Keresés

1993, Kréta. A szobából utazik Valuska Gábor nagyszüleivel, közben két kukányi diát kiszelektált, majd összehasonlítja a nagyapja turistaképeit a sajátjaival.

Mi a közös a londoni pestisjárvány és a jelenlegi helyzet között? Daniel Defoe több mint 300 éves műve, habár regényként sokszor száraz és széttartó olvasmánynak bizonyul, meglepően sok egybeesést mutat.

Segíthet-e a rendrakás, amikor odakint a világban káosz van? A karanténhelyzet  alapvetően változtatja meg az ember otthonával való kapcsolatát. A kérdés csak az, hogy a felfordulás szabadul el vagy a rend?  

Mostanra az egész ország elsajátította már a helyes kézmosás mikéntjét. Eleinte csak mosolyogtunk: azt hittük, ez alap, kiderült, mégsem... Rendesen köszönni - akár üdvözlésként, de főleg búcsúzáskor, hálából - vajon mennyire tudunk?

A kísérlezetők számára utakat mutatunk az Esterházy-prózához, így kezdjük az emlékezést a 2016-ban elhunyt íróra, aki április 14-én töltené be a 70. életévét.

A városból 26 könyvvel együtt vidékre költözött ideiglenesen Ott Anna. Az Aegon Irodalmi Díj zsűrizésére készül, közben a villanyrezsóval és a cserépkályhával ismerkedik.

1969-ben nagyon más volt a világ, Valuska Gábor nagypapája arra gondolt, hogy a holdraszállás az élet egy ritka, megismételhetetlen pillanata lesz, ezért saját tévéjén fotózta le. 

Minden perspektíva kérdése, az irodalomban a jó történetekkel folyamatosan manipulálnak bennünket, de ha hihetünk a hozzáértőknek, nemhogy haragudnánk, még kedvünket is leljük benne.

A karantén megadja a lehetőséget, hogy az időről gondolkodjunk. Hogy meglássuk az unalom arcát, hogy megtanuljuk beosztani a napjainkat, hogy kitaláljuk, mihez akarunk kezdeni most, illetve akkor, ha majd ennek vége lesz. Ha készen állsz rá, hogy szembenézz az idővel, érdemes a naplementével kezdeni.