Keresés

Nádas Péter legújabb, esszéket tartalmazó kötete októberben jelenik meg Szépírás mint hivatás címen a jelenkor Kiadó gondozásában.

"Számomra az egyik legnagyobb kihívást az jelenti írás közben, hogyan lesznek képesek beszélni a tárgyak, a hangok, a színek, hogyan beszél a csend, a környezet vagy az időjárás. A fényképarchívum hasznos segédanyag ebben. A fotók között böngészve gyakran fedezek fel olyan apró részleteket, amelyek asszociációkat vagy új perspektívákat teremtenek. A regényszakaszaim nem elhanyagolható része képleírás, a saját fotóarchívumom feldolgozása. Az író: gép, tíz megabájtos képeket alakít át szavakká." Kiss Tibor Noé esszésorozatának negyedik részében arról mesél, hogy segítik a fotók, térképek a regényírás során.

"Az aprómunka utolsó fázisa számomra az, amikor a teljes regényt hangosan felolvasom magamnak. Ez a fárasztó folyamat eltart néhány napig, de én esküszöm a hatékonyságára. Hangos olvasás közben számtalan apró hiba jobban érzékelhető, mintha amikor magunkban zsolozsmázzuk át újra és újra az egyre ismerősebb szöveget. Mássalhangzótorlódás, önkéntelenül kihagyott-félreolvasott szavak, ritmustalanság – ha egy szöveget nem lehet gördülékenyen felolvasni, ha hangos olvasás közben elunom magam, akkor ott problémák vannak." Kiss Tibor Noé esszésorozatának harmadik részében részletesen elmeséli, hogyan jut el az ötletgyűjtéstől a vázlatkészítésen keresztül a regényírásig, majd a kész mű véglegesítéséig.

A francia professzor A gyaloglás filozófiája című olvasmányos könyvében a gyaloglás kultúrtörténetét és filozófiáját göngyölíti fel, és esszék sorában mutat rá arra, mi mindent nyerhetünk azzal, ha gyalogolni kezdünk. Okos, érzékeny, sokszor őrült gyaloglók példáin keresztül pedig azt is megmutatja, hogy a kultúránk nagy része az út porából született.

"Elbeszélőnk áprilisban magokat vet a kertben, de milyen zöldségeket lehet elvetni áprilisban? Például mángoldot, azt mindig vadászni kellett a vásárcsarnokban. Lássuk a mángold típusait: a Lucullus fehér szárú, a Rhubarb Chard piros. Grüner Schnitt, ez nagyon jól hangzik, valamire egyszer még jó lesz." Kiss Tibor Noé esszésorozatának második részében a regényírás egyik legalapvetőbb feladatát mutatja be: az információgyűjtéssel és a kutatómunkával kapcsolatos tapasztalatairól mesél.

"A szépirodalom persze az ember, nem a környezet nagy kérdéseit taglalja – mindazonáltal környezetünk nemcsak hogy nem elhanyagolható, hanem sok esetben minket meghatározó dolgok összessége, amelyek funkcióval való megtöltése képes színesíteni, mélységgel megtölteni az irodalmi alkotásokat. Elvégre tárgyaink és tereink mi magunk vagyunk: nincs civilizáció, ha mi, emberek nem alakítjuk környezetünket." Borda Réka Tárgydilemmák című esszésorozatának következő részében azt vizsgálja, hogyan és miért hiányzik a materialitás irodalmunkból.

Kiss Tibor Noé esszésorozatának első részében saját könyvein végigtekintve mutatja meg az olvasónak, milyen változatos módokon fogalmazthatók meg a személyes tapasztalatok.

"A színház az elmúlt kétezerötszáz év során jelentős fejlődésen ment keresztül, és ma már olyan technológiák állnak rendelkezésünkre, melyek még huszonöt évvel ezelőtt sem léteztek. Mégis ahhoz, hogy számomra egy színházi előadás igazán inspiráló legyen, valami újat, eredetit és felforgatót kell mondania néző és színész relációjáról, olyasvalamit, ami mindent más perspektívába helyez." Závada Péter esszésorozata negyedik részében az új színházi formákról értekezik. 

"Az önfeláldozó művész, aki szenved, és meghal értünk a nélkülözés keresztjén, hogy felnyissa szemünket az igazságra. Nem túlzó, messianisztikus elvárás ez?" Závada Péter esszésorozata következő részében az szenvedő művész mítoszát járja körbe.