogy gyűrűt ajánlana meg a fele királyságát, megkéri, hogy távozáskor dugja egy kőtömb alá a kulcsot.

Pedig teljesen mindegy, hogy hol történik, hiszen nagyjából minden könyvtárhasználó arra vágyik, amit Kempis Tamás A rózsa nevében neki tulajdonított mondatban állít, miszerint:

„Mindenben nyugodalmat kerestem, de csak egy sarokban, könyvvel a kezemben találtam rá.”

Kapcsolódó cikkek
...
Promóció

A 70 éves Móra ezekkel a könyvekkel készült a virtuális könyvfesztiválra

Hetvenéves idén a Móra Kiadó, amely rengeteg kiadvánnyal és programmal készült az évfordulóra és a könyvfesztiválra, a járvány és a karantén miatt viszont újra kellett tervezniük mindent. Az olvasók viszont így sem maradnak könyvek nélkül, a kiadó most pedig elárulja, mire számíthatunk.

...
Nagy

A tánc világnapja soha nem volt ilyen szomorú – Maradj otthon #38

Még sosem volt olyan szomorú a tánc világnapja, mint ma, amikor a tánccipők karanténban pihennek szerte a világon. Amióta kitört a járvány, a legelemibb, legfájóbb hiányom a tánc – nincs olyan pótcselekvés, amivel ki lehetne tölteni azt a veszteséget, amit a swingbulik és fesztiválok elmaradása okoz. A tánc az életformám, a heti boldogságadagom, a közösségi életem, a mindennapjaimat meghatározó alapritmus.

...
Nagy

Fontos EMBEREK 2-es személyi számmal - Maradj otthon #37

“Te csak virág légy, drága csecsebecs,/ Haszontalan, de szép, s ez érdeme”- adta ki az ukázt Madách Imre Az ember tragédiájában 1862-ben. Azóta vajon mennyit változott a "NŐ" definíciója?

Hírek
...
Gyerekirodalom

Az Abigéllel eredünk a Szabó Magda-titok nyomába

...
Szórakozás

Garton Ash, Lunde, Sarr: ezek a külföldi könyvbemutatók várnak az őszi Margón!

...
Hírek

Umbridge is megirigyelné a magyar tankerületeket - a sztrájkoló tanárokkal vagyunk!

...
Nagy

“Az élet túl rövid, hogy sokáig haragudjunk benne” - 105 éve született Szabó Magda 

...
Nagy

Lichter Péter: A furcsa reakciókat általában a filmjeim kapják

...
Szórakozás

A Szolgálólány meséje új évadának tétje, hogy be tud-e törni Gileád a szabad világba

...
Beleolvasó

Veres Attila novellájában egy kutyát megharapni szerelmi zálog és hatalmi aktus

...
Hírek

Tíz évig írta a Blonde forgatókönyvét a Marilyn Monroe életéről szóló film rendezője

...
Zöld

Csernobil felpörgette a levelibékák evolúcióját: feketék lettek

...
Hírek

Neil Gaiman is aláírta az írók petícióját, hogy a műveik e-könyvként is elérhetőek legyenek a könyvtárakban

...
Nagy

Háy János: A kamasz hamisnak és romlottnak látja a felnőttek világát

...
Hírek

A fogadóirodáknál Krasznahorkai László is a Nobel-esélyesek közt van

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Kiss Judit Ágnes meséjében egy mentett kutya és egy kóbor cica emelkedik felül az ellentéteken

Aranyos állatok, egy hatalmas szívű gazdi, az otthon melege és apró kis konfliktusok Kiss Judit Ágnes új meséjében.

...
Gyerekirodalom

Ecsédi Orsolya hőse csak könyvek szereplőibe tud beleesni

A Juli vagyok, könyvmoly címszereplőjét a valódi, hús-vér fiúk nem érdeklik, még soha nem volt szerelmes. Azaz dehogynem: csak éppen könyvek szereplőibe. Juli mindenesetre most megkapja a lehetőséget, hogy változtasson a dolgok menetén. Olvass bele!

...
Gyerekirodalom

Mi a népmesék titka, és hogyan lehet újragondolni ezeket a történeteket? [Bookline Kids]

Zalka Csenge Virág A Százegy ajtajú palota című mesekönyve megőrzi a népmesei elemeket, de sikeresen ötvözi azokat a mai gyerekek számára izgalmas témákkal.